A Víz Koalíció a hazai vízválság rendszerszintű problémáira keresi a válaszokat civil, szakszervezeti és önkormányzati szereplőket összefogó kezdeményezésként. Céljuk, hogy felhívják a figyelmet az ivóvízellátás nehézségeire, hiányosságaira, a víziközművek leromlott állapotára, a szennyvízkezelés hiányosságaira, a táji vízmegtartás fontosságára és a vízszegénység jelenségére. Munkájuk során szakmai javaslatokkal, kutatásokkal és közösségszervezéssel igyekeznek hatni a döntéshozókra, miközben a lakosság bevonását is kulcsfontosságúnak tartják. A Zöld Hang Homoki Andreával, a Civil Kollégium Alapítvány és a Víz Koalíció közösségszervezőjével beszélgetett a legégetőbb hazai „vizes” kérdésekről.

Magyarország térképén az elmúlt években számos súlyos vízügyi probléma rajzolódott ki, amelyek több térségben már-már katasztrofális helyzetet idéznek elő. A vízhiány nem csupán a mezőgazdaságot és a természetes élőhelyeket érinti, hanem közvetlenül hat a lakosság mindennapjaira is. Egyre több helyen jelent gondot a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz biztosítása, miközben a víziközmű-hálózat elöregedése folyamatos csőtörésekhez és vízveszteséghez vezet. A szennyvízkezelés hiányosságai további környezeti és egészségügyi kockázatokat hordoznak, különösen kisebb településeken, miközben a közműrendszerek karbantartása és fejlesztése évtizedes elmaradásokat mutat. A klímaváltozás hatásai – az egyre szárazabb nyarak és a szélsőséges időjárás – tovább súlyosbítják a helyzetet, így egy olyan komplex válság rajzolódik ki, amelyre nem elegendőek a részmegoldások.

Ebben a helyzetben különösen felértékelődik a civil kezdeményezések szerepe: a Víz Koalíció mögött is egyre szélesebb együttműködés áll, jelenleg 31 civil szervezet, hét – jellemzően független vezetésű – önkormányzat, egy önkormányzati szövetség és három szakszervezet részvételével. Ez a sokszínű összefogás is jelzi, hogy a vízügy kérdése túlmutat az egyes szakterületeken, és társadalmi szinten is egyre több szereplőt mozgósít. Homoki Andrea szerint a legfontosabb felismerés, hogy a vízügy nem kezelhető különálló problémák soraként. A vízkészletek állapota, az infrastruktúra, a szennyvízkezelés és a társadalmi egyenlőtlenségek mind összefüggnek egymással.

Eddig mindössze hét önkormányzat csatlakozott Önökhöz. Ez elegendő lehet a jövőre nézve? Nyilván nem elegendő, de ennek megvan a maga oka. A kezdeményezés Vecsésről és Gyálról indult, helyi ivóvízproblémákból, és innen próbáltunk továbblépni a környező települések felé.

Több önkormányzatot is megkerestünk Pest megyében, és megtapasztaltuk, hogy bár sok helyen elismerték a problémát, sőt egyet is értettek a céljainkkal, a csatlakozást már nem vállalták. Ezek jellemzően kormánypárti vezetésű települések voltak.

jellemzően kormánypárti vezetésű települések voltak.

Végül inkább a független, civil szemléletű önkormányzatok – például Szentendre, Pomáz vagy Érd – csatlakoztak. Fontos látni, hogy nem akartuk erőltetni a gyors bővülést: számunkra az is szempont, hogy megmaradjon az egyensúly a szereplők között, és valódi elköteleződés legyen a csatlakozás mögött.

A civil szervezetek száma viszont jelentős. Ez mennyire ad stabil alapot?

Valóban, 31 civil szervezet kapcsolódott hozzánk, ami erős bázist jelent. Ugyanakkor a civil szektorban általános probléma, hogy az aktivitás sokszor alacsony, így nekünk is folyamatosan dolgoznunk kell azon, hogy ez a hálózat ténylegesen aktív és működőképes legyen.

Mi volt az a pont, amikor világossá vált, hogy rendszerszintű problémáról van szó a víziközművek terén?

Amikor a helyi problémákkal szembesültünk – például, hogy barna színű víz folyik a csapból, sok a csőtörés –, megpróbáltunk utánanézni a jelenség háttérnek. Találtunk egy korábbi szakmai tanulmányt, amely szerint az ivóvízhálózat 86 százaléka kockázatos állapotban van. Ez egy komoly felismerés volt: rájöttünk, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem országos problémáról. Ezután kezdtünk el más településeken is kapcsolatokat keresni, és mindenhol hasonló panaszokkal találkoztunk.

Milyen konkrét lépéseket fogalmaztak meg ezek után?

Elindítottuk a „Tiszta vizet a poharainkba!” petíciót, amelyben több konkrét javaslat szerepelt. Ilyen volt például a közműadó eltörlése, az áfa csökkentése úgy, hogy a különbözet a víziközművek fejlesztésére mehessen vissza, része volt egy országos kockázatfelmérés, valamint egy átfogó rekonstrukciós program és fenntartható finanszírozás. Ezek közül néhány dologban történt előrelépés – például a közműadó kivezetése vagy egy rekonstrukciós program bejelentése –, de a megvalósítás még messze nem kielégítő. A finanszírozás sokszor hiányos. Beszédes adatok állnak rendelkezésre, például Miskolc térségében 40–50 százalékos vízveszteségről beszélünk.

Hogyan került képbe a vízszegénység kérdése, és mit jelent ez a gyakorlatban?

Kezdetben főként az ivóvízellátásra és a víziközművekre koncentráltunk, de már az alapítók között is voltak olyan szervezetek, amelyek más problémák miatt csatlakoztak. Például az üllői csoportot a szennyvízkezelés hiányosságai motiválták: a Gyáli patakban időnként tisztítatlan szennyvíz folyik, ami közvetlen környezeti kockázatot jelent. A PAD Alapítvány készített egy átfogó tanulmányt is a vízszegénységről, ami világossá tette, hogy a probléma sokkal összetettebb, mint elsőre gondoltuk, többféle társadalmi és infrastrukturális vetülete van. Ez a felismerés ösztönzött minket arra, hogy a koalíció ne csak az ivóvízre koncentráljon, hanem a teljes vízügyi és szociális összefüggésrendszert vizsgálja.

Maga a vízszegénység számos formában jelentkezik. A szociális vízszegénység például azt jelenti, hogy valakinek az otthonába egyáltalán nincs bevezetve az ivóvíz. Az infrastrukturális vízszegénység a rossz állapotú hálózatból fakad, ami akadozó ellátást vagy rossz minőségű vizet eredményez. Emellett beszélhetünk ökológiai vízszegénységről, amikor a környezet szennyezése vagy a vízhiány miatt pusztulnak a természetes élőhelyek, és egzisztenciális vízszegénységről, amikor a vízhiány közvetlenül veszélyezteti a megélhetést, például a mezőgazdaságban vagy állattartásban.

Becslések szerint Magyarországon 200-300 ezer embert érinthet ez a probléma, ami sok esetben összefügg a lakhatási szegénységgel. Néhány családban a vízhordás napi több órát vesz igénybe, ami különösen a nőkre és a gyerekekre nehezedő terhet jelent, és komoly korlátokat szab a mindennapi életnek és a munkaerőpiaci részvételnek.

Mennyire nyitottak a döntéshozók ezen problémák megvitatására?

Vegyes a kép. Látható, hogy bizonyos lépések történtek, de ezek lassúak és nem elég átfogóak. A helyzet súlyosságához képest sokkal intenzívebb beavatkozásra lenne szükség. Emellett komoly gondot jelent az átláthatóság hiánya is: például amikor adatokat próbálunk kérni a szolgáltatóktól, sokszor ellenállásba ütközünk. Ez megnehezíti a szakmai munkát és a valós helyzet feltárását.

Milyen eszközökkel tudják érvényesíteni a céljaikat, és hogyan kapcsolódhatnak az emberek?

Egyrészt szakmai tanulmányokat készítünk, és folyamatosan nyomon követjük a rendszer állapotát. Emellett aktívan dolgozunk a nyilvánosság bevonásán: kitelepüléseket szervezünk, elmegyünk azokba a térségekbe, ahol nehézségek merülnek fel, és különböző eszközökkel – például videókkal, kiállításokkal vagy edukációs programokkal – próbáljuk megszólítani az embereket. Fontosnak tartjuk, hogy minél többen beszéljenek ezekről a kérdésekről.

Az érdeklődők sokféleképpen bekapcsolódhatnak: csatlakozhatnak civil szervezetekhez, aláírhatnak petíciókat, részt vehetnek eseményeken, vagy akár helyben szervezhetnek saját programokat. Közösségi oldalunkon az érdeklődők nyomon követhetik a legfontosabb aktuális eseményeket, rendezvényeket. A víz ügye közös felelősségünk. Minél többen vesznek részt, annál nagyobb hatást tudunk gyakorolni a döntéshozókra.

A Víz Parlament keretében a parlamentbe kerülés esélyével induló pártok képviselőivel tartanak kerekasztal beszélgetést a napokban. Mit várnak ettől a rendezvénytől? Amennyiben tavasszal kormányváltás lesz, lát-e esélyt arra, hogy a későbbiekben konstruktívabb lehet a politikai szereplőkkel való együttműködés?

Azt szeretnénk, hogy a döntéshozók megismerjék a javaslatainkat, például a VízMinimum programot, és beépítsék a saját szakpolitikájukba. Számunkra az is fontos, hogy a civileket partnerként kezeljék, ne ellenfélként. Hiszen a kritikai észrevételek is építő jellegűek lehetnek, ha van fogadókészség a párbeszédre. A Víz Koalíció legfontosabb üzenete most talán az lehetne, hogy a vízügyet nem lehet részleteiben kezelni. Ez egy komplex rendszer: a vízkészletek állapota, az infrastruktúra, a szennyvízkezelés és a társadalmi viszonyok mind összefüggnek. Ha nem születnek átfogó és időben meghozott döntések, akkor a problémák egyre súlyosabb krízisekben fognak megjelenni a következő években.

A Ivóvíz, csőtörések, vízszegénység: a Víz Koalíció szerint sürgős döntések kellenek bejegyzés először Magyarország zöld hangja-én jelent meg.