A második Orbán-kormány első költségvetése van előttünk. Kérdés, hogy a globális válság közepette a költségvetés számaiban
• érvényesülnek-e a fenntarthatóság alapvető szempontjai?
• érvényesülnek-e a jövő nemzedékek jogai?
• érvényesül-e a szennyező fizet elve?
• érvényesül-e a kiterjesztett gyártói felelősség elve?
A rövid válasz, hogy NEM.

Ami a bevételeket illeti, alapelv, hogy a munkajövedelmek adóztatása helyett a környezethasználatot kell adóztatni, de ez egyáltalán nem látszik a kormány tervein.

A környezetügyi államtitkár nagy hangon beharangozott termékdíj-reformjának nyoma sincs a költségvetésben - úgy tűnik, az ipari/kereskedelmi lobbi megint erősebb volt, mint a józan ész és a nemzeti érdek. Az általunk javasolt termékdíjbevétel-emeléseknek az az üzenete, hogy a termékdíj a mai napig nem tölti be eredeti szerepét, nem járul hozzá, hogy kevesebb hulladék keletkezzen. Széles szürke zóna van 15 év után is, onnan be kell hajtani a termékdíjat, így forráshoz jut a költségvetés.
A környezethasználat díjainak emelésével az átgondoltabb, takarékosabb talaj- és vízhasználatot kell kikényszeríteni. A környezetvédelmi bírságok emelésével pedig azt, hogy a gazdasági és társadalmi tevékenységek során ne mindig a környezet és az élővilág (és benne az ember életminősége, egészsége) jelentse a kisebb ellenállás irányát.
Egy új adónem, az ártalmatlanítási adó bevezetését szorgalmazzuk, hogy ne a lerakás legyen a háztartási hulladék eltüntetésének legolcsóbb és legkényelmesebb módja, hanem a hasznosítás és pláne a megelőzés.

A kiadások átrendezése terén szintén a fenntarthatóság szempontjait tartjuk követendőnek.
Felháborítóan rövidlátónak tartjuk az Országos Környezeti Kármentesítési Program forrásainak kormányokon átívelő monoton csökkentését. Jelentősen megnövelnénk a program keretét a legveszélyesebb ipari szennyező források felszámolása, a kolontárihoz hasonló katasztrófák megelőzése végett.
Több pénzt szánnánk az ivóvízminőség javítására, a hulladékkezelésre, az illegális hulladéklerakók eltüntetésére. Egyetértünk a tanyák fejlesztésével. Sokkal többet kell viszont költeni a fenntartható erdőgazdálkodásra vagy a tanüzemek fenntartása - nem szeretnénk, ha a kormányzati forráskurtító szándékok nyomán tovább nőne a vidéki lakosság kiszolgáltatottsága.
Kiemelten támogató célnak tekintjük a kormány által további leépítésre kényszerített nemzeti parkok és zöldhatóságok megerősítését, a génmegőrzés állami teendőinek ellátását, az alternatív élelmiszerláncok kialakítását és a Natura 2000-es korlátozások kompenzációját szolgáló támogatási rendszer felállítását - ezen intézkedések nélkül a következő költségvetési évben illúzió lenne fenntarthatóságról beszélni.
A környezetvédelmi intézményrendszer az elmúlt 12 évben fokozatosan a padlóra került - hibának tartanánk, ha a kormány tovább gyengítené. Nem tartjuk elképzelhetőnek a környezeti és természeti értékek megvédését folyamatosan leépülő, a szakembereiket elveszítő, de gazdálkodásra kényszerített nemzeti parkokkal, a területi jelenlétre és a hatékony ellenőrzésre képtelen hatóságokkal. Egy kormány környezeti szemléletéről sokat elárul, hogy mi az, amire nem ad pénzt - nos, a mi kormányunk nem szán forrásokat a biodiverzitás megőrzésére, élőhely-rekonstrukcióra.
Fontosnak tartjuk legalább az infláció mértékével növelni az állami feladatokat átvállaló civil szervezeteknek szánt támogatásokat (fogyasztóvédelmi, tudatos fogyasztással, prevenciós tevékenységgel kapcsolatos szervezetek). Sok éves tapasztalat, hogy náluk ezek a pénzek sokkal hatékonyabban és célszerűbben hasznosulnak, mint bármilyen állami szervezetnél.
Egy fillért sem szán a költségvetés a környezeti szemléletformálásra - mintha azt a nemtörődöm szemléletet szeretné konzerválni, amely a mai környezeti viszonyainkat eredményezte.
Úgy tűnik, a kabinet - mint az összes elődje a rendszerváltás óta - megint a környezet kárára akarja megvalósítani a gazdasági felemelkedést - pedig már az egész világ tudja, hogy egy ilyen játszmának csak negatív végeredménye lehet. Sikerült megalkotni a fenntarthatatlanság és a következő nemzedékek iránti felelőtlenség költségvetését.
Az LMP-re maradt az a hálátlan szerep, hogy ezt a tervezetet - a szakpolitikák szintjén is - megpróbálja fenntarthatóbb, felelősebb és igazságosabb irányba fordítani. Ehhez természetesen a bevételek és a kiadások szerkezetén is változtatni kell, mindkettőre számos javaslatunk lesz.