Mítoszrombolás: nincs biztonságos atomenergia

Legyenek-e új blokkok Pakson? II.

Bár a magyar politikusok nem akarnak tudomást venni róla, a két évvel ezelőtti fukusimai atombaleset után új korszak kezdődött az atomenergia történetében: az európai országok egymás után jelentik be nukleáris energiatermelési programjaik felülvizsgálatát vagy leállítását, az atomipar pedig - a még néhány éve is lelkesen emlegetett nukleáris reneszánsz helyett - mély válságba jutott. (A sorozat első része Jávor Benedek blogján jelent meg: Kinek sürgős a paksi bővítés? címmel.)

Miután az atomerőművekkel kapcsolatos kommunikációt (nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt) továbbra is a nukleáris ipar uralja, a közvélemény nem igazán érti, hogy mi változott meg gyökeresen a kis híján tömegkatasztrófába torkolló japán reaktorbaleset után, és mi az, ami - mondjuk - Németországot vagy Japánt a nukleáris létesítmények leállítására ösztönözte. Alább megpróbáljuk összegyűjteni azokat az okokat, amelyek miatt azt állítjuk, hogy Fukusimában végképp köddé vált a biztonságos atomerőművek mítosza.

1. Sohase mondd, hogy soha!

A történelem eddigi legsúlyosabb, 1986 tavaszán bekövetkezett atombalesete után a szakmai és a civil köztudatban meggyökeresedett az a vélemény, amely szerint a csernobili katasztrófa egyszeri és bizonyosan meg nem ismétlődő esemény volt: az akkori, tragikusan súlyos áron megszerzett tapasztalatok hozzásegítették az emberiséget az atomenergia-használattal kapcsolatos műszaki és emberi hibák/hiányosságok kiiktatásához. Ehhez képest Fukusimában egy ugyanolyan szintű és besorolású (a NAÜ értékelése szerint 7-es fokozatú) baleset történt, mint Csernobilban - pedig a XXI. századi Japánt egyébként semmilyen szempontból nem lehet összehasonlítani a 80-as évek Szovjetunióján belül szendergő Ukrajnával.

Fukusima óta új paradigma van érvényben: az atomerőművekre nem tekintenek többé a biztonság szimbólumaként, az alkotó technika többé-kevésbé hibátlan csúcsteljesítményeiként - ehelyett (sokkal reálisabban, és tényekkel, adatokkal pontosan alátámasztható módon) olyan létesítményekként kezelik őket, ahol átlagosan 20-25 évenként nagyon súlyos következményekkel járó meghibásodásokra kell számítani.

A paradigmaváltás két területen érezteti a legkézzelfoghatóbban a hatását: a demokratikus államok politikai döntéshozatalában, illetve a biztosítási szektorban. A japán atomerőművek többek között azért állnak, mert az új paradigmának megfelelően a biztosítók újraszámolták a kockázatokat, és olyan biztosítási ajánlatokat tettek, amelyeknek a költségeit a létesítmények nem tudnák kitermelni. Németország azért döntött az atom kivezetése mellett, mert az ottani politikusok nem kívánják a vállukra venni egy - a fukusimai tapasztalatok alapján nem kizárható - atombaleset politikai és egyéb következményeit.

Az új atomerőmű-beruházások pedig (Magyarországon kívül mindenütt) azért váltak újragondolás tárgyává, mert a fukusimai baleset nyomán megnövekedett biztonsági elvárások az egekbe lökték a költségeket.

2. Nem létezik "független hatóság"

A lakosság az atomerőművek biztonságos működésének legfontosabb garanciáját eddig a létesítményeket engedélyező és ellenőrző, függetlennek gondolt hatóságokban látta. Fukusima kapcsán azonban kiderült, hogy ez a függetlenség ugyanolyan illúzió, mint a kikezdhetetlen biztonság. Mások mellett a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek sem tűnt fel, hogy a fukusimai erőmű biztonsági gátjai mindössze 5,7 méter magasak - egy olyan területen, ahol korábban bizonyítottan előfordultak ennél magasabb tengerár-hullámok (a mostani balesetet egyébként 12 méternél is magasabb szökőár okozta). Az eset kapcsán az is nyilvánvalóvá vált, hogy a NAÜ-nek nem az egyetlen, de még csak nem is a legfontosabb feladata a nukleáris biztonság garantálása: a szervezet a nukleáris energiatermelés terjedésében és népszerűsítésében érdekelt, és ezen missziójából következően hajlamos a kockázatokat rendszeresen alulbecsülni, a meglévő problémákat elhallgatni. Ráadásul tényleges ellenőrző kapacitása nincs, munkája során döntően a nemzeti hatóságokra hivatkozik - amelyek viszont nem csak a helyi politikától, hanem maguktól az atomerőművektől sem függetlenek.

Ma már tudjuk például, hogy a japán nukleáris hatóság a fukusimai erőmű ellenőrzése és a baleset során is ismétlődő, végzetes hibákat vétett - az utóbbiak közül a legsúlyosabb, hogy amikor a reaktor hűtéséről gondoskodó szivattyúk a földrengés nyomán működésképtelenné váltak, sokáig nem adott utasítást a tengervízzel történő hűtésre (a tengervíz hosszú távon használhatatlanná teszi a hűtőrendszert, és talán a reaktort is, de a robbanások megelőzésében segített volna). Vagyis az állami nukleáris felügyelet az üzemeltető magáncég pénzügyi érdekeit a döntő pillanatokban a biztonsági és a környezeti szempontok elé sorolta. Ugyanez a hatóság a baleset és a kárelhárítás napjaiban folyamatosan hazudott a kormánynak és a sajtónak a katasztrófa súlyosságáról, kitéve az érintetteket annak a veszélynek, hogy a hamis információk alapján rossz döntéseket hoznak.

"A Japánt 2011 márciusában sújtó földrengés és szökőár nyomán bekövetkezett fukusimai reaktorbaleset rámutatott arra, hogy a nukleáris biztonság és annak irányítása milyen kihívásokkal kényszerül szembenézni. Az eset révén bizonyítást nyert, hogy az atomreaktorokat olyan balesetektől is meg kell védeni, amelyek valószínűségét igen csekélyre becsülték.

A Fukusimában történtek jól ismert és visszatérő problémákra mutattak rá. Ezek a következők: hibás tervezés, a készenléti rendszerek hiányosságai, emberi hiba, a készenléti tervek alkalmatlan volta, továbbá a rossz kommunikáció" - írta közleményében az Európai Bizottság az európai atomerőművi stressz-tesztek után. A problémák közül talán a hatóságok nem létező függetlensége és az atomerőművekkel kapcsolatos elfogultsága a legaggasztóbb. Magyarországon ugyanaz a miniszter felügyeli a paksi atomerőmű működését, az erőművi áramot értékesítő állami nagykereskedőt, a nukleáris hatóságot és a paksi bővítést célzó projektet, és a nyilvánvaló összeférhetetlenséget az Orbán-kormány a közelmúltban azzal is tetézte, hogy még a tárcán belül az egyes területeket elválasztó virtuális falakat is lebontotta, politikai irányítás alá helyezve az atomenergia-hivatalt. A nukleáris biztonságot szavatolni hivatott rendszerben ma egy hozzá nem értő politikus dönthet - végső soron - mindenről, a hatóság még névleg sem független sem a politikától, sem az atomerőműtől.

3. Nincs biztonságos atomerőmű

A NAÜ a japán atomenergia-szektort - az erőműveket és a hatósági felügyeleti rendszert is - a világon a legbiztonságosabbak között tartotta számon - egészen a fukusimai balesetig. A japán krízis után Európa-szerte elvégzett biztonsági felülvizsgálatok azután számos olyan országban mutattak ki nagyon súlyos hiányosságokat, amelyek szintén legelől voltak az ügynökség megbízhatósági listáján. A reaktortartályokon és a beton statikai elemeken lévő repedésekre, a földrengéskockázatok szisztematikus alulbecslésére, a riasztási rendszerek hiányosságaira, a tűzvédelem elégtelenségére derült fény (a leggazdagabb nyugat-európai államokban is), meg a hatóságok, a kormányzatok és az atomipar szervezeti-személyi összefonódásaira. És mondhatjuk erre, hogy végre érdemi vizsgálatok indultak, amelyekből levonták a következtetéseket - csakhogy ehhez egy súlyos atombaleset kellett, a konzekvenciák megfontolásával kapcsolatban pedig komoly kételyeket ébreszt, hogy például Magyarországon éppen idén, a biztonsági felülvizsgálat után fonta szorosabbra az Orbán-kabinet a fejlesztési minisztérium (vagyis a politika), a nukleáris hatóság és a Paksot tulajdonló MVM közötti szálakat, holott azok már egészségtelenül feszesek voltak korábban is.

Közben pedig világossá vált, hogy nem létezik "keretek között tartott", "lokalizált" atomkatasztrófa. Maga az akkori japán miniszterelnök ismerte el, hogy a fukusimai baleset kapcsán csak a szerencsén múlott, hogy sikerült elkerülni a legrosszabbat (például Tokió megsemmisülését). A környezeti hatások (a víz, a talaj és a levegő szennyeződése) sokkal komolyabb a vártnál (a környéken a talajvíz sugárszennyezettsége ma is a határérték tízszerese), és még hosszú évtizedekig fenyegetik a japánok, meg a japán árukat vásároló külföldiek egészségét. Ma már nyilvánvaló az is, hogy a fukusimában a környezetbe került szennyeződés összemérhető a 1986-os csernobili atomkatasztrófa hatásaival.

"Megállapítható, hogy szinte minden atomerőmű biztonságán javítani kell, hiszen több száz technikai korszerűsítő intézkedés van kilátásba helyezve. A Three Mile Island-i és a csernobili baleset után az egész világon egyetértés alakult ki az atomerőművek védelmét szolgáló intézkedéseket illetően. Ám az ellenállóképességi próbák kimutatták, hogy az intézkedések végrehajtása sok esetben még mindig várat magára" - állapította meg az Európai Bizottság számára készült jelentés, erősen hangsúlyozva a humán faktor, vagyis az emberi felelőtlenség és tévedések szerepét.

Néhány példa a legkomolyabb veszélyforrásokra:

Négy (két különböző országban található) reaktor esetében az üzemeltetőknek kevesebb mint egy óra áll a rendelkezésére, hogy helyreállítsák a biztonsági funkciókat a villamosenergia-ellátás teljes megszűnése és/vagy a végső hőelnyelő elvesztése esetén.

Tíz reaktor nincs még helyszíni földmozgásmérő műszerekkel felszerelve. Csupán négy ország üzemeltet olyan kiegészítő biztonsági rendszereket, amelyek a rendes biztonsági rendszerektől teljesen függetlenek, és a külső behatásoktól jól védett helyeken találhatók (például különlegesen védett helyiségekben elhelyezett rendszereket vagy úgynevezett "hardened core"-t, vagyis a legfontosabb biztonsági funkciók ellátására a legszélsőségesebb körülmények között is alkalmas rendszert).

Maga a Bizottság szögezte le: "A hatályos európai rendelkezések alig foglalkoznak a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségének és a hatékonyságukat szolgáló eszközöknek a kérdésével, így nem feltétlenül kerülhetők el az olyan helyzetek, amikor a szabályozás több szerv megosztott hatáskörébe vagy minisztériumok (például a gazdasági vagy a környezetvédelmi minisztérium) közvetlen hatáskörébe tartozik" (tegyük hozzá: így, vagyis kritizálható módon működik a rendszer például Magyarországon is).

Az is bekerült a hírekbe, amiről egyébként szeretünk elfeledkezni: a világ atomerőművei meglehetősen elaggottak, hiszen a még üzemelő 442 reaktor átlagéletkora kb. 27 év, 30%-uk pedig 1980 előtt épült - és az összes erőmű a mostani, az atomenergia biztonságos használhatóságát megkérdőjelező paradigmaváltás előtt, mindenképpen a jelenlegitől nagymértékben eltérő biztonsági elvárások mellett létesült.

***

Magyarország ebben a változó feltételrendszerben éppen a változatlanságával véteti észre magát: a magyar kormány az egyetlen, amely úgy készül atomerőművet építeni, hogy nem kalkulálta újra a biztonsági előírások szigorúbbá válása után a várható költségeket, és nem valósított meg semmit az EU-nak az atomerőművek, az ellenőrző hatóságok és a politika elkülönülését célzó ajánlásaiból. Mi úgy teszünk, mintha a fukusimai (vagy itt a szomszédunkban a csernobili) baleset meg sem történt volna, és mintha biztosak lennénk abban, amire sem Japánban, sem Németországban, sem máshol nincs garancia: hogy ilyesmi soha többé nem fordulhat elő.

Szilágyi László

(A sorozat következő részében a tervezett magyarországi atomerőmű-bővítés finanszírozási kihívásaival foglalkozunk.)

Megosztás Megosztás

és a 4.

itt a 3. rész

Megjelent Jávor Benedek blogján a sorozat 3. része: Paksi bővítés - van az a pénz...?

ENERGETIKA ÉS FEJLŐDÉS

Kedves elfogult "zöld" Környezetvédők!

El kellene gondolkodni azon, hogy vajjon mitől működik a fejlett világban a technikai civilizáció az ipari forradalom óta. Könnyen belátható, hogy az energiafelhasználás egyre növekvő arányai biztosítják a működés alapjait a sok különféle innováció kibontakoztatásához. Tehát a növekvő energiaellátás kulcskérdés, nélküle a civilizáció fejlődése kizárt.
(Talán a Nagymarosi Vizierőmű fiaskója is elgondolkodásra késztethetné a hős zöldeket: ki fizeti vissza Magyarországnak a bekövetkezett, és folyamatosan növekvő károkat?)
Köztudomású, hogy gyakorlatilag MINDEN jelenleg elérhető energiaforrás nukleáris eredetű: a fosszílis és a megújuló energiaforrásaink vagy a Nap termonukleáris működésének, vagy a Föld radióaktív anyagainak bomlási folyamatainak "melléktermékei".Ezek a "melléktermékek" a dolog természetéből adódóan diszperz formában jelennek meg, a koncentrált módon történő felhasználás különféle többletráfordításokat igényel, amelyek a hatékonyság ellen hatnak.(A fosszílis energiahordozók több-kevesebb természetes koncentráció eredményei, de ehhez évmilliókra volt szükség)
Az emberiség közép-, és esetleg hosszútávú fejlődési perspektívájában megkerülhetetlen a nukleáris energia egyre fejlettebb technológiájú alkalmazása. Ehhez már jelenleg is szükség van az egyre biztonságosabb "atomerőművek" konstruálására és működtetésére. A fukushimai balesetet követő nemzetközi pánik, sőt hisztéria nem képezheti a racionális értékelés alapját:több tíz- vagy százezer embert evakuáltak, jelentős földterület szennyeződött, a drága atomerőmű tönkrement, a terület rekultivációja nagy ráfordításokat igényel, és néhány tíz ember a balesetben sérülést szenvedett, akik közül talán két-három ember már meg is halt, UGYANAKKOR a balesetet kiváltó cunami áldozatainak számát 20 000-re becsülik! Abban a Japánban, ahol a földrengések és a cunamik az élet természetes velejáróinak számítanak!
Tetszik érzékelni a különbséget a 20 000 ember halála, és emellett az atomerőmű káreseménye között? Kedves "zöld" környezetvédők: nem inkább a cunamikat kellene betiltani?!

ha olyan természetes

velejárói az életnek a cunamik, akkor miért nem volt felkészítve rájuk a fukusimai erőmű?

Vitakultúra

Kedves Szilágyi úr!
Nyilván tudja, hogy a fukushimai erőmű védelmi rendszerének tervezését eredetileg elszúrták : a bekövetkezett 12-20 m-es árhullámmal szemben talán csak cca. 5-8 m-es védvonalakat építettek ki...
De építhettek volna 25 m-es védelmet, egy 30 m-es hullám ellen ez sem lett volna elegendő ! Sajnos, mindig megtörténhet, hogy a feltételezettnél súlyosabb jelenség következik be.
A probléma lényege nem ez, hanem az emberiség exponenciálisan növekvő energiaigényének kielégíthetősége, ezért az eredeti hozzászólásom érdemi részéhez kellene véleményt nyilvánítania, nem a fogalmazási kitételeibe kellene formálisan belekötnie ! Tapasztaltam, hogy a "zöld" körökben sajnos az ilyen formális huzakodás a divat, pedig az átlagemberek alapvetően az érdemi probléma-megoldásokra "vevők". Talán a közvélemény jobban értékelné a "zöldeket", ha mellőznék az üres szócséplést, és a lényegi kérdésekre koncentrálnának!

igyekszünk a lényegi kérdésrekre koncentrálni

Kedves ...
NEM lehet kielégíteni a népesség egyre növekvő energiaigényét! Ha nem tudunk érdemben elmozdulni a hatékonyság és a takarékosság, valamint a megújulók kiaknázása felé, akkor néhány 10 éven belül teljesen tönkre tesszük ezt a bolygót.
Ami Fukusimát illeti, a tervezési hibán túl még szörnyűbb az, amit a katasztrófa óta eltelt két évben látunk a szolgáltató és a kormány részéről. Erről naponta vannak hírek, gondolom, Ön is olvassa ezeket.
üdvözlettel
szl

Tényleg, mi is a lényeg?!

Kedves Szilágyi úr!
Az energia igény a népesség számával lineáris arányban nő, míg a technikai civilizáció szintjével exponenciálisan. Nagy kérdés, hogy a fejlettség valamilyen szintjét befagyasztva vegetáljon az emberiség az idők ( a Föld ) végezetéig, vagy folytassa a Megismerés és Fejlődés megkezdett folyamatát?
Ha fejlődni akarunk, akkor ki kell elégítsük az exponenciálisan növekvő energia igényt, ha tetszik, ha nem.A fejlődési szándékunk pedig kódolva van génjeinkben.

(Persze létezhet egy olyan dekadens kisebbség, amely szembe-fordulva az alapvető evolúciós folyamatainkkal, egy már elért szint konzerválásával is megelégedne.)

A lényeg azonban az, hogy a fejlődés - és az energia igény növekedés - megállíthatatlan.

evolúció?

kedves ...
én azt tanultam, hogy az evolúció során az maradt fenn, aki tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és a környezet eltartóképességéhez.
üdv
szl

Csak szimpla ALKALMAZKODÁS ?

Kedves Szilágyi úr !
Ugye, csak véletlenül felejtette ki a "jobb alkalmazkodás" jelzőjét?! Ez ad ugyanis irányultságot a folyamatoknak... Így jutottunk el a tudatunk kialakulásáig, a technikai- és egyéb civilizációs ismeretekig, szintekig.
És ez addig fog folytatódni, amíg egyszer meg nem szakad..
De addig a fejlődés folytatódik, a "zöldek" téves elképzeléseken alapuló hátráltató igyekezete ellenére is.

Paks 1 vs. Paks 2

Kedves Szili!

Nem ismételném meg újra az annak idején még az LMP-ben lejátszott atom vs. antiatom vitát, csak két alapvető dolgot hoznék fel újra:

Magyarország áramfogyasztása várhatóan nem csökken a következő 10-15 évben
A fosszilis erőműveink - köztük igen rossz hatásfokúak is - ma is üzemelnek
A napenergia és a tárolás forradalma belátható közelségben van, de még nincs itt

A fentiek miatt szerintem teljesen jogos Paks 2. elvetése: ma ez pénzügyileg igen kockázatos, megtérülése nem látható. Ha tényleg bejön egy komolyabb áttörés a napelem-technológiában akár 20 éven belül, az például romba döntheti a megtérülést, amit egy atomerőműnél 50-70 évre illik számolni.

Viszont épp a fentiek miatt, illetve amiatt, hogy világszerte még rosszabb a helyzet a fosszilis erőforrások használata szempontjából, szerintem zöldként (is) óriási felelősség - sőt, megkockáztatom, hiba - általában az atomenergia, mint technika ellen érvelni. Aki ezt teszi, az (ma még) a fosszilis mellett érvel, a globális felmelegedést segíti elő.

Vajon össze lehet-e hasonlítani akár az összes atomerőmű-baleset veszélyességét a globális felmelegedés által okozott károkkal, és azzal a nem 0% valószínűségű lehetőséggel, hogy teljesen lakhatatlanná tesszük a Föld bolygót? Ha szerinted sem, akkor addig, ameddig fosszilis energiát használunk, inkább az ellen kéne küzdeni, az antiatomot az ezek utáni boldog időkre hagyva.

Pongrácz Gergely, volt párttársad

Paks 1

kedves Gergely,

Paks 1 ügyben nem érvelünk itt, bár nem nagyon látjuk a biztonsági garanciákat az üzemidő hosszabbítással kapcsolatban, a mai helyzetben nem nagyon látjuk kiválthatónak.

Az érvelésünk magja, hogy MA botorság elkötelezni magunkat a bővítés mellett, mert 10-12 év múlva (amikor majd döntési kényszer lesz) teljesen más világ lesz, a mai tudásunk szerint jóval drágább lesz az atomtechnika és jóval olcsóbb a megújuló.

A meglévő kapacitások azonnali leállításáról nincs szó, remélem, ilyet nem olvastál ki a fentiekből.

üdv

szl

A rosszindulat ott van, hogy

A rosszindulat ott van, hogy a szövegben csak a nukleáris erőművekről van szó, teljesen hiányzik a szélesebb kontextus. Ráadásul úgy, hogy ezek alkalmazásának előnyeiről egy szó sem esik (pl. hogy nem szórják tele szén-dioxiddal a légkört), csak a lehetséges kockázatokról. Vagy nem esik szó azokról az országokról, akik továbbra is elkötelezettek a fejlesztések iránt, viszont bőven szó esik azokról, akik nem.

Ezek korrekt bemutatása után is lehetne hozni egy konklúziót, és abban világossá tenni a személyes véleményt. Azonban ezek hiányában az írás nehezen vehető komolyan, és sokkal inkább a nukleáris iparág elleni ellenszenv jön át a zöld értékek melletti kiállás helyett.

Ettől függetlenül jogos kérdés, hogy mi legyen a paksi fejlesztéssel, de elsősorban gazdasági és a state capture miatt leginkább politikai kontextusban.

ez még talán nem rosszindulat

egyelőre 3000 milliárdért nukleáris blokkokat akar építeni a kormány, erről beszélünk, és nem más erőműfajtákról. Egyébként, türelem, talán a végére kirajzolódik a szélesebb kontextus.

Hogy milyen országokban és milyen minőségű demokráciákban nyomják az atomprojektet, és melyek álltak le róla, lesz még egy elemzés.

A nettó klímahatásról is fogunk írni, úgy tervezzük.

szl

Public opinion in Sweden

Nezzunk egy nagyon fejlett demokraciat: "Public opinion in Sweden has been much tested. The first point to note is that the 1980 referendum did not canvass any option for continuing Sweden's nuclear power program. Many wish it had, just to provide a benchmark.
Since then however public opinion has steadily strengthened in favour of nuclear energy.
In April 2004, 77% of people gave top environmental priority to restraining greenhouse gas emissions, 13% to protecting unspoiled rivers from hydroelectric development, and only 7% to phasing out nuclear power. On nuclear power matters, 17% supported a nuclear phase-out, 27% favoured continued operation of all the country's nuclear power units, 32% favoured this plus their replacement in due course, and 21% wanted to further develop nuclear power in Sweden. The total support for maintaining or increasing nuclear power thus was 80% as the government tried to negotiate a phase out. This total support had risen to 83% in March 2005, with a similar proportion saying that limiting greenhouse gas emissions should be the top environmental priority.
With slightly different questions, total support for maintaining or developing nuclear power was 79% in June 2006 and fluctuated around this to June 2008 when it was 82%, comprising 40% who favoured expanding nuclear capacity and 42% who favoured continuing to operate present plants but not building more. A self-assessed 18% (26% of men, 11% of women) said in November 2007 they had become more positive towards nuclear power in the light of concerns about climate change, while 7% (4% of men, 10% of women) said they had become more negative. This may be related to 14% who thought that nuclear power was a source of CO2 with a large impact on the environment (8% of men and 21% of women)!
By February 2010 however, the positive opinion had diminished. A poll (N=1500) on behalf of the country's electricity-intensive industries showed 30% support for replacement of the current fleet of reactors as they reach the end of operating lives, plus 22% who also favoured building new reactors. Some 45% preferred a phase-out of nuclear energy. However, when asked which source of energy is best for both employment and climate, nuclear was the most popular answer, with 26%, followed by wind (21%), hydro (18%), solar (14%) and biofuels (12%)2.
In late June 2010, a survey (N=1008) commissioned by the Liberal Party was reported to show overall 72% support for the government decision to allow building of new reactors, with 28% opposed3. Even among Social Democrats, who have threatened to reverse the decision if elected later in 2010, 66% of supporters were in favour of new build."

Elkötelezett országok

http://indavideo.hu/video/InfoRadio_-_Arena_-_Aszodi_Attila_1resz

A lenti videóban 8:45-nél elhangzik, hogy a németeknél történt egy jelentős hátra arc, de Svájc és Belgium is távolodik az atomenergiától. Majd 10:10-nél felsorolja azokat, akik elkötelezettek: Csehország, Szlovákia, Lengyelorszag, Egyesült Királyság, Szlovénia, Bulgáira, Románia, Franciaország. Az Egyesült Államokban azóta építenek is. És a finnek is próbáloznak. Nem azt mondom, hogy nekünk most erre feltétlenül szükség van, de azért nem lehet mondani, hogy a világ teljesen leírta ezt a technológiát.

A megújulókkal együtt ezt az iparágat is támogatni kell, mert ahogy korábban is linkeltem: "Persze a magtechnika is elindult a finomodás, az egyes atomok manipulációja irányába. Ma még nem látjuk ennek a perspektíváját, sem az alkalmazható eszközök, sem a társadalmi output szemszögéből. Egyik előjele az a tervezet, amely a mai atomreaktorokat kívánja leváltani: kis tartományban, egyszerre csak kevés radioaktív magot kezelve egy részecskegyorsító protonsugarával - így kiváltva és kontroll alatt tartva bizonyos megkívánt magreakciókat, anélkül, hogy veszélyes mennyiségű hasadóanyag halmozódhatna fel a berendezésben. Ez a rendszer kellő pénzügyi és politikai támogatás esetén akár ma is megépíthető lenne, és helyettesíthetné az atomerőműveket."

Árnyalt véleményem

Árnyalt véleményem lesz:

Tudnék csatolni egy MIT-s tanulmányt, ami szerint a költségek a nukleáris iparban nehezen becsülhetők, és nem annyira olcsó a nukleáris energia, mint azt propagálják (nem utolsó sorban a zöld lobby démonizálása miatt). Inkább idetenném Varró László szavait: "A csúszások és költségtúllépések még olyan hatékony, nem korrupt országokban is jelentősek, mint Finnország. Nagy Britannia atomenergia-párti; a nemzetközi hitelminősítőknél a legjobb adósbesorolással (AAA) rendelkező brit kormány tiszteletben tartja a befektetői biztonságot, és hajlandó hosszú távú szerződést kötni - és még így is nagyon nehéz befektetőket találni. (...) Magyarország nincs akut lépéskényszerben." http://www.origo.hu/gazdasag/gazdasag-plusz/20120803-interju-varro-laszl...

És ideteszem Dávid Gyula fizikus szavait is, a második bekezdés érdekes, amit azzal zár, hogy a jövőben "nevetségesnek tűnnek majd a mázsás atombombák és az óriási reaktorok - ahogy egy mai chip esetén sem félsz attól, hogy agyonüt az áram…"

A teljes szöveg:

"Miért volt gyors a magfizikai eredmények gyakorlatba ültetése? Végül
is itt is a makroszkópikus méretű hatásokat használjuk ki: több száz
liter víz felforrósítását az atomreaktorban, az egész testben
szétterjedő radioaktív nyomjelző anyagokat stb. Az előbbi kulcsa a
láncreakció, amely a mikrofolyamatokat makroszintre erősíti. Amíg
erre nem gondoltak (Szilárd Leónak jutott eszébe), addig a magfizika
szakemberei teljesen kizárták a magenergia gyakorlati
hasznosításának gondolatát (Rutherford 1936-ban bolondokházába
küldött volna mindenkit, aki erről beszél). A nukleáris technika ma is
bizonyos értelemben olyan "durva", mint a száz évvel ezelőtti
elektrotechnika. Azt használjuk ki, hogy sok hasonló részecske van
együtt, és statisztikus viselkedésüket tudjuk leírni, illetve befolyásolni.
A nukleáris mérnök nem a "természetet leigázó" lovát táncoltató, azt
finom mozdulatokra betanító, mozgását uralni és irányítani képes
huszár vagy műlovar, hanem a marhacsordát ezer mérföldekre
terelgető, de az egyes marhák mozgásával nem törődő törökkori hajdú
mai megfelelője. Ügyesen elrendezzük a körülményeket, hogy a
mikrofolyamatok makróvá erősödhessenek (a szén, urán,
kadmiumrudak és a víz megfelelő geometriájú elhelyezésével, illetve
ennek visszacsatolt manipulálásával), a többit a statisztikus fizika
elintézi.
Persze a magtechnika is elindult a finomodás, az egyes atomok
manipulációja irányába. Ma még nem látjuk ennek a perspektíváját,
sem az alkalmazható eszközök, sem a társadalmi output
szemszögéből. Egyik előjele az a tervezet, amely a mai
atomreaktorokat kívánja leváltani: kis tartományban, egyszerre csak
kevés radioaktív magot kezelve egy részecskegyorsító protonsugarával
- így kiváltva és kontroll alatt tartva bizonyos megkívánt
magreakciókat, anélkül, hogy veszélyes mennyiségű hasadóanyag
halmozódhatna fel a berendezésben. Ez a rendszer kellő pénzügyi és
politikai támogatás esetén akár ma is megépíthető lenne, és
helyettesíthetné az atomerőműveket. Száz év múlva - ma még
elképzelhetetlen finomságú nukleáris manipulációk nyomán -
valószínűleg mindennaposak lesznek az olyan anyagok, amelyek
atommagjait egyenként alakították át, ezzel olyan atom-atom
kapcsolatokat hozva létre, amelyek természetes (kémiai vagy
kristálytani) úton nem jöhettek volna létre, és így megkívánt,
megtervezett tulajdonságú, nanoszinten szervezett szerkezetek
lesznek kialakíthatók. Ez lehet pl. a nukleáris megfelelője a mai atomi
szintű elektromágneses manipulációknak. Erről a szintről
visszatekintve nevetségesnek tűnnek majd a mázsás atombombák és
az óriási reaktorok - ahogy egy mai chip esetén sem félsz attól, hogy
agyonüt az áram…"

Sz.A.

Ez sima elfogultság és rosszindulat

Tisztelt Szilágyi László!
Mint már Jávor Benedek úrnak is írtam, én nem vagyok az atomenergetika szakértője - szemben Önökkel. Apropó: Önnek milyen ilyen területre vonatkozó képesítése van? De nem személyeskedni szeretnék - bár Jávor úr (valószínűleg azért, mert nem értettem vele egyet), válaszra sem méltatott.
Szóval: "Először ismerd meg a tényeket, elferdíteni ráérsz később is..." (Mark Twain) A rendkívüli mértékű elfogultságága látszik, a tények ismerete nem. Az Ön írása nagyon veszélyes, mert azt a látszatot kelti, mintha valamilyen tudományos és technikai alapokon nyugodna. A helyzet azonban az, hogy csak kijelentések halmaza, mindenféle technikai és/vagy tudományos alapok nélkül.
Ezen a helyen számomra nincs elég hely ahhoz, hogy részletesen bemutassam azt, amit én állítok, ám talán néhány példa elegendő lesz erre.
Még Csernobilra ki lehet jelenteni, hogy a nem megfelelő tervezés és az emberi mulasztás okozta a katasztrófát. Itt csak szelíden jegyzem meg, hogy a fenti tények ellenére, még ott sem nukleáris robbanás keletkezett be, amit persze úgy kellene érteni, hogy a súlyos hiányosságok ellenére is kivédte a legnagyobb veszélyt. De Fukusimát ide keverni? Ott mi volt a mulasztás? Ön szerint az, hogy nem számítottak egy olyan jelenségre, ami még Japán történetében nem fordult elő? Javaslom, hogy ha Ön szerint ez hiba, akkor ne menjen át egyetlen autóúton sem, hiszen bár nem látszik autó, ám mégis jöhet. Másrészt, az lenne a rossz tervezés, hogy a fenti katasztrófa ellenére nem történt nukleáris robbanás? Hogy is van ez? De azt gondolom, hogy elfogultan bármiről be lehet bizonyítani, hogy rossz. Lásd: Magyarország - Bős-Nagymaros. Az, ami ma ott van és Magyarország számára következmény, nos az a lehető legrosszabb. Mindezt a ZÖLDEKNEK és a POLITIKUSOKNAK köszönhetjük. Talán az Önéhez hasonló vélemények szerepének? Persze ma már egyetlen véleményformáló sem vállalja Bős-Nagymarost. Talán nem kellene erről elfelejtkezni.
Japán egy földrengéses ország. Magyarország nem az. A 9,2 (Japán) és a 4,6 (Magyarország) skála szerinti földrengés - a látszat ellenére - nem kétszer akkorát jelent, hanem több nagyságrendnyi különbséget. Paksot Fukusimával csak az veti össze, aki súlyosan elfogult.
Végezetül: erőmű balesetek a villamosenergia-termelés elindítása óta vannak. Hiszen amit megalkottak, abban hiba is keletkezhet, néha emberi mulasztások, sőt terrorizmus is állhatott ezek mögött. Ám eszébe jutott Önnek, hogy betiltsa a vasúti közlekedést csak azért, mert például a spanyolországi vonatkatasztrófában - valószínűleg emberi mulasztás miatt - közel 80-an meghaltak? Vagy megszüntesse az autóbuszok közlekedését, csak mert meghibásodva balesetet okozhatnak.
Azt gondolom, hogy Ön nem az ország lakosainak pártján áll, hanem egy idealizált világban élve "osztja az észt". Hogy miért mondom ezt, hát egyszerűen csak azért, mert MINDEN MÁS ENERGIAFORRÁSSAL megtermelt energia lényegesen többe kerül (3-szor, 5-ször) nekünk, lakosoknak, az ország iparának, stb., mint az atomenergia. Biztos, hogy van veszélye, biztos, hogy van kockázata, ám ilyen mértékben elfogultan kezelni, mint Ön, csak valamilyen "háttérrel" lehet. Szerintem. Ez is csak egy kijelentés, mint az Ön összes állítása.

Üdvözlettel:
Tepliczky István
kémia-fizika szakos középiskolai tanár

kedves Tepliczky István!

köszönöm véleményét.

- a valamilyen "háttérről": annyi hátterem van, amennyit ezen a honlapon lát. Kár, hogy nem lehet feltételezni, hogy önálló és független véleményem lehet.
- az elfogultságról: miért ne lehetnék elfogult? Miért ne lehetnének érzelmi elemek a hozzáállásomban? Miért ne vállalhatnám?
- hol van a rosszindulat?

A fenti cikk egy sorozat második része. A nyár folyamán még jövünk néhány opusszal. Megpróbáljuk körüljárni a tervezett paksi beruházást több szempontból: szükség van-e MOST egy ekkora reaktorra a magyar villamosenergia-rendszerben; milyen kockázatok lehetnek; milyen nemzetközi tendenciákba illeszkedik vagy nem illeszkedik a beruházás; mibe kerül és miből lehet finanszírozni; milyen körülmények között készülődik a kormány; mennyire átlátható a projekt; elbírja-e a költségvetés; milyen korrupciós és egyéb jelenségekre lehet számítani; milyen más jövőképet javaslunk; milyen megújuló alternatívákat látunk, stb.
A fentiekből - reményeink szerint - kirajzolódik majd egy komplex kép a Paks2-ről.

Szándékunk, hogy a mostani nulla szintű társadalmi vitát végre elindítsuk.

Kérem, így tekintsen a fenti cikkre. A részletekre később remélem, ki tudunk térni.
üdvözlettel
szl

Új hozzászólás beküldése

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
18 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.