Ilyen leveleket kapunk. A történet egyik tanulsága, hogy miért van szükség betegjogi intézményre és egészségbiztosítási felügyeletre. Mindkettőt idejekorán szétverte a kormány, és azóta sincs helyette semmi. Hétfőn újra felteszem a kérdést, mikor lesz végre megfelelő képviselete a betegjogoknak?

"Egy nem mindennapi tanulsággal szolgáló olvasói levelet közlünk. A szövevényes történet egy, a valóságban megtörtént esetet tár elénk, és hívja fel mindenki figyelmét, legyen bizalmatlan a hivatali jó tanácsokkal szemben!

A rémálom, az érintett beteg és családja számára még 2011. év februárjában kezdődött. Az 50 éves szülőt súlyos stroke érte. A kórház utáni rehabilitáció és a reménytelennek tűnő lábadozás, minden energiáját felemésztette a családnak.

A súlyos beteg helyett felnőtt gyermeke tájékozódott a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál és a háziorvosnál, hogyan lehetne elindítani a rokkantsági orvosi felülvizsgálatot és a rokkantsági nyugdíj iránti kérelmet? Ugyanis a remélt javulás nem következett be az eltelt 7-8 hónap alatt sem.

Azzal kezdődött a folyamat, hogy a háziorvostól segítséget kértek a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hívatal (NRSZH) orvos szakértői felülvizsgálathoz azzal az indokkal, hogy a betegnél a súlyos egészségkárosodás továbbra is változatlanul fennáll, és állapotában javulás nem mutatkozik. Féloldali görcsös bénulás, látótér nagy részének kiesése, mozgáskoordinációs zavarok, memóriazavar, az önkifejezés és a beszéd zavara állt fenn, valamint már sem írni, sem olvasni nem tud a beteg. Ezáltal a nagyfokú rokkantsági állapot egyértelmű jelei voltak láthatók, még egy laikus számára is.

A háziorvos kérte a páciens keresőképtelenségére vonatkozó, NRSZH orvos szakértői szakvélemény alapján történő felülvizsgálatát. Na ez volt a legnagyobb hiba! A véleményezés jogcíme - mint utólag kiderült, tévesen, csupán a keresőképtelenségre vonatkozott.

A formanyomtatvány teljesen azonos (!) ugyanolyan, mint ami a rokkantsági felülvizsgálathoz szükséges. Az eltérés csak a véleményezés jogcímében volt fellelhető, ellenben az eredeti szándéktól, amire a betegnek igazán szüksége lett volna. Vagyis a rokkantsági nyugdíjigényhez történő felülvizsgálathoz szükséges megállapításra, aminek a helyes elnevezése, pontos jogcíme: "Rokkantsági állapot véleményezése, sajátjogú rokkantsági nyugdíj igényléséhez" megnevezés lett volna! (2012. évtől ez is változott, mert megszűnt a rokkantsági nyugdíj, mint fogalom, így annak a megnevezését, rokkantsági ellátásra változtatták).

Ezzel elindult a beteg visszafordíthatatlan, mai napig tartó kálváriája, ami a nyomtatványon belűl félreértett jogcímre vonatkozó rossz sor kitöltése miatt alakult ki. Ennek okán történt a legborzasztóbb, hogy jelenlegi pénzbeli ellátása emiatt közel fele lett annak, ami a 2011. évi jogszabályok alapján őt eleve megillette volna! Minden további nélkül megillette volna az akkori számítás szerint kalkulált járandóság, ha a megfelelő vizsgálati jogcímmel került volna sor a legelső NRSZH orvos szakértői felülvizsgálatra. Ezt a felülvizsgálatot ráadásul maga a beteg is kezdeményezhette volna a saját jogán, hiszen még nem merítette ki a 365 napos táppénz lehetőséget, amikor sajnos a rossz nyomtatvány került benyújtásra.

A háziorvos által megkért NRSZH I. fokú orvos szakértői felülvizsgálatnak a szakvéleményét a beteg 2011. november végén kapta kézhez. Ebben a szakvéleményben az állt - komoly egészségkárosodott a beteg, aki önállóan nem, csak mások segítségével tud elvégezni maga körül mindent, ennek ellenére - nem mellékes körülmény - csupán 54 (!) százalékos össz-szervezeti károsodás mértékűre lett minősítve. Az állapotára figyelemmel biztosan megállapítható, hogy egészségkárosodását nem megfelelően minősítették, hiszen aki mások segítségére szoruló személy, az a legsúlyosabb rokkantnak vélelmezhető, a társadalombiztosítási törvények szerint. A beteg ezzel az 54 százalékos mértékű egészségkárosodottként vélelmezett szakvéleménnyel felkereste a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságot, ahol a rokkantsági nyugdíj iránti igényének az előterjesztését befogadták és a következő nappal elindították.

Az igénylőt a hivatalban már előzetesen felvilágosították, hogy munkaviszonyát mikor mondja fel, milyen okiratokat hozzanak majd bemutatásra az igényléshez. Ez teljesítve lett 2011. december hónap közepén, így gondolhatta a beteg, minden irat rendelkezésére állt az ügyintézőnek, amiket bekértek.

Ezután jött a szokásos várakozási idő. A súlyos beteg részére pedig több mint 6 hónapon keresztül egyetlen forint pénzbeli ellátást, vagy előleget sem folyósítottak.

Hogyan történhetett ez meg? Úgy, hogy lényegében a súlyos beteg számára zajlott a maratoni ügyintézés, ráadásul az év végi munkarend miatt már alig működtek a hivatalok. A hivatalban sokan már a szabadságukat töltötték. Így, csak az új évben vették észre, hogy az NRSZH által kiállított orvos szakértői szakvélemény jogcíme nem a megfelelő, rokkantsági nyugdíjigényléshez lett megkérve. Hiszen a háziorvos azt, a hosszú idő óta fennálló keresőképtelenség miatt kérte, csupán tájékoztatásként, hogy milyen mértékű egészségkárosodást vélelmeznének a NRSZH orvos szakértői? És ez a „rossz” nyomtatvány lett benyújtva és ráadásul köszönhetően a figyelmetlenségnek hivatalosan is ezt vette át az ügyintéző!

Miután a nyugdíjintézeti munkatársak a hibát felfedezték a „jogcím körül”, hogy ez alapján a NRSZH I. fokú szakhatósági szakvélemény alapján nem is lett volna szabad befogadni és elindítani a rokkantsági nyugdíj iránti igényelbírálást és nem lett volna szabad azt tanácsolni a betegnek, hogy mondja fel máris a munkaviszonyát, hiszen, még a táppénz jogosultsága fenn állt volna 2012. februárig így, gellert kapott az ügymenet. De még mekkorát!

Kezdődött a kálvária azzal, hogy érvényteleníttették a NRSZH orvos szakértői szakvéleményt a beteg első alkalommal történt felülvizsgálatáról, visszamenőleg, 2011. december közepére szóló dátummal. Majd ezután elölről kezdődött mindent. Kezdődött az újabb NRSZH felülvizsgálat, amit 2012. január végén végezték el. Ebben a szakvéleményben már figyelembe vették, hogy önellátási zavarokkal küszködő, mások segítségére szoruló betegről van szó. Minő érdekes, az egészségkárosodása 80 százalékos mértékű minősítést kapott?! Ekkor még a jogszabályi változásokról tájékoztatót is adtak az ügyfélnek, nyilatkoztatták, hogy mely ellátást kívánja igénybe venni? A 2012. évi rokkantellátást is, és a körülbelül 2 hétre járó 2011. évi jogszabályok alapján járó rokkantsági nyugdíjat, ugyanis mind a kettő féle ellátás jár neki.

Csakhogy az történt, mivel az NRSZH felülvizsgálati dokumentációban a véleményezés jogcíme a legelső felülvizsgálatnál nem a rokkantsági nyugdíjigényhez kapcsolódott, hogy az igénylő ennek köszönhetően egy életre kihatóan nagyon rosszul járt.

Köszönhette mindezt annak, hogy neki nem felróható módon kiesett a határidőből, értelemszerűen nem lett jogosult a 2011. évi sokkal kedvezőbb jogszabályok alapján a rokkantsági nyugdíjra.

Annál is inkább mert a késlekedés és az év végi munkarend miatt értelemszerűen már újabb felülvizsgálatra (2011. december 31. határnapig) nem kerülhetett sor, vagyis a beteget – köszönhetően a felelőtlen hivatali ügyintézőnek és gondatlan háziorvosának - óriási anyagi kár érte!

Miért? Mert keresete alapján az akkori (2011. évi előírás és megállapítás szerint) rokkantsági nyugdíjának összege százezer forint feletti összeg lehetett volna, (minimum havi 130 ezer forint körüli összeg) ráadásul erre az összegre még járt volna volna a 2012. januári 4,2% emelést is. És ráadásul még egy kedvezőtlen sorscsapás is sújtotta betegünket, az időközben megváltozott - 2012. évtől, a kedvezőtlen új jogszabályok alapján járó rokkantellátása rendkívül alacsony lett, mindössze havi 65.100 forint – törvény miatt.

Ugyan most ki fogja megfizetni ennek a szerencsétlen kiszolgáltatott betegnek a kieső összeget? Pláne, ha a betegnek stagnál, vagy nem javul évtizedekig az állapota, akkor az öregségi nyugdíjkorhatárig (számára ez jelenleg 65. év) a hátralévő 13 év tekintetében elmaradt juttatása, kára több mint 10 millió forint is lehet. Köszönhetően a hivatali ügyintézésnek, annak, amit mások okozták neki!

Egy következmények nélküli országban, ahol mi élünk, tudjuk senki sem fogja magára vállalni a felelősséget! Sem a háziorvos, amiért nem azt tanácsolta, hogy a beteg máris indítsa el saját jogon a rokkantsági nyugdíjat, sem pedig a maratoni ügymenetet produkáló nyugdíjintézeti munkatársak. Utóbbiak, akik körültekintés nélkül felmondatták vele munkahelyét, hitegették az igénylőt, hogy még 2011. év decemberében jogosulttá válik a rokkantsági nyugellátásra, jól rászedték a beteget, a sok baklövés után pedig mindenki cserbenhagyta a kiszolgáltatott agyvérzéses rokkantat!

Ez a történet egy elképesztő rémálom, azért is, mert itt többszörös mulasztások történtek azok részéről, akiknek épphogy segíteni kellett volna ezt a súlyos beteget, aki mások segítségére szorul! Tették ezt úgy, hogy a beteg hozzátartozója körültekintően, jóhiszeműen, bizalommal, és megfontoltan végigjárta, hogy neki mit kell tennie azért, hogy minél jobban megfeleljen a hivatali ügyintézés elvárásainak!

Összefoglalva az esetet:

2012. április elején megszületett elutasító határozatban a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság arra hivatkozott, hogy a benyújtott dokumentumok alapján nem állapítható meg rokkantsági nyugdíj. Igaz, ekkor már 4 hónap telt el, ami alatt a súlyos agyvérzéses beteg egy fillér ellátás nélkül volt, de legalább már azt tudta, hogy ennek végül is mi volt az oka.

A felszólításnak megfelelően új ellátás iránti igényt adattak be vele a 2012. évi jogszabályi változások miatt. Először előleg kiszámítást végeztek, de ezt az elszámolást is, (52.000 forint/hó) csak június közepére készítették el! Vagyis, 2011. december közepétől a kiszolgáltatott beteg, több mint 6 hónapon keresztül egyetlen forint pénzbeli ellátást sem kapott. Határozatot is csak 2012. szeptember közepén küldtek neki. Ebben tájékoztatták járandóságáról, a véglegesen kiszámított – írd és mond! - havi 65.100 forintjuttatásról.

A beteg és a család a rokkantsági ellátás összegét meglátva rosszul lettek, nem értették, hiszen az igénylő jól keresett, ez az összeg, amiből viszont mostantól élnie kell fele annak, amit számításaik szerint kapnia kellett volna. Ekkor szembesültek, hogy a beteg járandósága már a megváltozott 2012 évi törvények szerint került megállapításra!

Az már csak egy mellékes körülmény,- az igénylő sérelmezve ezt, eljuttatott egy panaszos levelet a hivatalnak - még 2012. július közepén panasszal élve az őt ért méltánytalan eljárással szemben, amire a mai napig még csak válasz sem érkezett.

Ezt a történetet okulásképpen kívántuk közzétenni, hogy mindenki nagyon figyeljen oda, mert a legkörültekintőbb beteg is kerülhet ilyen nyomorúságos helyzetbe mások hibái által, amit utólag már senki sem fog elismerni!

A szóban forgó beteg mindennapi megélhetéséhez szükséges, őt jogosan megillető juttatás ilyetén történő elvesztése pedig hatalmas anyagi kár, főleg akkor, amikor ez a súlyosan beteg embernek létkérdés, hiszen még ahhoz is ápolót kell fogadnia, hogy tisztálkodni tudjon!

Ez történt anyuval Magyarországon, - köszönhetően annak, hogy a felelőtlen hivatali ügyintézés még tudatlansággal is párosult."