Vissza a szocializmusba?!

  • Beküldve: 2011. szeptember 26.

Kérdés Szócska Miklós államtitkárhoz

A kormány arra készül, hogy állami tulajdonba vegye vissza az egészségügyi intézményeket. Ez alól egyedül az alapellátásba tartozó szolgáltatások képeznek várhatóan kivételt.
Mit vár a kormány ettől?
Korábban államosításról nem volt szó!
Az intézmények egyszer már voltak állami tulajdonban, 1990 előtt a szocializmusban. Emlékszünk, milyen volt a magas színvonalú, mindenki által hozzáférhető és ingyenes ellátás.
A társadalmi berendezkedés átalakítása során, az önkormányzatok jelentős feladatokat vettek át az államtól, tekintettel a szubszidiaritás elvére, a helyi döntésekből fakadó előnyökre, az állampolgárok kontrollszerepének erősödésére.
Az önkormányzatok szerepe 2012-től radikálisan csökken az új tervek alapján, ez azt jelenti, a Fidesz az eddigi társadalmi berendezkedést alapvetően felülírja, praktikusan az elmúlt húsz évet kidobja a szemétbe.
Ami a kórházakat és szakrendelőket illeti, kérdéseim a következők:
1. Milyen evidenciák alapján véli úgy a Fidesz, hogy az államosítás jó eszköz az egészségügy problémáinak kezelésére?
2. Az egészségügy súlyos forráshiánnyal küzd, annak ellenére, hogy a Fidesz nem ezt ígérte választóinak. Az államosítással a Fidesz további forrásokat von ki az ellátórendszerből, mivel az önkormányzatok legalább 100 milliárddal támogatták az intézményeiket évente. Ennek ellentételezésére honnan szerez forrást a kormány?
3. Mikor mutat végre a kormány milliárdokban mérhető figyelmet az elképesztően sanyarú helyzetben lévő intézmények iránt?
4. A központi irányítás rendszere várhatóan érinteni fogja az intézmények vezetőinek hatáskörét is. Milyen jogosítványokat kívánnak elvonni tőlük, mi az, amit központilag kívánnak kezelni mindenképpen?
5. Kalkuláltak-e a tulajdonváltások milliárdos költségeivel (pl. tartozások, fejlesztések)? Minek a terhére fogják ezt kifizetni?
6. Mivel fogják garantálni, hogy az államgépezeten belül működő egészségügyi rendszert elkerülik a lobbiérdekek?
Köszönöm megtisztelő válaszát!

a válasz:

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! A kérdésében helyesen fogalmaz, amikor eszközként és nem végcélként fogalmazza meg az államosítást. Az egészségügyi problémák kezelésének ez az egyik lehetséges módja. Kénytelen vagyok idézni. Gondolkodtam azon, hogy mit is mondhatok arra, hogy "vissza a szocializmusba". Gondoltam, hogy a "vissza a jövőbe" nem biztos, hogy jó, poénosan hangzik, de itt az asztalon egy Galaktikát találtam (Felmutatja.): "olvass a jövőbe". Tehát én azt tanácsolnám, képviselő úr, hogy azt kellene nézni, hogy ez az államosítás mire ad nekünk lehetőséget.

Felolvasnám azt, hogy Norvégia, amely szintén erre az útra lépett, és az az igazság, hogy náluk megfontoltabb társadalomalakítást kevesen végeznek ma Európában, 2002-ben a központi kormányzat a megyei önkormányzatoktól magához vette a kórházak tulajdonjogát, százezer dolgozó, a megyei tanácsok költségvetésének 60 százaléka került át az államhoz. A döntés oka a hosszú várólisták, a kórházi szolgáltatásokban jelen lévő egyenlőtlenségek, a pénzügyi felelősség, a transzparencia fokozása és általában az egészségügyi rendszerben zajló koordináció elősegítése volt. Tehát az az igazság, hogy ha valami párhuzamot keresünk, akkor egy nagyon jól megfontolt ésszerűsítési lépést végrehajtani akaró kormányzat párhuzamát lehetne húzni, tehát azért van szükség erre a lépésre, hogy rendbe tegyük az egészségügyet.

Állami kötelezettség lesz a fekvő- és járóbeteg-ellátás. Ennek a kötelezettségnek a gyakorlása: az intézmények meghatározott időbeli ütemezés szerint állami irányítás alá kerülnek, az ellátórendszerből nem történik forráskivonás, a felszabadított tartalékok a kormányhatározat értelmében visszakerülnek az ellátórendszerbe. Budapest önkormányzati kórházai egyedileg szerzik be a gyógyszereket. Ezt közösen kell megtennünk. Ami ebből felszabadul, legalább 10 százalék lesz, megy a fizetésekbe. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a szót. Ennyi fért bele az időbe, de ezzel is összefoglaltam a változtatás lényegét. (Taps a kormánypárti padsorokból.)