Vitanap a közműszolgáltatásokról

http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20121129&time1=084...

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár úr reggel gyönyörű ábrákat mutatott nekünk, a drágulás mértékét mutatta a szocialista és Fidesz-kormányok alatt. Azt gondolom, ez végtelen leegyszerűsítése a mai problémának. Én meglehetősen csalódott voltam, hogy ennyire szűkítették le a mai vita tematikáját. Az ábra önmagában sem mond semmit, azt gondolom, hiszen ha nem nézzük meg, hogy hogyan alakultak ugyanebben az időszakban a reálbérek, hogyan alakultak a világpiaci tendenciák, mennyi volt az infláció, akkor semmit nem mondanak ezek az ábrák.

A közszolgáltatások és általában a közműszolgáltatások feletti állami kontroll kulcskérdés. Ezt mindannyian beismertük itt ma reggel. Kérdés, hogy az állami befolyás milyen módon érvényesül. Sok elhangzott kritikával egyet lehet érteni a privatizációs gyakorlattal kapcsolatban, de azért alapvetően leegyszerűsítjük a helyzetet, ha minden problémát a közmű-privatizációra vezetünk vissza. A közművek és szolgáltatások jelentős részben magánkézben vannak, de ezek között nagyon sok olyan van, ami eleve így jött létre. Olyan rendszerekről is meg kell itt emlékezni, amelyeket a magántőke hozott létre, nem voltak előtte, sokszor uniós forrásból épültek, vagy pedig a lakosság komoly anyagi hozzájárulásával.

Tehát önmagában nem igaz az, hogy a magántőke és a magánszektor okozza minden problémáját a mostani rendszernek. Ha egy hasonlatot keresünk, ami a legjobban leírja a mostani helyzetet, ami az elmúlt 20 évben kialakult, akkor a közműpóráz kifejezést lehetne talán ide bedobni. Monopóliumrendszerek épültek ki, és az igénybe vevő ügyfeleknek, a lakosságnak nincs valódi választási lehetősége, hogy melyeket vegye igénybe, és nincs igazi alkupozícióban abban a tekintetben, hogy milyen árakkal szembesül.

A magyar közműszolgáltatások drágák és túlárazottak, különösen akkor, ha jövedelmünk arányában tekintünk ezekre az árakra. Biztosan emlékeznek, hogy a '60-as években azt mondták, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a pofájuk nagy. Én most azt mondom, hogy nem a rezsi magas, hanem a bér alacsony. Ez egy eléggé leegyszerűsítő narratíva, hogy borzasztóan magas a rezsi; különösen akkor, és ha lesz időm, erre kitérek, hogy nem fizetjük meg a valódi környezeti költségeket. A bérünk alacsony, és a jövedelmek arányában tényleg nagyon sokat fordítunk rezsiköltségekre - a legtöbbet szinte. Ha a National Geographicnak hihetünk, márpedig miért ne hihetnénk, akkor Koppenhágában a legmagasabb a vízdíj, de a második legmagasabb vízdíj Budapesten van. Azon a Budapesten, ahol itt folyik ez a hatalmas, gyönyörű folyam, éppen itt, az Országház alatt is vannak parti szűrésű kutak, vannak víztartályok, és olcsón lehet vizet szolgáltatni. Még a vízhiányos térségekben is, a sivatagi országokban is sokszor olcsóbb a vízszolgáltatás, mint nálunk.

Na most, a túlárazottság elsősorban nem a magántulajdonból eredeztethető, hanem az állam szabályozó teendőinek elhanyagolásából adódik. Nincs átlátható árazás, nincs transzparens gazdálkodás, és nincs verseny, ami árleszorító tényezőként jelentkezne. Ezeket az állam fokozatosan kiiktatta a rendszerből, méghozzá olyan megfontolásból, hogy aztán a közmű-privatizáció során magasabb vételárat tudjon elérni, részben pedig azért, mert az állam maga is érdekelt a monopóliumon keresztül, hogy magas árakat tartson fönn. Ugye, a pártok mindenkori emberei ott ülnek a felügyelőbizottságokban, a közműcégekben. Az a kérdés, mit tesznek azért, hogy ez az ár alacsonyabb legyen.

Nagyon sok jelenség van, amire ki lehet itt térni, gondolom, itt nem lesz mindenre idő, de Budapesten most éppen visszaveszi a vízműveket az önkormányzat. Kérdés, hogy ezt aztán miből tudja finanszírozni, és hogyan tudja ezt a megnövekedett költséget ő maga előállítani. Karbantartásra aztán végképp nem fog itt jutni semmi. Ha belegondolnak abba, hogy csak a Budapesti Vízműveket 550 milliós közműadóteher fogja sújtani, akkor itt felújításokról biztosan nem lehet majd beszélni. Pécsett mi történt? Kevesebb lett, alacsonyabb lett a vízdíj ezzel a bizonyos érdekes reprivatizációval, ami ott történt. De nem csökkent a korrupciós kockázat sem, és még aztán előttünk vannak azok a hatalmas perek, amelyek többmilliárdos büntetéssel kecsegtetnek.

Azt gondolom, hogy igazából nem ez a megoldás. Nem látjuk a kontrollszerepet sem, és ha az államé lesz itt minden, akkor az lesz a helyzet, hogy a tulajdonos és a szabályozó hatóságok mögött is ugyanaz a párt fog állni. Egyáltalán nem biztos, hogy előrébb leszünk ezzel a rendszerrel. Az állam szabályozó szerepének jelentősége óriási, a díjaknak arányosnak kell lenni. Gondoljanak a hétfőn elfogadott hulladéktörvényre! Mennyivel lesz arányosabb a díj? Mennyire fogunk az igénybevételnek megfelelően fizetni díjakat? Egyre inkább terjednek a mindenféle rendelkezésre állási és egyéb átalánydíjak, ezek is az arányosság, az igénybevételi arányosság ellen hatnak.

A közműfejlesztésekből rendre kimaradtak a fenntarthatósági és a méretgazdasági szempontok, és azt gondolom, inkább ebből adódnak a problémák. Meg lehet nézni az uniós támogatásból felépült hulladékgazdálkodási rendszereket, mekkorák lettek, és mennyire fenntarthatatlanok. Meg lehet nézni, hogy a hulladékkezelési díjak hogyan alakultak. Mi megnéztük: egyáltalán semmi összefüggés nincs abban a tekintetben, hogy ki a tulajdonosa az adott közszolgáltató cégnek. Semmiféle! Budapesten a legnagyobb a hulladékdíj, teljesen indokolhatatlan mértékű.

(10.40)

Ugyanez igaz a szennyvíztisztításra is. Én még élénken emlékszem arra, hogy állami pénzből, termékdíjbevételekből csatornázták be az ország nagy részét, és olyan helyekre is elvitték a csatornahálózatukat, ahol azután semmi keresnivalója, és olyan 20-30 kilométereket utaztatjuk a saját melléktermékeinket, teljesen fenntarthatatlan módon. Ugyanígy a gázszolgáltatásra is el lehet mondani: úgy építették ki a legtávolabbi falvakban is a gázszolgáltatást, hogy azután ebből adódik minden energiafüggőségünk, és ebből adódik az, amit említettünk itt valamelyik este a parlamentben, hogy az emberek már nem tudják kifizetni a gázdíjakat, ezért azután elővették a régi kazánokat, és mindennel fűtenek, még a szurkos vasúti talpfával bezárólag is, és ez nyilvánvalóan nem a környezet épülésére szolgál.

A közműpóráz létrehozásában minden kormánynak felelőssége van, a mostaninak is. A közműadóból végső soron a lakosságra fognak áthárítani, ezzel egyáltalán nem fogják a helyzetet javítani. A kiszolgáltatottság nem a korlátok nélküli államosítástól fog csökkenni, hanem attól, hogy az állam erősíti a versenyt és az átláthatóságot, garantálja az erős szabályozást, a hatósági kontrollt és a helyi közösségek ellenőrző szerepét. Egy sokszínű, állami, önkormányzati, kisebbségi és magántulajdonra is telepedő tulajdonosi struktúrára lenne szükség, és arra, hogy valóban a fogyasztók érdekeit tartsák szem előtt. Az önök eddigi hozzászólásaiból ez egyáltalán nem érvényesül.

Innen fogom folytatni a vita további szakaszában. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Ha komolyan vesszük azt, hogy a fogyasztó mindenekelőtt, merthogy ez a mai szlogenjük, akkor nem monopóliumokat építünk, hanem decentralizált rendszereket, ez egy nagyon fontos üzenet lenne. Elfelejtjük ezeket a méregdrága, hatalmas műszaki megoldásokat, helyettük regionális és helyi adottságokra épülő közműrendszereket építünk. Nem akadályozzuk, hanem támogatjuk a lecsatlakozást, a függetlenedést ezekről a rendszerekről, így a fogyasztók kiszolgáltatottsága csökken - márpedig ők mindenekelőtt, ugye? Nem akadályozzuk a megújuló energiaforrásokra való átállást, ez megint csak a kiszolgáltatottságot csökkentené az egyes háztartásokban, hanem támogatjuk azokat, nem növeljük a függőségüket, hanem csökkentjük. Arányos és differenciált díjrendszert vezetünk be - ezt már említettem az előbb - rezsitámogatásokkal kombinálva.

Tehát nem az a lényeg, hogy alacsonyan tartsuk a rezsit, mert ezzel megint a gazdagokat, a nagyfogyasztókat támogatjuk, hanem az a lényeg, hogy a megfelelő helyre, célzott szociális támogatásokkal eljuttassuk a segítséget. Nem azt tesszük, hogy lebontjuk az önkormányzatiságot, mint ahogyan önök ezt itt két éve művelik, hanem támogatjuk a fogyasztói önrendelkezést, és megpróbáljuk segíteni a helyi próbálkozásokat az energiafüggetlenség irányában.

Ha tényleg a fogyasztó mindenekelőtt, akkor a fenntarthatóságot tesszük mindenek elébe, hiszen a fenntarthatóság mindannyiunk érdeke, akár szociálisan, akár környezeti szempontból. Elfelejtjük ezeket a csővégi rendszereket, elfelejtjük azt, hogy ezekről a csövekről nem lehet lecsatlakozni, és teljesen kiszolgáltatott módon kénytelenek vagyunk fizetni azt a díjat, amelyet azon monopólium, akár állami, akár üzleti monopólium, nekünk meghatároz, és semmiféle mozgásterünk nem marad. Én ezt gondolnám a fogyasztók mindenekelőttiségéről.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. A hulladékos rezsi szabályozása szépen mutatja, hogy milyen is az önök teljesítménye és gondolkodása.

Tavaly december 23-án kihirdették valamilyen salátában a rezsimaximalizációt, a hulladékdíjat is beleértve. Februárban elkezdte tárgyalni az Országgyűlés az új hulladéktörvényt, amit aztán hamar félre kellett tenni, mert uniós jóváhagyást kellett kérni valami teljesen lehetetlen dologra. Márciusban a hatályos törvényt módosították egyéni képviselői indítvánnyal, amiben feloldották a rezsimaximalizációt, sőt egy teljesen lehetetlen szabállyal olyan szabályokat állítottak elő, amelyeket az önkormányzatok megint nem tudtak alkalmazni, és az önök saját önkormányzati lobbijának tettek keresztbe akkor is. Ez volt akkor.

Most elfogadták az új hulladéktörvényt, amiben semmi, de semmi az égvilágon nincs, ami előrelépést jelentene az arányos és differenciált hulladékdíj irányába, pedig a fogyasztónak, aki mindenekelőtt, ez lenne az érdeke, hogy annyit fizessen, amennyit termel - jelen esetben hulladékot -, és differenciáltan fizessen, tehát a vegyes hulladék elszállítása legyen drága, de a szelektív gyűjtés és a komposztálás költségei legyenek olcsók. Ezzel ugyanis lehetne őket orientálni, sőt a hulladékdíjon keresztül a fogyasztási szokásaikat is meg lehetne változtatni, és ez mindenkinek jót tenne, a fogyasztónak is, aki mindenekelőtt, jót tenne a környezetnek is, és alapvetően a modern szabályozás felé tudna mutatni.

De ez a szabályozási ötletelés, amit itt egy éven keresztül folytattak, és többször szembementek a saját önkormányzati érdekeikkel is, én azt gondolom, nem a fogyasztónak - aki mindenekelőtt - az érdekeit szolgálja, úgyhogy gondolják ezt át. Szerintem a többi rezsi esetében is nagyon hasonló a helyzet. Nem ott kell keresni az igazi problémát, hogy Kun Béla nem tudom, mit akart eladni ebben az országban az emberek kárára, hanem ott kell keresni, hogy mikor tudunk közelíteni egy szociálisan érzékeny (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és a környezeti szempontokat is figyelembe vevő szolgáltatás felé.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Azt mondja Spaller képviselő úr, hogy nem fog összeomlani a szemétszállítás. Nagyon remélem, hogy ez így lesz, mert felhívnám a figyelmét arra, hogy van olyan település, ahol már lejárt a közszolgáltatói szerződés, és a szolgáltató elvitte a kukát is, hiszen az övé, és nem tudjuk, hogy 1-jén ki fog szolgáltatni az adott településen. Önkormányzatok sora nem tudja, hogy ki fog szolgáltatni január 1-jétől, mert a szerződések ott is lejárnak, és új szerződést már csak abban az értelemben lehet kötni, ahogy önök itt hétfőn este ezt elfogadták. Rengeteg bizonytalanság van tehát a rendszerben.

A másik, hogy a rezsiköltségeket hogyan lehetne leszorítani. Nyilván mesterségesen nem lehet lent tartani ezeket a közműdíjakat; ez maga a Kádár-rendszer, amiről itt beszélnek. Az sem elképzelhető - ez a másik véglet, a Kóka János-i vonal -, hogy mindent privatizálunk, és mindent odaadunk a magáncégeknek, de ezt valahol a kettő között meg kellene találni az utat. De mivel lehet a rezsiköltségeket leszorítani? Azzal, hogy segítünk az embereknek takarékoskodni, és segítünk például energiahatékonysági beruházásokban. Lesz itt megint erre egypár milliárd, de nem erről volt szó; arról volt szó, hogy százmilliárdos nagyságrendben segítenek a födémszigetelésben, a falak szigetelésében, a kazánátállásban, a megújulóra való átállásban.

Embertársaim, nyolc hónapba telt az áramszolgáltatónak, amíg odaért a mi lakásunkhoz, hogy az általunk felépített törpeerőművet átvegye, és bekösse azt az órát, ami oda-vissza teker. Nyolc hónapig! Van egy olyan berendezés, ami nagyon sokba kerül, és tízéves garanciája van; abból egy év eltelt, egy szezon, amíg sütött a nap, és most már csak kilenc év, amíg a megtérülést lehet számítani. Nyolc hónapba telt ebben a rendszerben a szolgáltatónak, hogy ideérjen, és hozza ezt az órát. Ha segíteni akarnának a rezsiköltségek csökkentésében, akkor abban tudnának nagyon sokat segíteni, ha a megújulóra való átállást és az épületszigetelést valóban segítenék.

Köszönöm szépen.

http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20121129&time1=084...

http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20121129&time1=084...

http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20121129&time1=084...

Megosztás Megosztás

Új hozzászólás beküldése

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
17 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.