10. Szabad szólást, szabad kultúrát!

Ha átlátható államot, számon kérhető politikusokat és tisztességes piaci versenyt akarunk, akkor olyan médiaviszonyokat kell teremtenünk, amely a szórakoztatás mellett vállalkozik a tartalmas információszolgáltatásra, az ellenőrzésre, számonkérésre, oknyomozásra és tényfeltárásra is. Nem csak a közmédia mindenkori kormányok általi befolyásolása, nem csak az új médiatörvényben a médiahatóságnak adott példátlan hatalom és az ebből következő (ön)cenzúra az, ami korlátozza a sajtó szabadságát. A jelentős lefedettséggel rendelkező televíziók és rádiók pártos háttere, a nyomtatott és elektronikus médiát összefogó koncentrált tulajdon szintén komoly probléma. Ezért olyan jogi kereteket kell létrehozni, ami lehetővé teszi a bátor, független, minőségi médiamunkát, eléri, hogy a közszolgálati televízió és rádió az európai standardokhoz kösse magát, és támogatja az értékes tartalmak előállítását.

Csak a kulturálisan magunkévá tett normák alapozhatják meg a valódi köztársaságot. Ezért kiemelt figyelmet kell fordítanunk közös értékeink és szimbólumaink ápolására és megújítására, továbbá arra, hogy a tudáshoz, művelődéshez, kultúrához való hozzáférés ne csak kevesek kiváltsága legyen. A kultúra nemcsak könyvekben vagy előadásokban van jelen, hanem a hétköznapi emberi viszonyokban is. Ma olyan kultúrára van szükség, amely ugyanúgy képes segíteni a mindennapokban való tájékozódást, közös tereink jelentéssel való feltöltését, mint a magaskultúra megújulását és az egyéni kreativitás kibontakozását. A kulturális sokszínűség és a közös szimbólumaink megújítása nem kioltják, hanem kiegészítik egymást. Senki nem sajátíthatja ki magának a nemzeti kultúrát, senki nem mondhatja meg, ki és mi az igazán magyar. Hazánk sokszínűsége érték, nem gyengeség!

Megosztás Megosztás

Új hozzászólás beküldése

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
2 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.