13. Fenntartható fejlődést a jelen és jövő nemzedékekért!

  • Beküldve: 2013. február 28.

A huszadik század második felére az emberi civilizáció ökológiai válságot okozott: tartós károk keletkeztek a természeti rendszerekben és aláástuk a hosszú távú fejlődés alapjait. Ha nem cselekszünk gyorsan és határozottan, nem csak gyerekeink és unokáink jövőjét lehetetlenítjük el, de a saját magunkét is. A gazdaság zöldítése, a megújuló forrásokra alapuló energiatermelés, a vízvisszatartáson alapuló vízgazdálkodás, a természeti erőforrásainkat megőrző mezőgazdaság támogatása, a helyi termékekre alapuló élelmiszeripar, a közösségi közlekedés fejlesztése és az épületek energiahatékonyságának javítása ráadásul nem csak a jövő iránti felelősségünkből következő feladat, hanem életminőségünk, jól-létünk feltétele, új munkahelyek forrása és a fenntartható gazdasági fejlődés alapja is. Új gazdasági modellre van szükség, amely elsősorban az emberi erőforrásokra épít, és versenyképességét azáltal növeli, hogy takarékosan bánik a természet kincseivel. A kormányzás minden területét, a gazdaságpolitikától kezdve a szociálpolitikán át a vidékpolitikáig, át kell, hogy hassa a fenntarthatóság melletti elköteleződés.

A biológiai sokféleség védelmét közvetlenül szolgáló természetvédelmi politika, a környezetvédelmi szabályozás és intézményrendszer megerősítése, a hatóságok jogosítványainak visszaállítása a nulladik lépés. Erős, önálló szakminisztériumra van szükség, amely kiterjedt hatáskörrel (természetvédelem, víz- és erdőgazdálkodás, klímaügy, légszennyezés, hulladékügy, környezetbiztonság stb.) és az ennek megfelelő forrásokkal rendelkezik. A fenntarthatóság szempontjait határozottan kell érvényesíteni az energiapolitikában (paksi bővítés leállítása, megújuló energiák felhasználásának és a kapcsolódó fejlesztéseknek a támogatása, energiatakarékossági beruházások), a közlekedésben (a környezeti károk megtérítése, a közösségi és kötöttpályás közlekedés fejlesztése), a közteherviselési rendszerben (a munka helyett a környezetterhelés adóztatása) és más, eddig elsősorban rövidlátó pénzügyi szempontok alapján szabályozott területeken.

A következő feladat elindítani az állami és az állam által segített energiatakarékossági és alternatív energiatermelő beruházásokat, ami – a jelenlegi politikákkal szemben – tartósan csökkenti a háztartások és vállalatok rezsiköltségeit és külpolitikai kiszolgáltatottságunkat. A legnagyobb lehetőség a teljes épületállomány energiahatékonysági felújításában rejlik, amely jelentősen csökkenthetné a fűtési költségeket és az ebből eredő üvegházgáz-kibocsátást, így évtizedek alatt több ezermilliárdos hasznot jelentene a nemzetgazdaság számára. Eközben százezernél is több új, válságálló munkahely jönne létre a zöld gazdaságban. De hasonló lehetőségek vannak a közösségi közlekedés, az ökológiai mezőgazdaság és tájgazdálkodás, a decentralizált energiatermelés és hulladékgazdálkodás terén is. Ezért úgy látjuk, hogy a magyar gazdaság kitörési pontja és egyben Magyarország jövőjének záloga a zöld fordulat.