B) Átláthatóság és ellenőrizhetőség

  • Beküldve: 2010. március 26.

B) Átláthatóság és ellenőrizhetőség az Európai Unió politikai rendszerében. A globális kormányzás fejlesztése

Helyzetkép

Az ország társadalmi, gazdasági és környezeti problémái ezer szálon kötődnek a globális gazdasághoz és a világpolitikához. Legyen szó akár foglalkoztatásról, szociális biztonságról, éghajlatváltozásról, demokratikus önrendelkezésről vagy új típusú biztonsági kockázatokról, az előttünk tornyosuló feladatok csak a nemzetállami intézményeken túlmutató fellépéssel oldhatók meg.
A globális egymásrautaltság és sajátos helyzetünk egyaránt azt diktálják, hogy sokkal határozottabban részt kell vállalnunk a nemzetközi szolidaritásra és jogbiztonságra épülő, határokon átívelő együttműködésekben.
Ennek egyik területe, hogy részt veszünk az Európai Unióban megvalósult politikai integráció fejlesztésében, egyebek mellett a demokratizálásában. Egy másik területe ugyanennek a feladatnak a globális kormányzás fejlesztése, a meglévő intézményrendszer demokratizálása, amire elsősorban közvetve, az Európai Unió által képviselt álláspontok formálásán keresztül lehetünk hatással.

Az Európai Unió és a demokrácia

Az Európai Uniót a benne részt vevő demokráciák hatalmas teljesítményének, megőrzendő értéknek tartjuk. Úgy látjuk, olyan esélyt ad a társadalmi igazságosságot középpontba helyező, sajátosan európai gazdasági-társadalmi berendezkedés megőrzésére, a globális problémák érdemi kezelésére és az európai népek békés együttélésének garantálására, amely az Unió nélkül nem állna rendelkezésre. Az Unió azonban fejlődése során messze került polgáraitól, átláthatatlanná és nehezen ellenőrizhetővé vált, legitimitási és demokráciadeficittel küzd.
A tagállamok továbbra sem segítenek tisztázni a polgárok számára, hogy miért jár előnyökkel az országuk számára az uniós tagság, a politikusok pedig a hazai közvélemény előtt gyakran az Unióra hárítják a felelősséget a közvéleményt foglalkoztató problémákért. Az uniós intézmények hiába tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy közelebb hozzák az Uniót a polgáraihoz, nem rendelkeznek az ehhez szükséges eszközökkel, miközben egyre több területen hoznak a polgárok életére közvetlen hatással járó döntéseket.
Úgy látjuk, hogy ez a probléma csak részben orvosolható az Uniós politikai intézményrendszer fejlesztésével. Az Unió politikai intézményrendszere csak akkor lesz igazán elfogadott, ha az eddigieknél sokkal hatékonyabb megoldásokkal szolgál azokra a problémákra, amelyek nemzeti szintem nem kezelhetők hatékonyan, és így bizonyítja létjogosultságát a polgárai számára. Ez valószínűleg nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az Unió kialakuljon az a polgárok érdeklődésén, részvételi hajlandóságán és kompetenciáján alapuló, európai szintű demokratikus kultúra, ami nélkül az Unió politikai intézményeinek valódi demokratikus ellenőrzése megvalósíthatatlan.
Emellett azonban természetesen szükség van az intézményrendszer demokratikus elszámoltathatóságának fejlesztésére is. Az Unió fejlődésében a radikális expanzió után most várhatóan egy nyugodtabb időszak következik. Az eredeti hatról, a közelmúltbeli 15-ről, mostanra 27-re nőtt a tagállamok száma, ami alaposan átalakította az Európai Unió jellegét. A közeljövőben azonban egyedül Horvátország csatlakozása várható, mivel Törökország belépését a tagállamok egy része mereven elutasítja. Az eddigieknél állandóbb keretek között zajló működés alkalmat fog adni az intézményrendszer szerves evolúciójára.

A globális kormányzás szüksége és jelenlegi intézményeinek fogyatékosságai

A globalizáció soha nem tapasztalt együttműködést és kölcsönös függőséget alakított ki a világ államai, régiói között. Ez lehetővé teszi a technológiai, gazdasági és társadalmi fejlődés vívmányainak megosztását, csökkenti a politikai határok jelentőségét, segíti a szomszédos térségek együttműködését, kitágítja a kulturális teret. E kölcsönös függőségek azonban súlyosan egyenlőtlenül alakultak. Miközben a növekedés előnyei kevés számú vállalat és egyén kezében koncentrálódtak, a fejlődés szociális, biztonsági és környezeti terhei és kockázatai döntően a legszegényebb államok lakosságára, valamint a gazdag országok leszakadó társadalmi csoportjaira hárulnak.
Mivel a tőke szabadon áramlik a határokon át, a nemzetállamok egyre kevésbé képesek a gazdasági folyamatok szabályozására. A második világháború utáni időszakot a világ sok országában a szervezett munka követeléseinek érvényre jutása jellemezte, ami a szociális védelem, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás megerősödésében öltött testet, s amit a fogyasztóvédelem és környezetvédelem fejlődése követett. A gazdaság globalizálódásával azonban a nemzeti szintű szabályozás elveszíti azt a hatékonyságát, amivel ebben az időszakban néhány évtizedig rendelkezett. Mivel a jelenlegi nemzetközi intézményrendszerben a szabad piac és a tőke szempontjának képviselete jóval erősebb, mint akár a környezetvédelem, akár a szociális jogok képviselete, a globalizáció kiélezte azokat a feszültségeket, amelyeket korábban tompítani tudott a nemzetállami szabályozás. A világ népességének leggazdagabb 20 százaléka a jövedelmek 70 százalékával rendelkezett 1960-ban. 1991-re ez a részesedés 85 százalékra emelkedett. Közben az alsó 20 százalék részesedése a megtermelt jövedelemből 2,3 százalékról 1,4 százalékra csökkent. Az évezred végére a világ népességének leggazdagabb 5 százaléka 114-szer annyit keresett, mint az alsó 5 százalék, míg a felső 1 százalék jövedelme megegyezik az alsó 57 százalék jövedelmével.1
A globalizáció folyamata a természeti erőforrások gyorsuló fogyasztásával, az emberi, állati és növényi élet alapját képező ökoszisztémák nagymértékű, sok esetben visszafordíthatatlan rombolásával, a globális környezeti kockázatok erősödésével is együtt járt. A globális egyenlőtlenség és igazságtalanság felerősített olyan kulturális törésvonalakat és identitásformákat, amelyek a nemzetközi kapcsolatokat a párbeszéden alapuló békés együttműködés felől a versengés és ellenségeskedés irányába térítették el. A helyzetet súlyosbítja a néhány domináns hatalmi szereplő egyoldalú politikája, amely a csak multilaterális keretek között kezelhető problémák megoldását jelentősen megnehezíti. (Minderről lásd még a II/G fejezet nemzetközi fejlesztésről szóló részét.)
Ezek a jelenségek arra utalnak, hogy a globális kormányzás jelenlegi intézményrendszere fejlesztésre és reformra szorul.

Céljaink és javaslataink

1. Az európai politikai integráció tartalmának és demokratikus intézményrendszerének fejlesztése

Története elején az Európai Unió létrejöttéhez vezető együttműködés szinte teljesen gazdasági természetű volt, s a gazdasági szemlélet máig uralkodó. Az Uniónak napjainkra a gazdasági integráció rendkívül magas szintjét sikerült elérnie. Tevékenységének fókusza továbbra is a gazdasági és monetáris unió teljessé tétele és zökkenőmentes működésének biztosítása, az egységes piac útjában álló akadályok elhárítása, a versenyképesség javítása. Az Unió kül- és kereskedelempolitikájában meghatározó az európai cégek érdekeinek képviselete, a gazdasági szereplők formális és informális befolyása az európai szintű politikai döntéshozatalra nagy.
Mi azonban európai szinten is inkább az eszköz, mintsem a cél szerepében szeretnénk látni a gazdaságot. A mi felfogásunk szerint az Európai Uniónak hármas célt kellene maga elé tűznie. Egyrészt megoldást kell adnia azokra a társadalmi-igazságossági és fenntarthatósági problémákra, amelyeket a nemzetállamok a gazdasági globalizáció korában külön-külön nem képesek megoldani. Másrészt tartós békét, demokratikus, az emberi jogok tiszteletét maximálisan megvalósító viszonyokat kell teremtenie a soknemzetiségű, sokféle kultúrájú Európában, a nemzetek és kultúrák együttélésében, különös tekintettel a nemzeti és etnikai kisebbségekre. Harmadrészt motorja kell, hogy legyen a globális kormányzás olyan irányú fejlesztésének, ami hatékonyan szolgálja a globális igazságosságot és a bolygó ökoszisztémájának megvédését.
Megítélésünk szerint az Unió és polgárai kapcsolatában akkor volna esély áttörésre, s az európai szintű demokratikus kultúra megerősödésére, ha az Unió tevékenységének fókuszában ilyen irányú eltolódás következne be.
Emellett azonban nélkülözhetetlen a demokratikus intézményrendszer fejlesztése.
Áttekinthetőbbé kell tennie az Unió politikai döntéshozatali rendszerét. Ki kell terjeszteni azoknak az ügyeknek a körét, amelyekben az Unió polgárai által közvetlenül választott Európai Parlament és az Európai Tanács az együttdöntési eljárás keretében dönt. Növelni kell az Európai Parlament szerepét, erősíteni kell a kezdeményezési jogát az európai jogalkotásban is. Erősíteni kell a Parlament szerepét a nemzetközi szerződések előkészítésében, megtárgyalásában és elfogadásában, valamint a költségvetés tervezésében és elfogadásában is. A lisszaboni szerződés ezeken a területeken előrelépést hozott a korábbi állapothoz képest. Szerintünk ezeket az intézményi reformokat tovább kell folytatni.
A lisszaboni szerződés korlátozta a tagállami vétó lehetőségét is az Európai Tanácsban. Szerintünk az ellenszavazat nélküli egyetértés megkövetelését minden területen fel kell váltania a minősített többséggel való döntésnek.
Bővíteni kell az európai polgárok részvételi, beleszólási lehetőségeit. Támogatjuk az európai népszavazás intézményének bevezetését, erősítenénk az állampolgári kezdeményezés lehetőségeit. Miközben csökkentenénk a gazdasági szereplők befolyását az európai döntéshozatalban, az európai szakszervezetek és civil szervezetek részvételi lehetőségeit erősítenénk.
Az uniós döntéshozatalba nagyobb beleszólást szeretnénk biztosítani a nemzeti parlamenteknek is. Számos területen erősítenénk a tagállamok önrendelkezését. Például lehetővé akarjuk tenni, hogy a tagállamok szigoríthassanak a környezet- és egészségvédelemmel kapcsolatos normákon. El akarjuk érni például, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) az Unión keresztül ne kényszeríthesse rá a genetikailag módosított mezőgazdasági termékeket a tagországokra.

2. A globális kormányzás fejlesztése

A globális igazságtalanság és ökológiai kizsákmányolás csökkentése érdekében a globális kormányzás fejlesztésére van szükség. Az elérendő cél, hogy a globális kormányzás intézményrendszere alkalmassá váljon a globális igazságosság hatékony szolgálatára, az ökológiai kizsákmányolás megszüntetésére és a globális ökológiai problémák megoldására.
Ehhez a globális kormányzás jelenlegi szétaprózott intézményeinek politikai tevékenysége között összhangot kell teremteni. A nemzetközi fejlesztéspolitika és fenntarthatósági politika multilaterális intézményeinek erőfeszítései ma arra sem elegendőek, hogy ellensúlyozzák azokat a károkat, amelyeket a más multilaterális intézmények által működtetett nemzetközi kereskedelempolitika okoz. Ennek véget kell vetni.
Az ENSZ az egyetlen nemzetközi szervezet, amelynek gyakorlatilag minden ország tagja, szerepe és felelőssége meghatározó a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmében. Az utóbbi évek nemzetközi válságai aláásták a szervezet hitelességét, ennek ellenére nem látunk más esélyt az igazságosságra épülő, koherens globális kormányzás megteremtésére, csak az ENSZ szervezetének reformját és megerősítését.
Ehhez az ENSZ meglévő szervezeteit, mindenekelőtt a Biztonsági Tanácsot, a multilateralizmus elveinek megfelelően demokratizálni kell.
A globális gazdasági kormányzás intézményeit, a Világbankot, Nemzetközi Valutaalapot (IMF), és a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) az ENSZ felügyelete alá kell helyezni, és kiegyensúlyozottabbá kell tenni az irányításukat.
A fenntartható fejlődés elvét, amit a WTO-szerződés preambuluma is deklarál, komolyan kell venni a kereskedelempolitikai viták eldöntése során is. A WTO-nak el kell fogadnia az elővigyázatosság elvét, amely az Európai Unió egyik alapelve is. A WTO minden egyezményét alapos környezeti és társadalmi hatásvizsgálatnak kell megelőznie. A szervezet tevékenységét transzparensé kell tenni, a civil szervezetek és a média részvétele a tárgyalások folyamán lehetővé kell, hogy váljon.
Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljaival összhangban emelni kell a nemzetközi fejlesztésre fordított összegeket, erősíteni kell a méltányos kereskedelem rendszerét.
Az ipari termékek kereskedelmének további liberalizációját (a NAMA egyezményt) le kell állítani mindaddig, amíg nincsenek megnyugtató felmérések a várható társadalmi hatásairól (például a helyi iparok, iparosok fennmaradására és foglalkoztatásra).
A szellemi tulajdon védelmének rendszerét át kell alakítani: a gyógyszeripari, egészségügyi és környezetvédelmi szabadalmak védelmét korlátozni kell, a közösségek szellemi tulajdonának védelmét viszont lehetővé kell tenni.
A szolgáltatásliberalizáció egyezményét (GATS) újra kell tárgyalni, hogy kikerüljenek belőle a közszolgáltatások, valamint a multinacionális vállalatoknak egyoldalú előnyöket biztosító, továbbá az egyezményből való kilépést lehetetlenné tevő rendelkezések
A mezőgazdasági termékek liberalizációjának új értelmet kell kapnia: az exporttámogatást tiltani kell, azonban a többfunkciós mezőgazdaság támogatását lehetővé kell tenni, az élelmiszer-önrendelkezés elvét pedig ki kell nyilvánítani.
Támogatjuk olyan globális adók bevezetését, mint például a nemzetközi szénadó, vagy a rövidtávú pénzmozgásokra kivetett Tobin-adó. Szükség van egy, a nemzetközi pénzügyi rendszert szabályozó, felügyelő, valamint a tranzakciók megadóztatásából származó jövedelmet begyűjtő, kezelő szervezetre. (Erről lásd még a nemzetközi fejlesztésről is szóló II/G fejezetet.) Létre kell hozni a Környezetvédelmi Világszervezetet, amely a WTO-val szemben is képes érvényesíteni az ökológiai szempontokat. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet mandátumát ki kell terjeszteni a vállalatok ellenőrzésére is, a nemzetközi munkaügyi minimumok közé be kell kerülnie a globális minimálbérnek is.
Azt szeretnénk, ha az Európai Unió az élére állna ezeknek a kezdeményezéseknek.