Helyzetértékelés

Az európai szociális vívmányok helyzete

Globális összehasonlításban Európát a viszonylag kicsi társadalmi különbségek, a szociális védelem magas szintje, az újraelosztás és a fejlett közszolgáltatások rendszerén keresztül megvalósuló esélyteremtés, társadalmi mobilitás jellemzi. A globalizáció körülményei között ennek a társadalmi modellnek a megvédése hatalmas feladat. Mi azt szeretnénk, ha az Unió vállalkozna erre a feladatra.
A szociális vívmányokat, azaz a mindenki számára hozzáférhető, magas színvonalú oktatást, egészségügyi ellátást, további közszolgáltatásokat, a nyugdíjakat, a gyermekvállalással kapcsolatos támogatásokat, védelmet a munkahelyüket elvesztőknek és más szociális ellátásokat, igazán hatékonyan csak európai szinten lehet megvédeni. Ez egyszerűen azért van így, mert az áruk, a szolgáltatások, és a tőke szabadon mozog, ez pedig kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót, és eszköztelenné teszi a nemzeti szintű jogalkotást. Hiszen ha valami nem tetszik a tőketulajdonosnak, egyszerűen tovább áll. Drágább azokban az országokban termelni, ahol az adókból és járulékokból a közszolgáltatások és szociális ellátások kiterjedt és magas színvonalú rendszerét tartják fenn. Ha a tőkés társaságok piacvesztés nélkül át tudják telepíteni a termelést olyan országokba, ahol olcsóbban jutnak hozzá a munkaerőhöz, akkor az országok versenyre kényszerülnek egymással a munkahelyek megőrzése érdekében. Ez a verseny arra megy ki, hogy ki tudja olcsóbbá tenni a társaságok számára a foglalkoztatást, az elosztási arányoknak a tőke számára kedvező megváltoztatásával. Ez a szociális vívmányok, a közszolgáltatások és a szociális ellátások leépüléséhez vezet. Bár Európában vannak olyan országok, amelyek az emberi tőke magas szintje és színvonalas kormányzás révén magas adószint mellett is nagyon versenyképesek tudnak lenni (például a skandináv országok), ez a folyamat Európát sem hagyta érintetlenül, s a szociális védelem és a közszolgáltatások visszafejlesztése, különböző mértékben ugyan, de majd minden uniós tagállamban megfigyelhető volt az utóbbi időszakban.
Ezen a közös fellépés segít. Minket, magyarokat ez a probléma fokozottan érint, hiszen a gazdaságunk kicsi, nyitott és tőkeszegény. De ha komolyan vesszük az Uniót, akkor azt is komolyan kell venni, hogy az Unió tagjaként mi is hatással lehetünk arra, hogy az Unió fellép-e a tagországok között a befektetők megszerzéséért kialakult versenynek a szociális vívmányokat leépítő hatása ellen. Szerintünk az európai politikai együttműködés fejlesztésének ez ma a az egyik legfontosabb iránya.
Az is döntő kérdés, hogy az Unió költségvetését hogyan használjuk fel. A lemaradó régiók fejlesztésére szolgáló forrásokban a fejlesztések foglalkoztatási hatását sokkal erősebben kell figyelembe venni, mérni és számon kérni, Magyarországon is. Az Unió költségvetésének mintegy 45%-át ma is a Közös Agrárpolitika teszi ki. Ez mindeddig elsősorban az alacsony foglalkoztatási hatású, iparszerű, nagyüzemi mezőgazdasági termelés térhódítását segítette. Nem tartható, hogy az Unió hatalmas agrártámogatási rendszere csak egy szűk, nagybirtokos réteg érdekeit szolgálja. Olyan agrárpolitikára van szükség, amely egyszerre szolgálja az Unió egészséges élelmiszerrel való ellátását, a vidéki foglalkoztatást, környezet és a táj védelmét, a termőterületeknek a következő generációk számára történő megőrzését és a klímaváltozás hatásainak mérséklését.

A nemzetközi fejlesztéspolitika helyzete

A mi értékrendünk szerint Magyarországnak önállóan is, és az Európai Unió tagjaként, az Unió nemzetközi politikai magatartását alakító egyik tényezőként is szerepet kell vállalnia a globális igazságosság előmozdításában.
Az elmúlt harminc év globális fejlődése nem csökkentette érdemben a szegénységet, fokozta az egyenlőtlenségeket. 1960-ban a világ népességének leggazdagabb 20 százaléka a jövedelmek 70 százalékával rendelkezett. 1991-re ez a részesedés 85%-ra emelkedett, miközben az alsó 20% részesedése a megtermelt jövedelemből 2,3%-ról 1,4%-ra csökkent. Az évezred végére a világ népességének leggazdagabb 5%-a 114-szer annyit keresett, mint az alsó 5%, míg a felső 1% jövedelme megegyezett az alsó 57% jövedelmével.1
A napi egy dollárból élők száma csökkent, a napi két dollárból élők száma nőtt, a csökkenés tehát nem járt együtt érdemi átmenettel a következő jövedelmi kategóriába. A szegények többsége helyzetének, életminőségének romlását, anyagi bizonytalanságának súlyosbodását élte meg.2 A társadalmi és gazdasági intézmények értékelését nem csak az határozza meg, hogy azok mennyi jószág előállítására képesek. Ez nagyon keveset mond az adott társadalom tagjainak személyes jól-létéről. Az áru nem önmagában cél, hanem ezt a jól-létet kell, hogy szolgálja. A fejlesztéspolitikának az áruk halmozása helyett az életminőség tartós javítására kell koncentrálnia, amivel a fenntarthatóságot is segíti.
A 2000-ben kitűzött Millenniumi Fejlesztési Célok,3 a szegénység csökkentésének eléréséhez a mainál lényegesen több segélyre van szükség. Az OECD-átlagot tekintve nem sikerült elérni az előirányzott célt, azt, hogy a segélyezésre fordított összegek elérjék a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) 0,7%-át. Csak Dánia, Norvégia, Svédország, Hollandia és Luxemburg fordít legalább ennyit nemzetközi fejlesztésre.4 A 2002-es monterrey-i konferencián az EU akkori 15 tagországa vállalta, hogy 2015-re eléri a 0,7%-os arányt, a később csatlakozott országoknak 2010-re a bruttó nemzeti jövedelmük 0,17, 2015-re pedig a 0,33%-át kell hivatalos fejlesztési támogatásra fordítaniuk.5 2007-ben azonban hazánk erre a célra fordított összege felére csökkent.6
Az iparosodott országok aránytalanul nagy terhet rónak a földi ökoszisztémára. Az ökológiai lábnyom mérések jól mutatják, hogy az északi jólét ökológiai terheit a globális délre hárítja. Ha a Földön mindenki úgy élne, mint egy átlagos észak-amerikai, akkor négy ilyen bolygóra lenne szükségünk, hogy a fogyasztásunk fenntartható legyen.7
Kereskedelempolitikai eszközökkel sokkal jelentősebb jóléti hatást lehet elérni, mint a nemzetközi fejlesztéspolitika fő eszközével, a segélyezéssel. A kereskedelmi korlátozások összesen – beleértve a vámot, a nem vám-jellegű korlátokat, a szabványokat és dömping elleni intézkedéseket – annyi veszteséget okoznak évente a fejlődő országoknak, mint a fejlesztési támogatások kétszerese. Ebbe nincs beleszámítva az a veszteség, amit a fejlődő ország gazdasága és társadalma hosszabb távon szenved ettől, többek között a foglalkoztatási, a befektetési lehetőségek csökkenésével.8
Magyarország nem ismerte még fel, hogy a globális strukturális problémák kezelésére a nemzetközi fejlesztéspolitika célkitűzéseit össze kell hangolni a teljes külpolitikai eszköztárral, beleértve a kereskedelempolitikát, a nemzetközi intézmények átalakítását, és a globális környezetpolitikát. A koherencia a többi politikával elkerülhetetlen feltétele a sikeres fejlesztéspolitikának. Bár van önálló nemzetközi fejlesztéspolitikánk, ehhez nem társul megfelelő intézményi háttér. Hazánk fejlesztési segélyezésre szánt összege alacsony, 2006-ben a GNI 0,12%-a volt.9 A segélyezési rendszer nem átlátható, a nyomonkövetés és értékelés nem megoldott, gyenge a társadalmi egyeztetés rendszere.

Migráció

Az Európai Unióban az utóbbi időben folyamatosan emelkedett a várható élettartam, az alacsony születési arányok miatt azonban az időskori függőségi arány várhatóan jelentősen emelkedni fog. A tagállamokban a bevándorlás jelentős szerepet játszik a népességnövekedésben, és valamennyire visszafogja a társadalom elöregedési folyamatát.
Forrás: Eurostat

Az Unió országaiban 2008-ban 30,8 millió külföldi állampolgár élt, közülük 11,3 millióan más uniós tagállamok, 6 millióan más európai államok állampolgárai, 4,7 millióan Afrikából, 3,7 millióan Ázsiából és 3,2 millióan az Amerikai kontinensről érkeztek. A külföldi állampolgárok az Európai Unió teljes népességének 6,2%-át tették ki. Az Európai Unión belüli migráció aránya az utóbbi években jelentősen növekedett, majdnem kétszerese a 2001-es aránynak.10
Magyarországon a bevándorlók teljes népességen belüli aránya európai összehasonlításban nagyon alacsony, 1,8%. A bevándorlók több mint 60%-a szomszédos országokból érkezett, akiknek több mint 90%-a magyar nemzetiségű.11 A 2008-as Eurobarometer felmérése szerint mégis, az Unióban Magyarországon a legelutasítóbbak az emberek a bevándorlókkal szemben. Azzal az állítással, hogy a bevándorlók sokat adnak az országnak, a megkérdezettek 82%-a nem értett egyet. Ugyanezzel az állítással Svédországban, ahol arányaiban jóval több bevándorló él, a teljes népesség 5,7%-át teszik ki, a válaszadók 83%-a értett egyet.12
A migráció témája világszerte elsősorban munkaerőpiaci vonatkozásban jelenik meg. Magyarországon a népesség 2030-ra akár 5%-kal csökkenhet13, így bizonyos szektorokban munkaerőhiány léphet fel, és a már ma is súlyos gondokkal küszködő nyugdíjrendszer fenntartása még nehezebbé válik. Komplex munkaerőpiaci, demográfiai és migrációs előrejelzésekre van szükség ezzel kapcsolatban, amik eddig nem készültek. A bevándorlás azonban nem jelentheti egyszerűen a munkaerő pótlását. A bevándorlók integrációja éppen ezért az egyik legfontosabb szociális feladata lesz Európának a következő évtizedekben. A bevándorlók gazdagítják Európa kulturális sokszínűségét, azonban ha a befogadó ország nem biztosítja a megfelelő integrációt, azzal súlyos diszkrimináció áldozataivá teszi az országába érkezőket, akik így generációkon keresztül a társadalom peremére szorulhatnak.
Az 1999-ben életbe lépett Amszterdami Szerződésben a tagállamok közösségi szintre emelték a bel- és igazságügyi kérdések nagy részét, a vízum-, menekült- és bevándorlás-politikát, külső és belső határellenőrzést. Magyarországnak az Európai Unió közös szabályaihoz alkalmazkodva kell kialakítania saját bevándorlás-politikáját. Szerintünk ennek a politikának a multikulturális Európa modelljén kell alapulnia. A legális bevándorlás ésszerű keretek között történő elősegítését és a kisebbségek valódi integrációját a globális igazságosságon túl az európai jóléti modell fenntartása is megköveteli.
A legális migráció legfontosabb csoportját az unióban jelenleg a felsőoktatásban dolgozók és tanulók, és a családegyesítéssel a tagországokba érkezők jelentik. A legnagyobb hátrány azonban az összehangolásban a közös foglalkoztatáspolitika hiánya. Előrelépésnek számít a magasan képzett szakemberek bevándorlásának elősegítésére kialakított „kék kártya”14 elfogadása. Ezt hazai jogszabályba átültetni azonban elég 2011 júniusáig, és az is probléma, hogy nincs összehangolva a munkaerőpiac egyéb területein tett lépésekkel.
Hazai szinten a migrációs tárgyú törvények nem egy átfogó stratégia részeként jöttek létre, hanem azért, hogy eleget tegyenek az eddig elfogadott uniós irányelveknek. A bevándorlókról nyilvántartott adatok különbözők az migrációval foglalkozó intézményeknél, a migráns fogalmát nem ismeri a magyar jog15. Szükség van tehát a szabályok jobb összehangolására.
A bevándorlók és menekültek integrációját segítő szabályozás és politikai akarat hiányzik, integrációs stratégiánk nem létezik. A hazánkban élő külföldieknek számos problémával kell megküzdeniük a tartózkodási és letelepedési engedély megszerzése, a nyelvtanulás és lakhatás kialakítása során, az oktatásban és munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. A magyar állampolgárság megszerzését, ami az integráció végső fázisa lenne, a magyar szabályozás európai viszonylatban kimondottan nehézzé teszi. Az indokoltnak tekinthető magyar nyelvvizsga helyett komplex történelmi, jogi és közigazgatási ismeretekről kell az állampolgársági vizsga során az állampolgárságért folyamodónak magyar nyelven tanúbizonyságot tennie, amiknek valószínűleg a lakosság jelentős része sincs feltehetően birtokában. Mindezt nehezíti a külföldiekkel szemben megnyilvánuló általános bizalmatlanság, ami nagyrészt a magyar lakosság alul- és félreinformáltságnak tudható be.

Javaslataink

1. Az európai szociális vívmányok védelme

Az a célunk, hogy megvédjük az európai szociális vívmányokat az Uniós tagországok között az adók leszorítása és a közszolgáltatások, szociális ellátások visszafejlesztése terén kialakult verseny megállításával.

a) Közös adóminimum, a közszolgáltatások minimuma

Ehhez meg kell állapítani a társaságokat, foglalkoztatókat terhelő adószint közös minimumát, amihez minden tagállamnak tartania kell magát. Minimálisan a nyereség, a vagyon és a környezetterhelés adóztatásában van szükség közös politikára, és közösen kell fellépni az adóparadicsomok és az adóelkerülés ellen.
Meg kell határozni a közszolgáltatások és szociális ellátások körének és színvonalának Uniós minimumát is. Hosszabb távon szeretnénk elérni, hogy a társadalombiztosítás finanszírozása részben egységesen beszedett, európai forrásból történjen.
A foglalkoztatottság javítása érdekében a munkaidő európai szintű csökkentését kezdeményezzük.

b) A foglalkoztatás fejlesztése

A lemaradt régiók fejlesztését szolgáló közösségi költségvetést növelnénk. A Közös Agrárpolitikát a mezőgazdaság foglalkoztatási hatásának fejlesztése érdekében a III/A fejezetben leírtak szerint alakítanánk át.
A vidéki foglalkoztatás fejlesztése érdekében meghosszabbítanánk a csatlakozási szerződés szerint idén lejáró, a többi uniós tagország állampolgáraira vonatkozó földtulajdonszerzési moratóriumot. Ebben nem valamiféle nacionalista elzárkózás motivál minket, hanem az az egyszerű tény, hogy a helyi foglalkoztatás és a vidék népesség-megtartó képessége szempontjából a termőföld a helyben élő, életvitelszerűen gazdálkodó, a helyi társadalommal szerves kapcsolatban álló gazdák kezében van. Kezdeményezésünk alapja az Unió alapszerződésében rögzített alapelvek egyike, a viszonosság, és az a tény, hogy hasonló korlátozás az Unió tagállamainak jelentős részében érvényben van.
A közösségi költségvetésből külön forrást biztosítanánk a hagyományos energiahordozók előre látható drágulása majd kimerülése, illetve az ökológiai problémák miatt előbb-utóbb mindenképpen bekövetkező gazdaságszerkezeti és technológiai változásokra való felkészülésre, hogy Európa meg tudja őrizni az ezen a területen részben ma is meglévő globális versenyelőnyét. Ennek részeként a magas hozzáadott értéket képviselő, csekély anyagáramlással járó gazdasági tevékenységek fejlődését megalapozó, összehangolt európai kutatás-fejlesztési és oktatáspolitikára is szükség van.

2. Nemzetközi fejlesztés

Az egyenlőtlenségek felszámolására és közös szabályok kialakítására van szükség, nem a globalizáció megállítására, hanem a humanizálására. Ezt részben globális szabályozással, részben az állami kormányzás megerősítésével, részben pedig a helyi gazdasági folyamatok támogatásával kell alakítani. A globális igazságosság fejlesztéspolitikája alternatívája a neoliberális szemléletű fejlesztéspolitikának.

a) Környezeti igazságosság

A globális éghajlatváltozást okozó környezetterhelésnek a döntő része a mai fejlett országok régióiból származik, az általuk bejárt út még egyszer járhatatlan. A globális dél fenntartható humán fejlődése elképzelhetetlen anélkül, hogy a globális észak ne csökkentse ökológiai lábnyomát. Az iparosodott országoknak ezért élen kell járniuk a környezeti terhelésük csökkentésében. Környezeti igazságosság nélkül a fejlesztéspolitika céljai nem valósulhatnak meg. A tiszta technológiákat a mielőbb el kell juttatni a fejlődő országokhoz. (Erről lásd még a III/D fejezet klímadiplomácia című szakaszát.)

b) A fejlesztési segélyek összegének fokozatos emelése, fenntartható fejlesztési prioritásokkal

Magyarország fejlesztésre szánt segélyezési összegei legyenek kiszámíthatóak. Menetrendet kell alkotni arra, hogyan fogja tartani az ország a 2015-ös célszámot, a GNI 0,33%-os arányát. Partnerországaink körét úgy kell kialakítani, hogy a legkevésbé fejlett és az afrikai, elsősorban a szubszaharai térség országai a jelenleginél sokkal hangsúlyosabb szerepet kapjanak.16
A segélyekkel olyan részterületeket kell támogatni, amelyeknek a fejlesztése a gazdasági növekedés eredményeinek egyenlőbb elosztását, a gazdasági kirekesztettség felszámolását közvetlenül segíti. A humán tőkét építő szolgáltatásokat, az oktatást, egészségügyet, az ökologikus vidékfejlesztést, és a szegényekhez leghatékonyabban eljutó kisléptékű projekteket, mint amilyenek a helyben befektető mikrovállalkozások segítését, vagy a helyi mikrofinanszírozás különböző formáinak kialakítását (mikrohitel, közösségi bankok, takarékszövetkezetek, helyi pénz) célzó fejlesztések.

b) A hadászati kiadások csökkentése a fejlesztési együttműködés javára

Korunk biztonságpolitikai kihívásait, a globális járványokat, környezeti kockázatokat és terrorizmust nem lehet hagyományos katonai eszközökkel kezelni. 2003-ban a nemzetközi fejlesztésre költött minden dollárra mégis majdnem tízdollárnyi katonai kiadás esett az OECD donor-országokban.17 A hadászati kiadások csökkentésével, multilaterális politikai megoldások keresésével, komoly erőforrások szabadulhatnak fel, amelyeket fejlesztésre fordítva hosszú távon szolgálnák a fenntartható biztonság megvalósulását is. Ezért javasoljuk, hogy Magyarország a fejlesztési kiadásokat folyamatosan közelítse a védelmi kiadásokhoz.

c) Innovatív finanszírozási formák föltárása, a Tobin-adó bevezetése

A közvetlen költségvetési finanszírozáson túl számos lehetőség adódik, amiből a nemzetközi fejlesztés célkitűzései finanszírozhatóak. Ilyen például az Egyesült Királyság által javasolt International Financing Facility (IFF),18 amely kötvények kibocsátásával tenné lehetővé a fejlesztési segélyek jelenbeli megnövelését anélkül, hogy a kormányoknak azonnal zsebükbe kellene nyúlniuk. Más javaslatok különböző globális adók kivetésére vonatkoznak. Az egyik legismertebb ezek közül a Tobin-adó, ami a rövid távú spekulatív pénzmozgások megadóztatásával egyrészt csökkentené a nemzetközi pénzpiacok volatilitását, ezáltal a hirtelen pénzügyi válságok kialakulásának esélyét, másrészt növelné az ENSZ fejlesztésre rendelkezésre álló keretét. Franciaország és Belgium19 is rendelkezik már a Tobin-adó bevezetésének törvényi kereteivel, támogatják azt, amennyiben további európai országok csatlakoznak hozzá. Magyarországnak is támogatnia kell a Tobin-adó mielőbbi bevezetését, és hogy minél több ország csatlakozzon hozzá. Hasonló alternatív forrást jelenthet a kerozinra kivetett nemzetközi adó, ami a forrásteremtésen túl segítené a fenntarthatóbb közlekedést is. (Erről lásd még a III/A fejezetet.)

d) Adósság-elengedés

Az elmúlt évtizedekben számos fejlődő ország halmozott fel tetemes adósságállományt, melyek kamatterhei az érdemi gazdaság és társadalomfejlesztési céloktól vonják el az amúgy is szűkös forrásokat. Bár a súlyosan eladósodott országokat segítő HIPC20 kezdeményezés keretében komoly előrelépések történtek az elmúlt évtizedben, az adósság továbbra is súlyos probléma a fejlődő országok számára. Hazánknak folytatnia kell a bilaterális adósságok átstrukturálását, indokolt esetben azok elengedését a rászoruló országoknál. Fel kell lépnünk a multilaterális fejlesztési intézmények felé fennálló tartozások további csökkentése érdekében.

e) A programalapú segélyezés előnyben részesítése a projektalapúval szemben

Hazánk bilaterális nemzetközi fejlesztési tevékenységének döntő része projektalapú, rövidtávú és a fogadó ország költségvetésén kívül jelentkező támogatás. A Millenniumi Fejlesztési Célok eléréshez szükséges alapvető közszolgáltatások fejlesztése hosszú távú feladat, amit a fogadó országok akkor tudnak megvalósítani, ha hosszabb távra tudnak előre tervezni, és számíthatnak a fejlesztési források rendszerességére. A programalapú finanszírozás átláthatóbbá teszi a pénzek elköltését, mert a fogadó országoknak fejlesztési stratégiát kell alkotniuk az összeg elnyeréséhez. Ezek a stratégiák egyben azt is biztosítják, hogy a pénzt a fogadó ország prioritásainak megfelelően használják fel, ne pedig a donor ország saját szempontjait tükröző projektekre. A projektalapú segélyezés a tranzakciós költségei is rontják a segélyezés hatékonyságát, és a projektek menedzselésére létrehozott párhuzamos struktúrák csökkentik a fogadó ország kormányzati kapacitását. A programalapú finanszírozás a költségvetésen keresztül történik, így inkább javítja a kormányzat képességeit.
Ezért szeretnénk, ha Magyarország fejlesztési tevékenységében minél inkább a programalapú, hosszú távú fejlesztéseket részesítené előnyben. A hatékonyság javítására a különböző donor-országoktól származó fejlesztések összehangolására is szükség van. Biztosítani kell, a megfelelő elszámolási rendszert és értékelést, ami a programra fordított költségeket és a program fenntarthatóságát vizsgálná.

f) Kevesebb és jobb feltételt

A segélyek jelentős része feltételekhez kötve érkezik a fogadó országba. Ezek sok esetben a „jó kormányzást” szolgáló közpolitikai reformok, de egy részük idejétmúlt gazdaságfilozófia maradványa. A közszolgáltatások privatizációjával kapcsolatos tapasztalatok például nem azt mutatják, hogy ezek a lépések a fenntartható humán fejlődést szolgálnák, mégis sokszor az állami vállalatok és a közszolgáltatások privatizációja szerepelnek feltételként. A túl sok feltételek emellett rontja a fogadó ország „ownership” érzetét, és ezáltal rontja a segély hatékonyságát. A Világbank nyolcvanas-kilencvenes években nyújtott struktúra-átalakító hitelei kirívó példái ennek a gyakorlatnak, amit azóta maga a Világbank is felülvizsgált a kritikák hatására.21

g) A kötött segélyezés visszaszorítása

A kötött segélyezés gyakorlata során a donor ország saját cégei által előállított áru vagy szolgáltatás vásárlását írja elő a segély felhasználásának feltételéül. Hazánk kötött segélyhitelezés által folytat ilyen tevékenységet. A leggyakoribb formája a technikai segítségnyújtás, mely sokszor megkérdőjelezhető hatékonyságú utaztatást jelent. A kötött segélyezés egyrészt szűkíti a kínálatot, amelyből a fogadó ország választhat, csökkenti a versenyt és ezáltal rontja a hatékonyságot. Másrészt gyakran elsősorban a donor ország cégeinek piacszerzését eredményezi, ami a helyi vállalkozások kiszorításával járhat. A donor-országokból származó szolgáltatások gyakran jóval drágábbak, mint a más úton, vagy helyben elérhető szolgáltatások, így adott segélymennyiséggel jóval kisebb fejlesztési hatás érhető el. Az ENSZ fejlesztési programjának számításai szerint a kötött segélyezési forma 11-30 százalékkal csökkenti a hatékonyságot, és átlagosan 40 százalékkal drágább a beszerezés, mint a nyílt piaci tranzakcióknál.22

h) A magyar nemzetközi fejlesztési politika intézményi megerősítése: törvény, képzés, átláthatóság és monitoring

A nemzetközi fejlesztés stratégiai súlyának növelése érdekében szükség van egy egységes nemzetközi fejlesztési törvény megalkotására, aminek a folyamatába minden érintett felet be kell vonni. Nem képzelhető el erősebb magyar jelenlét a nemzetközi fejlesztési együttműködésben, ha nincsen meg az ehhez szükséges szakértői gárda és társadalmi figyelem. Ezen segíthet a hazai nemzetközi fejlesztési képzés kialakítása, ami egyszerre fedezné az állami és civil szervezetek igényét a szakemberekre, és fokozná a téma jelenlétét a nyilvánosságban.
A magyar nemzetközi fejlesztési politika különösen gyenge pontja, hogy nem biztosított kellően az átláthatóság és az ellenőrzés. Ezek hiányában lehetetlen felmérni és értékelni a hazai segélyezési gyakorlat eredményességét. A pénzek elköltését átláthatóvá kell tenni, a projektértékelőket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.23

3. Migráció

Hosszú távú célunk egy nyitott és biztonságos Európa megteremtése, ami teljes mértékben elkötelezett a genfi menekültügyi egyezményből24 és más emberi jogi egyezményekből következő kötelezettségek mellett, és képes a humanitárius szükségletekre a szolidaritás alapján válaszolni. Európa szolidáris hagyományainak ellentmond, ha megtagadjuk a mozgásszabadságot azoktól, akiket körülményeik arra kényszerítenek, hogy elvándoroljanak hazájukból. Közös megközelítést kell kidolgozni az Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik államokbeli állampolgárok integrálására is.

a) Migrációs stratégia kidolgozása

A lehető leghamarabb ki kell alakítani Magyarország saját, átfogó migrációs és integrációs stratégiáját, ami egyrészt támaszkodik az európai szolidáris hagyományokra, másrészt figyelembe veszi Magyarország nemzetközi kötelezettségeit is. A reguláris migráción, a Genfi Egyezmény szerinti menekülteken, és más nemzetközi védelemre szorulók (például hontalanok, polgárháború elől menekülők) befogadásán kívül, a stratégia kialakításánál szem előtt kell tartani, és hosszú távon fel kell készülni a klímaváltozás esetleges migrációs következményeinek kezelésre is, arra, hogy a hazájukat elhagyni kényszerülő emberek hosszú ideig vagy akár egyáltalán nem tudnak hazatérni. A bevándorlók magyarországi integrációja a magyar társadalom és gazdaság érdeke is.

b) A tudatosság erősítése

A médián és az oktatási rendszeren keresztül elengedhetetlen a közvélemény tájékoztatása a bevándorlással kapcsolatos kérdésekben. A külföldiekkel szemben fennálló bizalmatlanságot csökkenteni kell. Fontosnak tartjuk a pozitív példák bemutatását. Az oktatásban fokozatosan be kell vezetni az interkulturális nevelést, a pedagógusokat fel kell készíteni a bevándorlók oktatására.

c) A külföldiek munkavállalásának egyszerűsítése

Egyszerűsíteni kell a külföldi munkavállalók számára a munkába állás lehetőségét, létre kell hozni az egyablakos ügyintézési rendszert, ami jelentősen meggyorsítaná az ügyintézést. A nemzetközi védelemben részesített, tehát mindenképpen hosszú távon Magyarországon tartózkodó embereknek biztosítani kell a külön engedély nélküli munkavállalás lehetőségét. Csökkenteni kell a külföldiek munkába állásával járó járulékos költségeket, például a vízum igénylését és a fordítások költségét.
Egyszerűsíteni kell a külföldi diplomák honosítási eljárását, és honosítási feltételeit is. A magyar képzésben nem létező képzettségek honosítása ma szinte lehetetlen. A honosítás akár több hónapos várakozási idejét egy munkaadónak nem mindig áll módjában megvárni.
Ki kell alakítani egy pontosabb munkaerőpiaci előrejelzési rendszert, amin keresztül a felmerülő hiányszakmákat hazai erőforrás hiányában külföldi munkaerővel lehet betölteni.
A „kék kártyával” kapcsolatban hatástanulmányokat kell készíteni a hazai jogba való átültetés előtt.

e) A menekülttáborok átalakítása

A menedékkérők befogadásánál nyugat-európai példák alapján át kell alakítani a jelenlegi tábori lakhatást, az emberi igényeket és a kulturális különbségeket is figyelembe vevő és a mielőbbi önellátóvá válást elősegítő rendszerrel. Ezzel nem csak számos konfliktus lenne elkerülhető, de a személyre szabottabb támogatás nagyban hozzájárulna a később elismert menekültek integrációjához. A jelenlegi befogadási rendszer nem működik hatékonyan, és sajnos egyre gyakrabban a vezet a menekültek hajléktalanná válásához.

f) Az integrációs infrastruktúra fejlesztése, az uniós támogatások átláthatóbbá tétele

Fejleszteni kell a nemzetközi védelemben részesített külföldiek integrációs infrastruktúráját, a nyelvtanulási lehetőségek bővítésével és rugalmasabbá tételével, a munkaerő-piaci integráció hatékonyabb elősegítésével és az önálló életvitel, elsősorban a lakhatás, támogatásával.
Az integrációra fordítandó Uniós támogatásokat átláthatóvá kell tenni. Az összeférhetetlenségeket meg kell szüntetni, és biztosítani kell, hogy a támogatások élvezői, például a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, ne vehessenek részt a pénz elosztásában.

g) A menekült gyerekek jogai

A hazai migrációs és menedékjogi gyakorlatnak különös figyelmet kell fordítania a kísérőitől elszakított gyermekekre. Biztosítani kell, hogy a nemzetközi Gyermekjogi Egyezményben megfogalmazott jogok maradéktalanul érvényesüljenek a gyakorlatban, különös tekintettel a gyermek mindenek felett álló érdekére.

h) Az állampolgársági eljárás egyszerűsítése

Az állampolgársági eljárást egyszerűsíteni, feltételeit könnyíteni kell. A jelenlegi állampolgársági ismeretek vizsga rendszerét egy modernebb, alapvetően nyelvi kompetenciákat és a magyar nyelvű ügyintézés készségét mérő vizsgával kell felváltani. Az eljárásban az általános európai gyakorlat alapján kötelezővé kell tenni a döntés indoklását és a jogorvoslat lehetőségét.