A program a stratégiai irányok kijelölésének megfelelően tagolódik három fő részre. A demokrácia megújítása, a befogadó társadalom megteremtése és a fenntarthatóság azonban nem három logikailag független cél, hanem sokkal inkább egy egységes stratégiának három, egymással szorosan összefüggő aspektusa, ezért a három fő szövegrész is sok helyen utal egymásra.

<strong>I. A demokrácia megújítása</strong>

Az első fő rész két fejezetből áll. Az elsőben a magyarországi demokrácia megtisztulását és megújulását szolgáló javaslatainkat mutatjuk be, a másodikban az európai politikai együttműködés demokratizálásáról és a globális kormányzás fejlesztéséről szólunk.

A) A magyar demokrácia húsz év alatt gazdasági oligarchiák fogságába esett, felélte az erkölcsi hitelét, és elidegenítette magától az ország polgárait. Programunk egyik fő stratégiai iránya, hogy szeretnénk ezt a folyamatot megfordítani, visszaszerezni a politika becsületét, és megnyitni a politikai teret az állampolgári részvétel számára. Hogy sikerül-e, az messze nem csak közjogi és közpolitikai lépéseken múlik, de azokon is.
A programban először a közjogi szerkezet alapvonalait nem érintő, de a hatalom ellenőrzésének hatékonyságán sokat javító közjogi javaslatokat teszünk, a rendszer két évtizedes működésének tapasztalatai alapján. Ezután arra teszünk javaslatot, hogy a befagyott politikai mezőt hogyan lehetne megnyitni, hogyan lehetne újjáéleszteni a pártrendszert alkotmányos funkciónak ellátására. Ezt követően a kampányfinanszírozás törvényes és demokratikus keretek közé szorításának praktikus eszközeire, majd a korrupció más fontos csatornáinak leszűkítésére, mindenekelőtt a közbeszerzési rendszer megváltoztatására teszünk javaslatot. Ezután a közérdekű adatok nyilvánossága, és a titkosítási gyakorlat területén teszünk a hatalom és a közigazgatás működésének átláthatóságát szolgáló javaslatokat, majd a társadalmi önszerveződéseknek a közügyekben születő döntésekhez elvezető folyamatokban való részvételét, illetve a részvételi demokrácia más intézményeinek fejlesztését szolgáló javaslatokat fogalmazunk meg. Végül a demokráciára nevelés fejlesztését javasoljuk.

B) Az Európai Unióban megvalósult politikai együttműködést nagy, megőrzendő értéknek tartjuk, és úgy látjuk, hogy olyan esélyt ad a társadalmi igazságosságot középpontba helyező, sajátosan európai gazdasági-társadalmi berendezkedés megőrzésére, a globális problémák érdemi kezelésére és az európai népek békés együttélésének garantálására, amely az Unió nélkül nem állna rendelkezésre. Az Unió azonban fejlődése során messze került polgáraitól, átláthatatlanná és nehezen ellenőrizhetővé vált, legitimitási és demokráciadeficittel küzd. Az első rész második fejezetében az uniós politikai intézményrendszer átláthatóságának és elszámoltathatóságénak fejlesztésére teszünk néhány javaslatot.
Noha a globalizáció nagy lehetőség az univerzális emberi jogok és a kölcsönös megértésen, méltányosságon alapuló világtársadalom kialakulására, az elmúlt harminc év globális fejlődése nem csökkentette érdemben a szegénységet, hanem fokozta az egyenlőtlenségeket, és elmélyítette a környezeti válságot. Ez szerintünk elsősorban azért történt így, mert a közösségi önrendelkezésnek azok az intézményei, amelyek többek között arra is hivatottak, hogy a gazdaságot a közjó szolgálatába állítsák, miután továbbra is lényegében nemzetállami keretek között szervezettek, meglehetősen eszköztelenek a globális piac kudarcainak korrigálására. Ezért szerintünk a globális kormányzás ma gyenge és széttagolt multilaterális intézményrendszerének fejlesztésére van szükség. Erről szól a második fejezet második fele.

<strong>II. A befogadó társadalom megvalósítása</strong>

Magyarországon az átalakulási válság végétől a mostani válság beköszöntéig tartó mintegy másfél évtized folyamatos gazdasági növekedése gyakorlatilag semmilyen mértékben nem járult hozzá annak a társadalmi sokknak a gyógyulásához, amit a rendszerváltást követő gazdasági összeomlás okozott. Magyarország ma egy rendkívül igazságtalan hely, ahol a társadalmi egyenlőtlenségek az elmúlt időszakban gyors ütemben nőttek, ahol a másfél-két évtizede a munkaerőpiacról kiszorult réteg azóta is kirekesztettségben él, és ahol a fejlett világban példátlan módon tagadunk meg minden esélyt a szegények gyerekeitől, hogy felnőve változtathassanak a sorsukon. Az eddigi kormányok nagyobbrészt úgy tettek, mintha ezzel nem volna dolguk, nekünk viszont meggyőződésünk, hogy ezen a helyzeten jó kormányzással lehet változtatni. Programunk második fő stratégiai célkitűzése ez. Szeretnénk bemutatni, hogy szerintünk hogyan lehetne a gazdaságot a társadalom javára munkára fogni, úgy, hogy közben a környezeti fenntarthatóság irányába is nagyot lépjünk előre. A program második fő részében, amely terjedelmében a három közül a legnagyobb, hét, egymással összefüggő szempontból mutatjuk be programunk társadalmi integrációt szolgáló elemeit. Amelyek közül az utolsó a globális igazságosság szolgálatában álló nemzetközi fejlesztéspolitikai elképzeléseinket is vázolja.

A) Elsőként a társadalom életében való sikeres részvételhez elengedhetetlen foglalkoztatás szempontjából mutatjuk be a stratégiánkat. A munkakereslet növelését szolgáló szabályozási és adózási javaslatokat, foglalkoztatási és fenntarthatósági célokat egyszerre szolgáló fejlesztési javaslatokat, és egy, a munkakínálat javítását szolgáló cselekvési tervet mutatunk be ebben a részben, majd végül azt, hogy a foglalkoztatás fejlesztésének milyen oktatásfejlesztési feltételeit látjuk.

B) Ezután, logikusan, a közoktatás megújítására vonatkozó javaslataink következnek. Magyarországon baj van a közoktatás rendszerével, ugyanakkor a közoktatás fejlesztése az egyik legfontosabb kitörési pont, hiszen a társadalmi kirekesztettség a leggyakrabban az alapkészségek hiányával függ össze. Ezért a közoktatásba való, már néhány évtizedes távlatban nagyon megtérülő befektetést javaslunk. Ennek alappillérei a tanári szakma vonzóvá tétele a tehetséges pályakezdők számára, az alapkészségekre kivétel nélkül mindenkit megtanító iskola megteremtése és a szegény gyerekek iskolai elkülönítésének felszámolása.

C) A mai Magyarországon az igazságtalan társadalmi különbségek egyik legfontosabb dimenziója a földrajzi, azon belül elsősorban a városok és a kisebb települések között kialakult sokétű egyenlőtlenség. A legfontosabb stratégiai kérdések egyike, hogy a magyar vidék az ott élőknek jó életminőséget, elérhető, színvonalas közszolgáltatásokat, az aktív korúaknak munkát, a gyerekeknek valódi esélyegyenlőséget nyújtó iskolákat tudjon biztosítani. A harmadik szempont tehát, amelyből a társadalmi integrációt szolgáló programunkat bemutatjuk, a vidék szempontja.

D) Negyedikként egy speciális problémát, a magyarországi cigányság társadalmi integrációját, illetve a cigányság és a többségi társadalom együttélésének kérdését tárgyaljuk. Elítéljük azok magatartását, akik a gazdasági válság közepette a cigányságból akarnak bűnbakot csinálni. Súlyos félreértés volna azonban a problémát a rasszisták és az antirasszisták szembenállására egyszerűsíteni. A romák és a többségi társadalom együttélésének megromlásában az egész társadalmat terhelő igazságtalanság és kilátástalanság, két évtized társadalompolitikájának a kudarca ölt testet, amiért minden eddigi kormányt felelősség terhel. Épp ezért a társadalmi integrációt elsősorban színvak esélyteremtő programokkal akarjuk megvalósítani, amelyek szorosan összefüggnek a foglalkoztatáspolitikai és oktatáspolitikai javaslatainkkal.

E) A szegénység és kirekesztettség egyik gyakori összetevője az egészséges, emberhez méltó lakhelytől való megfosztottság. Ahogy az előző fejezetben is utaltunk rá, Budapesten nyolcezer, vidéken körülbelül ugyanennyi a hajléktalanok száma, több mint százezren élnek szegregált, lakhatásra alig alkalmas telepeken, és mintegy másfélmilliónyian komfort nélküli, félkomfortos vagy szükséglakásban. Az állami lakástámogatási rendszer ezekről a tényekről nagyon hosszú ideje nem vesz tudomást. A második rész ötödik fejezetében a szegények lakhatási feltételeinek javítása és a hajléktalanság elleni fellépés területére vonatkozó javaslatainkat mondjuk el.

F) Azt szeretnénk, ha az állami nyugdíjrendszer egyszerre szolgálná az időskori tisztes megélhetés biztonságát, és ösztönözné a munkaképes korban a legális munkavállalást, ezen keresztül a közszolgáltatások és szociális védelmi rendszerek fenntartásában való részvételt és a társadalmi integrációt. El akarjuk érni, hogy a későbbi nyugdíjjárandóság már a munkavállalási korban átlátható, nagy biztonsággal kalkulálható legyen, és garanciákat szeretnénk arra, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát ne lehessen aktuálpolitikai céllal kockára tenni. Bár Magyarországon ma az idős kor nem tartozik a szegénység kockázatát növelő tényezők közé, a garantált minimumjövedelemre vonatkozó javaslatunk kiterjesztésével a nyugdíjas korúakra a végletes időskori szegénységtől mindenkit szeretnénk megvédeni. Az erről szóló javaslatainkat tartalmazza a második rész hatodik fejezete.

G) A globalizáció körülményei között a szociális védelem, a közszolgáltatások és társadalombiztosítási szolgáltatások hagyományosan magas európai színvonalának megvédéséért szerintünk az Európai Uniónak is cselekednie kell. A második rész végén arról is szólunk, hogy a globális igazságosság és a globális szegénység visszaszorítása érdekében milyen nemzetközi fejlesztéspolitikára lenne szükség, milyen fellépést várunk ennek érdekében az Uniótól, és mi lehet ebben Magyarország szerepe. A mi meggyőződésünk szerint Európában a migrációs politikának is a globális szolidaritás és felelősség kell, hogy a kiindulópontja legyen. A hetedik fejezet erre is kitér.

<strong>III. Fenntarthatóság</strong>

Meggyőződésünk, hogy lehetséges egy olyan gazdasági-társadalmi rend kialakítása, amely természeti környezetünk tönkretétele, a globális ökoszisztéma kirablása, a jövő generációk ellehetetlenítése nélkül képes a Föld minden emberi és nem emberi lakója számára a méltó életfeltételeket biztosítani. Úgy gondoljuk, hogy Magyarország azoknak az országoknak a sorába tartozik, amelyek helyzetüknél fogva viszonylag sokat tehetnek ezért. Nem hiszünk azonban abban, hogy ezek a célok egy elkülönült környezetpolitika révén megvalósíthatók lennének. A fenntarthatóság elveinek az emberi társadalom szerveződésének minden szegmensét át kell hatniuk. Nem lehet sikeres az a környezetpolitika, amely arra pazarol energiát és forrásokat, hogy más szektorokban kívánatosnak tekintett célok megvalósulását gátolja, vagy a következményeiket felszámolja.
Ahogy az előző fejezetben kifejtettük, a mi felfogásunk szerint a demokrácia fejlesztése és a társadalmi igazságosság a fenntarthatóság alapfeltételei. Éppen ezért a program első két fő tartalmi egysége a fenntarthatósági stratégiánk része is. Az, hogy külön állnak a harmadik, a fenntarthatóságnak szentelt résztől nem azt fejezi ki, hogy függetlenek tőle, csupán azt, hogy a demokrácia fejlesztése és a társadalmi igazságosság számunkra önmagukban is alapértéknek számítanak. A harmadik fő részben sem csupán környezetpolitikai javaslatok vannak.

A) A fenntarthatóság szempontjából döntő kérdés, hogy hogyan működik a gazdaság. A politika feladata, hogy a gazdaság számára olyan feltételeket teremtsen, amelyek között a gazdasági tevékenység mindannyiunk jól-létét szolgálja, és tiszteletben tartja az ennek során használt környezeti erőforrások megújulóképességének végességét. Az elmúlt két évtizedben Magyarországon a politika ezt a feladatát nagyon rosszul látta el. A harmadik rész első fejezetében azt mutatjuk be, hogy mi hogyan csinálnánk.
Túl kell lépni azon a gazdaságpolitikai szemléleten, ami a gazdasági növekedést öncélnak tekinti. A GDP-nek mind az erőforrás-használattal és környezetterheléssel, mind a jól-léttel laza az összefüggése. A jó kormányzás a gazdaságot nem célnak tekinti, hanem eszköznek arra, hogy az erőforrások fenntartható, tehát korlátozott használatából a társadalmi jól-lét maximumát hozzuk ki. Mi egy zöld fordulatot szeretnénk elérni a gazdaságban, ami azt jelenti, hogy nem a nagy alapanyag- és energiaigényű iparágakba történő tőkebefektetéstől, hanem Magyarország szegényeinek a felemelésétől, a munkapiacra való visszatérésétől és az emberi tőke fejlesztésétől várjuk elsősorban a gazdasági teljesítmény növekedését, és egyben a gazdasági teljesítménynek a társadalom jól-létében való jobb hasznosulását. Ehhez változtatni kell a gazdasági szereplők motivációit és lehetőségeit alakító adózási és szabályozási rendszeren, a rendelkezésre álló korlátos gazdaságfejlesztési forrásokat nagyon céltudatosan kell felhasználni. Olyan ágazatokba kell befektetni, amelyek egyrészt nagy foglalkoztatási hatásúak, másrészt a térnyerésükkel a gazdaság nagyot lép a környezeti fenntarthatóság irányába, harmadrészt perspektivikusak, azaz a fejlesztésükkel a gazdasági környezetnek, az egyes szektorok növekedési kilátásainak a hagyományos energiahordozók áremelkedése és kimerülése, illetve a klímaváltozás miatt bekövetkező átrendeződésére is felkészülünk. Ezek közül az ágazatok közül az egyik legfontosabb a táji és ökológiai rendszerekkel összhangban működő, magas minőségű, egészséges élelmiszereket előállító mezőgazdaság, amit Magyarország számára egy lehetséges kitörési pontnak látunk.
Erről szól a harmadik rész első fejezete.

B) A fenntarthatóság szempontjából kulcsfontosságú az üvegházhatású gázok kibocsátásért és a környezetszennyezésért igen nagy arányban felelős két ágazat, az energiagazdálkodás és a közlekedés fejlesztési stratégiája. A két ágazat szorosan összefügg egymással, mert az energiafelhasználás egynegyedét a közlekedés energiaigénye teszi ki, s ez az egyik olyan terület, ahol az előttünk álló évtizedben komoly megtakarítást lehet elérni. A harmadik rész második fejezetében azt mondjuk el, hogy hogyan fejlesztenénk hazánk energiagazdálkodását és közlekedését, nemcsak a széndioxid- és szennyezőanyag-kibocsátás csökkentése, hanem az energiagazdálkodásban az importfüggőség és így a kiszolgáltatottság csökkentése, a közlekedésben pedig a jobb térszerkezet, és a vidék elérhetőségének fejlesztése érdekében.

C) A fenntarthatóság iránt elkötelezett politika számára az életminőség nem anyagi összetevőinek fejlesztése döntő jelentőségű. Életünk minőségét az elfogyasztható javak mennyiségénél lényegesen jobban meghatározza az egészségünk és a környezetünk állapota.
Az életkilátásainkat részben meghatározó egészségügyi rendszert ma a formális egyenlőség és szolidaritás mellett rendkívüli területi és informális egyenlőtlenségek, a források szűkössége mellett pazarlás és korrupció, megfelelő szakmai ellenőrzési rendszer nélkül a minőségbiztosítás és a hatékony fogyasztóvédelem hiánya jellemzik.
Egészségünk azonban sokkal jobban függ attól, hogy hogyan élünk, mint attól, hogy miként gyógyítanak minket, ha már megbetegedtünk.
Magyarország az egészségben eltöltött évek számát tekintve elmarad a hozzánk hasonló gazdasági fejlettségű országoktól, az elkerülhető halálokok tekintetében pedig húsz éve a világelsők között vagyunk. Ebben a társadalmi egyenlőtlenségeken kívül az életmóddal, a környezettel és a táplálkozással összefüggő okok is fontos szerepet játszanak. A harmadik rész második fejezete tartalmazza az egészségpolitikai, illetve az egészséggel és az életminőséggel összefüggő környezetpolitikai javaslatainkat, amelyek jelentős részben szorosan összefüggnek egymással.

D) A harmadik rész, és egyben a program utolsó fejezete az életünk alapját adó természeti rendszerekről szól. Először a klímavédelemről, érintve a nemzetközi klímadiplomácia, a hazai kibocsátás-csökkentés és a klímaváltozás következményeire való felkészülés kéréseit is, majd a hazai természeti rendszerek, gyepek, erdők, az egyedülálló kárpát-medencei vízkincs, a védett területek állapotáról, védelméről, és a védelmüket szolgáló intézményrendszer állapotáról, fejlesztésének irányairól. Ennek a fejezetnek az utolsó szakaszában mutatjuk be a fenntarthatóságra nevelés fejlesztéséről szóló javaslatainkat is