3. Munka, esély, szolidaritás

  • Beküldve: 2010. szeptember 18.

Nem odázható tovább a magas
hozzáadott értékkel bíró, jobb kereseti lehetőséget, így
magasabb életszínvonalat biztosító és a köz javáért többet
tenni akaró cégek letelepítése. Ennek érdekében

  • Fokozott figyelemmel kísérjük
    az ilyen típusú gazdasági egységek kiszolgálását lehetővé
    tevő, magasabb képzést biztosító oktatási intézmények
    munkáját

  • Az ehhez szükséges
    infrastrukturális fejlesztések megvalósítását kiemelten
    kezeljük

  • Fontosnak tartjuk a tatabányai
    kis- és közepes vállalkozások számának növelését,
    megerősítését. Adókedvezményekkel, marketing- és
    médiaszolgáltatással, piacra jutási támogatással kell segíteni
    őket, hogy versenyképesek legyenek a multinacionális cégekkel
    szemben.

  • A kevés tőkével rendelkező
    kezdő vállalkozások kibontakozását inkubátorházak
    létrehozásával támogatjuk, ahol a vállalkozások részére
    szükséges infrastrukturális hátteret biztosítunk.

  • A város által kiírt
    közbeszerzési eljárások során élni kívánunk minden törvényes
    lehetőséggel, hogy a tőkeerős nagyvállalatok mellett a kis és
    középvállalkozói réteget is megrendeléshez juttassuk.

Meg kell szüntetnünk a generációkon
átívelő – és már önmagát újratermelő – tartós
munkanélküliséget. Fő célunk a képzetlen, tartós munkanélküli
réteg munkához való juttatása. Ennek érdekében

  • együttműködést alakítunk ki a
    város területén működő multinacionális cégekkel, kis és
    középvállalkozásokkal, civilszervezetekkel, és a roma
    népcsoport fokozott érintettsége okán a települési cigány
    önkormányzattal.

 

A Lehet Más a Politika szerint a
lakhatás alapvető emberi jog. A Tatabányai Önkormányzatnak
mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy városunk valamennyi
lakójának valós lehetősége legyen legalább egy szerény, de
biztonságot és nyugalmat adó otthonhoz jutnia. Különösen
időszerű kérdés ez napjainkban, amikor a gazdasági válság
következtében tatabányai családok tucatjai veszíthetik el
otthonukat, válhat kérdésessé lakhatásuk.

  • E nehéz helyzetbe került
    családok érdekében javasoljuk egy olyan pénzalap létesítését,
    melynek felhasználásával az önkormányzat megvásárolhatja a
    válság áldozatainak lakását otthonaik megőrzése céljából.

Meg kell oldanunk a megfelelő önerővel
nem rendelkező lakosok otthonhoz jutását is.

  • Ennek érdekében növelni kell az
    önkormányzati tulajdonban lévő kis alapterületű
    lakásingatlanok számát, melynek lakói rendkívül kedvezményes
    bérleti díj fejében kötelezettséget vállalnak lakáscélú
    megtakarításra.

Szintén a szociális bérlakás
kérdéséhez köthető Tatabánya szégyenfoltja, a Mésztelep
rehabilitációja. Meg kell oldanunk a komfort nélküli, emberi
lakhatásra alkalmatlan telepi lakások kiürítését és
lebontását, a mésztelepi lakosok számára emberi környezet
biztosítását.

  • A telep területén az üres
    ingatlanokon el kell kezdeni az új, szerény kivitelű, de
    energetikai szempontból modern lakások építését.

  • Közben folyamatosan le kell
    bontani a lakhatatlan házakat, és az építőanyagot felhasználni
    az új házak építésénél.

  • Minderre szövetkezeti modellt
    ajánlunk, amelyben minden lakos aszerint lesz tag és tulajdonos,
    amennyi pénzt és élőmunkát befektet.

  • Ki kell használni a régen jól
    bevált kaláka-technikákat és a családi-közösségi
    önrendelkezés adta lehetőségeket.

  • A szövetkezet alkalmas lehet rá,
    hogy bedolgozó munkákat is közvetítsen a tagok felé, ezzel is
    növelve a helyi munkalehetőségek számát. Mindez természetesen
    önkormányzati és pályázati segítség nélkül nem indulhat el.

Tatabányán a gazdasági válság
hatására egy év alatt megkétszereződött a hajléktalanok száma.
E riasztó tendencia megállítására, visszafordítására sürgős
intézkedések megtétele szükséges mind kormányzati, mind
önkormányzati szinten.

Az LMP álláspontja szerint a
hajléktalanság alapvetően társadalompolitikai és emberi jogi
probléma, nem pedig rendészeti és esztétikai kérdés. A megoldás
tehát nem a hajléktalan emberek rendőri zaklatása, hanem
otthonhoz juttatása. Ehhez szükség van

  • a lakástámogatások igazságosabb
    elosztására,

  • a lakásfenntartási támogatás
    kiterjesztésére és radikális növelésére,

  • egy kiterjedt szociális bérlakás
    szektor kialakítására,

  • a hajléktalanellátó
    intézményrendszer fejlesztésére. A hajléktalan ellátás során
    el kell érnünk, hogy senki ne kényszerüljön az éjszakáit a
    szabad ég alatt tölteni. Fontos, hogy a hajléktalan szállók,
    átmeneti szálláshelyek valóban csak átmenetiek legyenek, egy
    lépcsőfok a valódi otthon megteremtéséhez vezető úton.

  • Kiemelt figyelmet kell szentelnünk
    az önálló életvitelre törekvő fiatalok hajléktalanná
    válásának megakadályozására.

A többszörösen hátrányos helyzetű
tanulók részére külön támogatást szükséges nyújtani –
akár önkormányzati forrás felhasználásával – hogy
valamelyest csökkentsük a jó körülmények között nevelkedő
gyermekekkel szembeni versenyhátrányukat. Ösztöndíj-rendszerre
van szükség, amely esélyt ad a roma gyerekeknek, hogy elvégezzék
a középiskolát és szakmát tanuljanak.