http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20110913&time1=084...

Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Két részterülettel kapcsolatban kértem szót röviden, kapcsolódva természetesen Jávor Benedek képviselőtársamhoz, aki már alapvetően elmondta a hozzáállásunkat az energiastratégiához. Ez a két részterület nem más, mint hogy én úgy gondolom, hogy túldimenzionált a hulladékégetés emlegetése, és rossz szemléletet tükröz; a másik pedig az, hogy talán egy kicsit alulértékelt a hidrogénalapú energiatermelés ebben az előttünk fekvő dokumentumban.

De mielőtt erre rátérnék, engedjék meg, hogy még egyszer és nagyon hangsúlyosan leszögezzem, mert azt gondolom, itt mintha nem lenne ez eléggé nyilvánvaló, hogy egyetlen út van: az energiafogyasztás csökkentése. Egyszerűen nincs más lehetőség itt a XXI. században. Óriási a hatékonysági potenciál a gazdaságunkban, és nagyon nagyok a takarékossági lehetőségek a háztartásokban is, és ha a stratégia nem hangsúlyozza eléggé a fogyasztás visszafogását, akkor óriási bajba kerülünk, nemcsak nemzeti, de globális szinten is. Nem lehet abba beletörődni, hogy nőni fog a villamosenergia-fogyasztás, egyszerűen olyan stratégiát kell felépíteni és olyan intézkedési tervet kell elfogadtatni a kormányzattal és a lakossággal, ami alapján vissza tudjuk fogni a villamosenergia-fogyasztásunkat is.

És végre egy szükségletalapú gondolkodást kellene elültetni, nem pedig igényalapút. Lehet, hogy nő a villamosenergia-igény a társadalomban, de ebbe nem lehet beletörődni, az igazi szükségletekre kellene végre koncentrálni, és ez lenne az igazán fenntartható keretezése a stratégiának. Az abszolút csökkentés forgatókönyvét nem érzem elég hangsúlyosnak ebben a stratégiában, pedig ez az egyetlen járható forgatókönyv. Nagyon hamis az a beállítás, hogy a jólétünk az energiaellátástól és az energiabiztonságtól függ, hiszen ennek sokkal több dimenziója is van, és hosszú távon biztos, hogy nincsen más út, mint az energiafogyasztás csökkentése.

Ezek után hadd térjek rá a felszólalásom témájára. Azt mondta az államtitkár úr - talán nem is egyszer hallottam már tőle, nem fogom tudni pontosan idézni -, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy lemondjunk a hulladékban rejlő energiáról. Biztosan másképpen fogalmazott, de valami ilyesmi a lényege. Én pedig azt gondolom, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy a hulladékgazdálkodást egy fenntarthatatlan irányba kormányozzuk, márpedig a hulladékégetés valami ilyesmi lenne, és ezzel magunkra húzunk több más problémát is. Ugye, azt szokták mondani kicsit pejoratívan, hogy a hulladékégetés a technológia győzelme a józan ész felett, legalábbis mi mozgalmár korunkban mindig ezt szerettük hangsúlyozni. A hulladék, képviselőtársaim, nem megújuló energiaforrás, ezt nagyon fontos leszögezni, a hulladék jelentős része fosszilis energiahordozók segítségével és a fogyó nyersanyagokból előállított termékekből származik, és ezen termékek előállítása a teljes életcikluson keresztül óriási energiamennyiséget igényel akár a bányászatra, akár a szállításra, feldolgozásra, gyártásra, értékesítésre gondolunk. Ehhez az energiamennyiséghez képest a termék energiatartalma töredékes, és ennek a kinyerése nyilvánvalóan nem lehet kiemelt célja ennek a stratégiának.

Egy helyes energiastratégiának a hulladék megelőzésére kell koncentrálni, hiszen ezek a dolgok számos módon összefüggnek. Sokkal több energia takarítható meg a hulladék megelőzésével, mint amit az elégetés során nyerhetünk, sőt egészen biztos, hogy több energiát tudunk kinyerni az anyagában való hasznosítás alkalmával is, mint az energetikai hasznosítás vagy pedig az égetés alkalmával. Márpedig a hulladékhasznosításra kell koncentrálnunk a megelőzésen túl és az újrahasználatra, és ha minden ilyen lehetőséget kiaknáztunk - márpedig Magyarországon ettől még nagyon messze vagyunk -, akkor a maradék hulladék és az esetleges szelektálási maradék kezelésére elegendő a már kiépített szemétégetési kapacitás, legyen az a rákospalotai égető vagy pedig a cementes együttégető kemencék.

Úgyhogy ez mindenképpen egy elég rossz szemléletet tükröz, hogy hulladékégetők építésén keresztül szeretnénk mi itt az energiaproblémáinkat megoldani. A hulladékégetés egy eldobós gondolkodásmódot igazol, azt a téves látszatot kelti bennünk, hogy itt valamiféle tisztaság lesz a hulladékunk után, és kezdhetjük elölről tiszta lappal a hulladéktermelést, márpedig ez nagyon káros szemlélet.

A hulladékégetéssel látszólag energiát nyerünk, én viszont ezzel szemben azt állítom, hogy energiát pazarolunk el, hiszen másodnyersanyagokat égetünk el, amit sokkal fontosabb lenne a gazdaság területére visszaforgatni.

Az égetés során a hulladék nem vész el, csak átalakul mindenféle pernyévé, salakká és egyéb furcsa és veszélyes dologgá, és ezzel újabb problémákat generálunk. Igazából nem váltjuk ki ezzel a hulladéklerakókat sem, hiszen a salakot, pernyét el kell nekünk a későbbiekben helyezni, ami azért egy 25-30 százalék a hulladékégetés után. Nem beszélve a környezetbiztonsági dolgokról: nyilván lehet hiper-szuper szemétégetőt építeni, de a biztonsággal exponenciálisan nő a bekerülési költség, úgyhogy nem gondolom, hogy ez lenne a megfelelő út. Arról nem beszélve, hogy a hulladékégetők nagyon tőkeigényesek, márpedig nekünk a munkaerő-igényes ágazatokra kell koncentrálni, ezt minden alkalommal halljuk itt a parlamentben minden párttól, és ez így is van. Azt mondják, hogy Amerikában ugyanannyi hulladék anyagában hasznosításához tízszer annyi munkahelyet lehet teremteni, mint a hulladék elégetéséhez. Ha Magyarországon ennek a fele igaz, akkor is ebbe az irányba kell mennünk.

Nem beszélve arról, hogy az égetés egy központosított hulladékrendszert igényel, több százezer ember hulladékát kell egy helyre összehordani, és ez nagyon komoly logisztikai és környezeti problémákat vet fel, úgyhogy ilyen szempontból sem ajánlott. Ha égetőket kezdünk építeni, márpedig évről évre mindig és mindenféle hulladékstratégiában is felbukkan ez az ötlet, akkor akadályozzuk az újrahasznosító ipar, az újrahasználati rendszerek és a szelektív gyűjtés kifejlődését, és azt gondolom, nagyon sok bizonyíték van arra, hogy nem ebbe az irányba kell menni. Az égetés a klímaváltozás elleni harc szempontjából is egy meglehetősen rossz hulladékkezelési mód, nem beszélve arról, hogy minden égetőberuházás óriási nagy konfliktusokat generál, gondoljanak csak a heiligenkreuzi vagy a Várpalota környéki konfliktusokra, és így tovább.

Röviden, azt gondolom, hogy túl van dimenzionálva a hulladékégetés jelentősége az energiastratégiában, és semmiképpen nem lenne szabad ebbe az irányba elvinni a hulladékgazdálkodást.

A másik téma: viszont örvendetes és üdvözlendő, hogy a hidrogén, mint a közeljövő talán egyik potenciális energiahordozója, meg lett végül említve a stratégia oldalain, több alkalommal is említésre kerül. Azt gondolom, hogy ezt tovább lehetne pontosítani, és az üzemanyagcellákkal kapcsolatos mondatokat biztosan lehetne még fejleszteni, a hidrogén tüzelőanyag-cellás meghajtással kapcsolatos megállapításokat módosítani, és érdemes talán számolni azzal, hogy a közeljövőben, és hangsúlyozom: a közeljövőben ez már igen fontos lehetőség lehet, egyáltalán nem a science fiction kategóriája immár. Arról nem beszélve, hogy a hidrogéntermelés segíthet nekünk a villamosenergia-rendszer szabályozásában, mélyvölgy időszakban, vagy amikor túl sok szél- és napenergia kerül a hálózatba, akkor bizony ki tud segíteni minket ez a technológia, ha erre megfelelő infrastruktúrát építünk. Itt érdemes erre figyelni, az Európai Unió megújuló energia irányelve is említi, 10 százalékos megújuló energiaforrás felhasználását írja elő a közlekedési célú energiafelhasználáson belül, és bizony itt a hidrogénnek a későbbiekben nagyon komoly szerepe lehet.

Összességében, tisztelt Ház, a takarékosságra és a fogyasztás csökkentésére alapozott energiastratégiát szeretnénk itt látni, és ennél fontosabb üzenetet, azt hiszem, nem tudnék kiemelni a hozzászólásomból.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.