Tisztelt Ház!

Hadd kezdjem egy idézettel:

„2006-ot követően a korábbi évek elhibázott gazdaságpolitikájának oltárán feláldozták az ágazatot, GDP-arányosan az egészségügy a harmadik legnagyobb forráskivonást szenvedte el. A közvetlen betegellátásból megközelítőleg 250 Mrd forintot, az Egészségbiztosítási Alapból pedig majdnem 400 Mrd Ft-ot vettek el. Ennek eredménye lett a betegek terheinek növekedése, hosszú várólisták kialakulása, orvo¬sok és szakdolgozók elvándorlása, valamint a teljes infrastruktúra lepusztulása. (…) Ezek a tényezők vezettek oda, hogy a kórházak háromnegyede súlyosan eladósodott, ötven százalékuk pedig csődbe ment vagy csődközeli helyzetbe került.”
Egyetértünk!
A Fidesz, illetve Pesti Imre fogalmaz így az „Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet!” című műben.

A Fidesz azt mondta: „itt az idő”, de sajnos ez a büdzsé azt üzeni: az egészségügy még várhat”!

Még egy Fidesz-idézet, ugyanonnan:
„A jelenlegi finanszírozás mára elégtelenné vált: nemcsak az európai uniós orszá¬gok átlagához, hanem a közép-európai országokhoz képest is kevesebbet köl¬tünk egészségügyre. Ma GDP-arányosan 1%-kal, közel 300 milliárd forinttal kevesebb jut nálunk egészségügyre, mint szomszédainknál.”

A benyújtott költségvetés nem javítja, hanem tovább rontja ezt az arányt. Az egészségügy részesedése GDP-arányosan 4,57-ről 4,41-re csökken. Ez az LMP szerint elfogadhatatlan!
Lázár János mondta: a költségvetés „tükrözi a kormány értékrendjét”. Ugye, ez nem kell komolyan venni?

Tisztelt Képviselőtársaim!

Ez a költségvetés tehát nem „menti meg az egészségügyet”, sőt a "fenntartható átrendeződés" sem látszik belőle.

A költségvetés és a kapcsolódó satála tv. semmiféle rendszerszintű változtatást nem mutat. A kórházak finanszírozásában továbbra is komoly feszültségek lesznek, a szolgáltatók tovább fogják termelni a deficitet, illetve az adósságokat; és nem lesz lehetőség a várólisták csökkentésére sem, és félő, hogy a gyógyszerkassza újra el fog szállni.

A humánerőforrás-krízisre nem kínál megoldást a büdzsé. A bértábla be van fagyasztva, sőt a bruttó 98 ezer forintos kereset-kiegészítés is megszűnik. Az SZJA-változások miatt a családos (de csak a családos!) szakorvosok keresetében növekedés várható, viszont a gyermeket még vagy már nem nevelő, viszont már most is megalázóan rosszul fizetett szakdolgozók fizetése nemcsak reálértéken, de nominálisan is csökken, ami tovább fokozza a szakszemélyzet helyzetének kilátástalanságát, és veszélyezteti az egész ágazat működését.
Orbán miniszterelnök úr azt mondta: „megéri majd dolgozni”. Vajon így gondolják a nővérek és rezidensek is? Itt vannak a munkahelyek! Nem kell újat létrehozni, ezeket kéne betölthetővé tenni. Sokkal olcsóbb lenne, és az egészségügy is megmenekülne.

A népegészségügyi mutatók rendkívül rosszak Magyarországon, még a visegrádi országokhoz képest is, és ezek javítására nem látunk a büdzsében eszközöket. A szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségét nem veszi figyelembe a költségvetés, pedig óriási a különbség az ország különböző területei, települései között a népegészségügyi mutatókban.
Tegnap szó volt róla, hogy az alapellátás fejlesztésére kellene a legtöbb figyelmet fordítani, ehhez képes csak csekély emelkedést láthatunk a háziorvosoknak juttatandó pluszforrásokat illetően. Az viszont kétségtelen pozitívum, hogy az otthoni szakápolásra fordítható összeg jelentősen nő.

Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy a jövő évi egészségügyi költségvetés nem tartalmaz elegendő forrást a fiatalok egészségesebb életmódra nevelésére, a szemléletformálására és a megelőzésre. Ezek nélkül nem várható, hogy közép- és hosszú távon pozitív elmozdulás következzen be hazánk népegészségügyi helyzetében.

A Lehet Más a Politika frakció olyan módosító javaslatokat készített, amelyek – az ellátórendszer akut válságának kezelése mellett – a megelőzésre helyezik a hangsúlyt: az alapellátástól, a diagnosztika fejlesztésén keresztül a környezet-egészségügyig.

A betegügyet fel kell váltania az egészségügynek. Egyelőre nem látszik a fenntartható átrendeződés, pedig óriási szükség lenne rá. Itt az idő!