napirend előtti felszólalás:

http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20110427&time1=083...

Köztudott, hogy Magyarországon óriásiak a területi egyenlőtlenségek az egészségügyi mutatók terén: egyrészt a keleti országrészben, másrészt általában a kistelepüléseken jóval alacsonyabb a várható átlagéletkor, s kiugró a középkorú, munkaképes férfiak halandósága. Tíz év a különbség egy ma született pasaréti és egy bodrogközi fiúcska születéskor várható élettartama között. Ez – más okok mellett – az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeire is visszavezethető.
Az LMP következetesen kiáll a vidékiek jogáért, hogy egyenlő hozzáférést kapjanak a közszolgáltatásokhoz; az orvosi alapellátás ezek közül talán a legfontosabb. Ám ezt az egyenlő hozzáférést a Fidesz-kormány éppúgy megtagadja a vidékiektől, mint tették az előző kormányok.
Az adatok azt mutatják, hogy az egészségügy részesedése a GDP-ből már eleve nagyon alacsony volt, hosszú évek óta; az idei költségvetésben pedig ez tovább csökkent, minden ígéretük dacára! S a megszorítások egymást követő hullámai sem kerülik el e szektort.
Eközben az ország tele van betöltetlen háziorvosi praxisokkal. Olyan falvak is vannak Szatmárban, ahol még az OALI segítségével sem biztosított az ellátás (Hodász környéke). Aki egy betöltetlen praxisban helyettesítőként lát el egy körzetet, adminisztratív feladatok tömegével a vállán: annak vajon mennyi ideje marad a betegségmegelőzésre, egészségnevelésre?
Olyan körzetet is találtam, ahol 81 éves a körzeti orvos, nem akar nyugdíjba menni, mert nincs aki a helyébe lépjen, és nem is tud, mert a nyugdíja méltatlanul kicsi lesz. Tarnabodon kétszer egy héten rendel egy szülés-nőgyógyász szakorvos háziorvosként, gyermekorvos havonta egyszer jár a faluban. Az elhibázott támogatási konstrukcióknak köszönhetően több helyen is épült szép egészségház. Csak orvos nincs benne, aki tagja lenne a helyi közösségnek, aki ismerné a helybelieket. Sem patika, sem orvos, így üresek az egészségházak.
S a helyzet egyre romlik!
A járóbeteg-ellátásért utazni kell a térségi központba. A betegnek kell utazni a laborba (szinte az egész nap rámegy a közlekedési lehetetlenségek miatt), majd még egyszer a leletért, hiszen nem mindenhol kapja meg a háziorvos az eredményeket elektronikusan. Régen TAJ-szám alapján le lehetett kérdezni a leleteket intraneten, de ez most nem megy. Állítólag az informatikai vállalkozás hónapok óta nem kapott pénzt, így leállította a szolgáltatást. Majd harmadszor is utazni kell, mert patika sincs.
Nem erről volt szó! Lássuk, mit is ígértek:
„Cél, hogy az alapellátás minőségi, emberközpontú és minden állampolgár számára hozzáférhető legyen. (…) Komoly gond, hogy a háziorvosi rendszer orvosainak egyharmada megközelítette vagy túllépte a nyugdíjkorhatárt. Az új kormánynak fel kell vállalnia, hogy javítja a családorvosi praxisok finanszírozását és megőrzi annak reálértékét. Támogatni kell a fiatal orvosok praxishoz jutását. (…) Vonzóvá kell tenni a háziorvosi életpályát a fiatalok számára, ehhez növelni kell a szakma presztízsét és megbecsülését.”
Ebből helyben semmit nem tapasztalni!
A Semmelweis tervben azt ígérték, hogy „A szükséges többletet a helyi morbiditási adatok alapján súlyozva” biztosítják. Szintén a Semmelweis tervben ígérik, hogy visszaadják „az alapellátásban dolgozók munkájának értékét, hogy újra vonzó alternatívát jelenthessen a jövő szakemberei számára, csökkentve ezzel a hozzáférés esélyét súlyosan veszélyeztető intenzív elvándorlást a területről.” Az ezt célzó intézkedéseknek se híre, se hamva.
A betegségmegelőzés, illetve a betegségek korai diagnosztizálása céljából szükséges volna a háziorvosi praxisok diagnosztikai eszközellátásának javítása is. A szűrővizsgálatokhoz szükséges modern diagnosztikai eszközöknek számos praxis híján van. „Támogatjuk korszerű műszerpark kialakítását” – ezt is ígérték. Hogyan támogatják?
A praxisok szabályozása teljesen értelmetlen a végeken. Öt-hat kistelepülésről jön össze annyi kártya, ami a mai OEP finanszírozás mellett rentábilis. Egybehangzó véleménye volt az általam megkérdezett orvosoknak, hogy egy ekkora praxisméret nem is fenntartható. A kártyapénzekből havi 700-900 ezer forint jön be, és mire kifizeti az asszisztenst és a többi állandó költséget, alig marad az orvosnak jövedelem. És ezeken a vidékeken még a paraszolvenciára sem nagyon lehet egzisztenciát alapozni… Kétszer ekkora praxisok lennének működőképesek, ha a mostani finanszírozást vesszük alapul.

El kellene érni, hogy a legkisebb településen is legyen egy (közalkalmazott) diplomás nővér, aki mintát vesz a labor számára, aki a krónikus ellátás egy részét elvégzi, aki részt vesz a rehabilitációban, és aki napi kapcsolatban van a betegekkel. Így a betegek jó része helyben ellátható, és a háziorvosnak elsősorban az új vagy az akut esetekkel kellene foglalkozni. Ehhez megint át kellene formálni a finanszírozást, és el kellene hitetni a kórházakkal, hogy nem kell mindenkit hozzájuk befektetni. Miért ne végezhetne el a diplomás nővér háziápolási, hospice vagy éppen fizikoterápiás alapfeladatokat?
Az LMP szerint a finanszírozás javítása különösen a hátrányos helyzetű kistérségekben sürgető, ott, ahol a népegészségügyi mutatók a legrosszabbak. Ezáltal is enyhíteni lehetne a hazánkat jellemző egyenlőtlenségeket az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, illetve a születéskor várható élettartam tekintetében. Ne hagyják magukra a vidékieket! Se azokat, akik krónikus betegségekben szenvednek, se azokat, akiknél ez még megelőzhető lenne!
Az Új Széchenyi tervben nem sok szót vesztegetnek az alapellátásra. Mondhatni semennyit. Annál hangsúlyosabb jelenik meg az úgynevezett egészségipar, ezen belül az egészségturizmus és a külföldi betegek ellátásának fejlesztése. A miniszterelnök is csak akkor beszél egészségügyről, ha a fogászati turizmus fejlesztéséről van szó. Közpénzből 30 mrd-ot; mert erre jut. Mit lehetne 30 mrd-ból tenni az alapellátásban?
Nem erről volt szó!