vezérszónoki felszólalás

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Urak! Képzeljenek el egy olyan települést, ahol a képződött szerves hulladékot az emberek, a háztartások otthon tartják, és házi vagy közösségi komposztálással feldolgozzák.

Képzeljenek el egy olyan helyet, ahol betétdíjas rendszer van, és a csomagolóanyagok nagy részét vissza lehet vinni a boltba, ahol visszavételi kötelezettség van mindenféle kütyükre és egyéb eszközökre, ahol kreatív, házhoz menő lomtalanítás működik, nem pedig olyan, amilyet Kepli képviselő úr az előbb lefestett, ahol működnek úgynevezett reuse centerek, ahol meg lehet javítani, fel lehet újítani bizonyos eszközöket, és vissza lehet adni a megfelelő funkcióban az embereknek, ahol adományboltok vannak, és meg lehet szabadulni a feleslegessé vált, de még működő eszközeinktől, ahol nem mentek még tönkre a szervizek és a javítóműhelyek, és nem kell új DVD-lejátszót vennünk, hogyha elromlott, és szükségünk van ilyen berendezésre.

Képzeljék el, hogy van egy olyan település, ahol differenciált és arányos hulladékdíjrendszer működik, tehát én anyagilag is rá vagyok szorítva arra, hogy kevés hulladékot termeljek, mert tudom azt, hogy a vegyes hulladék elszállítása nagyon drága, a szépen szelektíven gyűjtött vagy éppen komposztálásra előkészített hulladék kezelése pedig olcsó. És végül képzeljék el azt a települést, ahol nagyon jó civil szervezetek működnek, amelyek jól vannak finanszírozva, és engem rá tudnak venni a fogyasztásom mérséklésére és racionalizálására.

Ezek után, ha ezek mind működnek az én településemen, mennyi vegyes hulladékot kell az én háztartásomból elvinni? - ez a nagy kérdés. Én azt gondolom, hogy a mainak 5-10 százalékát mindössze. Jelentem, lehet így élni, én évek óta ezt művelem is, és nagyon sok olyan embertársamat ismerem, akik számára ez nagyon fontos, és én azt gondolom, hogy ennek a hulladéktörvénynek az lenne a feladata, hogy ehhez egy keretrendszert biztosítson.

Nagyon fontos lenne, hogy ne csak az én háztartásomat ösztönözzék ilyen környezettudatos életmódra és ilyen típusú hulladékgazdálkodási tevékenységekre, hanem az egész gazdaságot olyan szemmel állítsák át, ami kevesebb hulladékot eredményez, tehát megelőzzük ezt az egész problémát. Mi elmondtuk azt többször már itt a Házban is, illetve még civil korunkban, környezetvédő aktivistaként is, hogy négy díjat kellene egészen pontosan és összehangoltan bevezetni.

Az egyik a termékdíj, és itt a termékdíjnak az ösztönzésére, ösztönző funkciójára szeretnék koncentrálni, amely termékdíj arra való, hogy kevesebb hulladék keletkezzen és ezeket a hulladékokat a hasznosítás irányába terelje. A jelenlegi termékdíj, az előző sem erre irányult, a jelenlegi termékdíj inkább egy adó, egy sarc, ahol beszedünk 60 milliárdot, aztán abból 15 milliárdot valahogy erre a feladatra fordítunk.

Kellene egy betétdíj, amit mindig örömmel hallok az államtitkár úr szájából, hogy lesz, ami elősegíti azt, hogy egyrészt a csomagolásokat eleve úgy válasszam meg, hogy újratölthetőek legyenek, tehát forogjanak a gazdaságban ötvenszer, százszor vagy akárcsak négyszer-ötször, az is már egy nagy környezeti eredmény, sőt, betétdíjjal vissza lehetne gyűjteni az eldobható csomagolásokat is, és mindenféle letétdíjas visszavételi kötelezettséges rendszerben még mindenféle egyéb dolgot, nem csak csomagolást.

Kell bizony egy lerakási járulék, és mi ezt nagyon üdvözöljük, bár a bevezetés módjával nem feltétlenül értünk egyet, és nagy veszélyeket látunk benne, erre később ki fogok térni.

Kell még egy differenciált hulladékdíj, amit említettem, ami engem, egyszeri állampolgárt és háztartásvezetőt, mondjuk, sarkall arra, hogy kevesebb legyen a hulladékom, és ezeket megfelelő módon hasznosítsuk. Ezzel a négy díjjal nagyon komoly ösztönzést lehetne adni az egész magyar hulladékos piacnak, és ennek a hulladéktörvénynek az lenne a feladata, hogy ennek a keretrendszerét megfelelően biztosítsa.

Kedves Képviselőtársak! Én azok közé tartozom, akik már a 2000-es hulladéktörvény körül is bábáskodtak a maguk módján. Én egy civilszervezeti aktivista voltam, és már annak idején is, az első Orbán-kormány idején rengeteget küszködtünk azért, hogy ez a hulladéktörvény jó legyen. Nem lett jó, és ennek a következményeit a mai napig is viseljük, a mai napig is szenvedjük. Ugyanígy nem lett jó annak idején a Baja Ferencék idejében bevezetett termékdíjtörvény, és annak az összes módosítása mindenféle rettenetes helyzetet eredményezett.

De mindenesetre én civil aktivistaként elkötelezett voltam és vagyok a mai napig, hogy egy olyan hulladéktörvény szülessen, ami a megelőzésre koncentrál, és valamilyen módon elterel minket arra az útra, amit az Európai Unió némi eufemizmussal úgy jellemez, hogy recycling society, tehát egy olyan társadalom felé, ahol az anyagnak értéke van, és a nyersanyagnak vissza kell menni az ipari folyamatokba, és véget kell vetni annak a pazarlásnak, amit mi anyagban és energiában elkövetünk.

Ez a törvényjavaslat másfél évet késett ahhoz képest, amit a hulladék keretirányelv előír, de ahogy Nagy Andor is mondta az imént, nem ez a legnagyobb baj. Ahhoz képest is késett, hogy 2000 óta számtalanszor neki kellett volna már látni, hogy ezt a hulladéktörvényt jóvátegyük. Az előző kormányok ezt elmulasztották. Most a hki, a hulladék keretirányelv legalább eredményezett egy olyan helyzetet, hogy muszáj volt beültetni a magyar jogrendbe ezeket az intézkedéseket.

(14.00)

Hogyha sommásan kellene kifejezni, hogy mi a viszonyunk ehhez a törvényjavaslathoz, akkor azon túl, hogy késett, mégsem látjuk azt, hogy az előkészítettsége megfelelő lenne; bár többé-kevésbé jól átülteti a hulladék keretirányelv rendelkezéseit, ezen túlterjeszkedik, és azt gondolom, hogy az EU belső piaci és versenyjogi szabályait sérti jelen formájában, és a fenntarthatósági követelmények érvényesítése szempontjából sem kielégítő.

Azt gondolom, hogy azzal, hogy a hulladékos közszolgáltatások államosításával újabb feladatot vesz nyakába az állam, komoly helyzet áll elő, és azt gondolom, hogy az állam nem fogja tudni ezt a feladatot ellátni. Reméljük, hogy nem így lesz.

A törvény a levegőben lóg olyan szempontból, hogy nincs jelenleg se hulladékosstratégiánk, se tervünk. A hulladékgazdálkodási terv, ami 2001-es, ha jól emlékszem, nem volt egy jó tervezésű dokumentum, rengeteg baja volt, nagyon sokat kritizáltuk már a kiindulási adatok miatt is, és a levont következtetések és az intézkedések is rosszak voltak. Ez a terv 2009 végén lejárt, és nincs azóta sem újabb. Bár az előző kormány nekifogott elkészíteni a kettes számú OHT-t, országos hulladékgazdálkodási tervet, ez a mai napig nem készült el. Azt gondolom, hogy tervezés, stratégia nélkül törvényhozásba belefogni nem biztos, hogy jó.

Volt egy olyan időszak, amikor arról lehetett hallani, hogy az államtitkárság elkészíti a HKI-s irányelvek átültetését, ez egy technikai folyamat lett volna, és külön törvényre készül, ami a közszolgáltatásokról fog szólni. Én azt gondolom, hogy ez egy jó irány lett volna, túl lennénk már ezen a kötelező körön, és most lenne bőven időnk arra, hogy megvitassuk azt, milyen legyen valóban az a bizonyos közszolgáltatás, nem feltétlenül csak hulladékra vonatkoztatva.

Említettem, hogy a hulladékmegelőzést kellene fókuszba helyezni, és bár a hulladék keretirányelv mindenféle rendelkezései ezt megteszik, és ezt szépen átveszi a mostani, előttünk fekvő tervezet, én azt gondolom, hogy nem kerültünk közelebb semmivel a hulladék megelőzéséhez, a termelés és a fogyasztás átalakításához, nem kerültünk közelebb ahhoz, hogy valóban kevesebb hulladék keletkezzen.

Volt egy olyan leánykori neve is ennek a törvényjavaslatnak, nem tudom, ki látta ezt a verziót, amit hulladékmegelőzési törvénynek hívtak. Mi nagyon izgatottan nyitottuk ki ezt a dokumentumot, de aztán csalódottan csuktuk be, mert csak átkeresztelésről volt szó.

Megint csak hadd hivatkozzam a civil múltamra. Mi 2005-ben publikáltunk egy olyan stratégiajavaslatot, Bödecs Barna képviselőtársammal együtt egyébként, aminek az volt a neve, hogy "Az a kincs, ami nincs". Tehát azt jelenti, hogy akkor jutnánk mi előre, ha nem termelnénk meg bizonyos hulladékokat, és abban van a gazdasági kiemelkedés záloga, hogy nem is termelünk hulladékot. Egy nagyon komoly, szektorokra lebontott hulladékmegelőzési ajánlás volt, amit sajnos soha egyetlen kormány nem vett komolyan, és egyetlen kormány nem indult el ebbe az irányba.

Némiképp ezen a dokumentumon alapul a 4. számú melléklet, amit nem is tudom, három vagy négy éve olvasok mindenféle verziók végén, ami a hulladékmegelőzés irányelve, vagy nem is tudom, miről szól, és hadd mondjam, rendkívül gyenge dolog, ötlettelen, intézkedéseket nem tartalmaz, nincsenek benne se határidők, se felelősök, nem lehet tudni, hogy hogyan lesz ez beépítve a végrehajtási rendeletekbe. Olyan ez a melléklet, hogy ha nem lenne, talán még előrébb is lennénk.

Hónapokon keresztül arra hivatkoztak, hogy azért a késedelmes benyújtás, mert számos végrehajtási rendelet készül. Ezeket még nem látjuk, bár államtitkár úr itt egy nagyon komoly ígéretet tett arra, hogy ezt hamarosan látni fogjuk, és együtt fogják ezeket bevezetni a törvény hatályosulásával.

Közöttük van egy ilyen, mint a betétdíjas kormányrendelet. Én 15 éve várom a betétdíjat, de azért isten őrizz, hogy azonnal bevezessék, mint ahogy államtitkár úr ezt tegnap a bizottsági ülésen megígérte. Ez tipikusan olyan folyamat, hogy évekig kell rá készülni, és felkészülési időt kell adni a piac szereplőinek, akik ezt a betétdíjat fogják üzemeltetni, és ezt meg kell alapozni. Kérem, hogy ne vezessék be azonnal, hanem legyen egy komoly felkészülési idő.

Apróságokat tudnék mondani a definíciók és az alapelvek szintjén, a hulladékhierarchiáról s a többi. Nagyon sok mindent üdvözlünk ebben a tervezetben. Sok kis apró módosítási javaslatunk lesz. Amikor vitatkozunk ezzel a tervezettel, államtitkár úr, akkor nagyon nagyrészt a hulladék keretirányelvvel vitatkozunk. Amikor ez készült, 2008-ban, sőt megelőző években, első olvasatban is bíráltuk sok tekintetben. Nagyon sok ajtót-ablakot nyitva hagyott ez a keretirányelv, és nem mondott egyértelmű utasítást arra, hogy merre menjenek a tagállamok.

Ez a hierarchia nagyon szép dolog, és nyilván nagy vívmány, de semmi nincs arról, hogy ezt milyen eszközökkel kell majd betartani. Nincs definiálva a legjobb környezeti eredmény, ami szerintem a legnagyobb fogyatékossága ennek az európai koncepciónak. Nem lehet tudni, hogy ki és mi alapján dönti majd el, hogy mikor lehet eltérni a hulladékhierarchiától. Valami zavaros életciklus-szemléletet hoz be az Európai Unió, és ez a javaslat is adaptálja, de ezzel együtt nem tudjuk, hogy ez micsoda, és ugyanakkor pedig itt vannak az ISO-szabványok, a 14040-es sorozat, ami életciklus-elemzés, és egy nagyon komoly metodikáról szól. Azt gondolom, ezeket kellene kötelezővé tenni, és csak ez alapján lehetne majd eltérni a legjobb környezeti eredményre hivatkozva a hulladékhierarchiától.

Ugyanígy egy csomó baj van a melléktermékek és a hulladékstátus megszűnése szabályozása körül, de itt is elsősorban az uniós normával vitatkozunk.

Kepli képviselő úr is említette az imént, és csodálom, hogy a többiek erre nem figyeltek fel, hogy ez a javaslat megengedi a hulladékok ártalmatlanítási célú importját. Én azt gondolom, hogy ez főben járó bűn, ez elfogadhatatlan, ezt nem lenne szabad megtenni. Így nagyon könnyen Európa szemétdobjává válhatunk. Szépen fogják itt majd nekünk fizetni a lerakási járulékot, ugyanakkor nem harminc év alatt fognak megtelni a lerakóink, hanem öt év alatt, és magunkra húzunk rengeteg olyan hulladékot, aminek itt semmi keresnivalója. Ez ellentétes egyébként szerintem az elfogadott alaptörvénnyel is. Önök beleírtak az alaptörvénybe egy ilyen cikket, hogy elhelyezés céljából tilos Magyarország területére szennyező hulladékot behozni. Én kérem, hogy ehhez tartsák magukat, azért van alaptörvény, hogy utána az ágazati törvényekben ne lehessen ezzel ellentétben cselekedni.

A biohulladék körül sokkal komolyabb szabályozásra lenne szükség. Most nem lesz időm erre kitérni pontosan.

Az önkormányzatok szerepe nagyon érdekesen alakul, én azt gondolom, már a 2000-es évek óta. Az van ebben a szövegben, hogy az önkormányzat szervezi és fenntartja a közszolgáltatást. Aztán a módosító rendelkezésekben, hátul azt mondja, hogy az állam - zárójelben: az OHÜ - szervezi és az önkormányzat tartja fenn a közszolgáltatást. Ez nagyon furcsa, és óriási paradigmaváltás, azt gondolom. Az állam magához vonja a közszolgáltató cégek engedélyezését, a velük való szerződéskötést és egyebeket, és ez teljesen furcsa helyzetet teremt. A díjat is meg fogja határozni valamiféle hatóságiár-koncepcióval. Kérdés, hogy mi marad majd az önkormányzatoknál. Ami marad, az illegális szemétlerakók összeszedése és a szerencsétlen emberekkel való huzakodás, hogyha nem tetszik nekik a szolgáltatás.

Abban teljesen igaza van államtitkár úrnak, hogy a jelenlegi társulási forma kezelhetetlen, ezt tegnap mondta a bizottsági ülésen, én ezt magam is látom, és 2004-2005 óta látom ezt a dicstelen vesszőfutást, amit a kis önkormányzatok kénytelenek elviselni az önkormányzati társulások miatt és az európai uniós támogatások lehívása miatt.

Ami a legfontosabb, és nyilván ekörül lesz a legnagyobb vita, az a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásban lezajló változás. Én azt gondolom, hogy teljesen alapjaiban és teljesen feleslegesen felforgatja a közszolgáltatások piacát, egy működő piacot, egy olyan működő rendszert, ami, azt gondolom, sok esetben még akár sikertörténetként is aposztrofálható.

Kétségtelen, hogy vannak olyan szereplői ennek a piacnak, akik nem idevalók. Az is lehet, hogy szép haszonra tettek szert. Ez önmagában még a legszebb kifejezés, amit tegnap hallottam bizottsági ülésen, de olyan is volt, hogy extraprofitot a mi zsírunkból. Ugye, államtitkár úr, ilyeneket lehetett hallani. (Dr. Illés Zoltán bólogat.) Szabadrablás van, és ha szabadrablás van - lehet, hogy van, én is látok ilyen jelenségeket -, az az államra is egy nagyon rossz fényt vet, én azt gondolom, mert ahol szabadrablás van, ott rossz a szabályozás.

(14.10)

Azt gondolom, az állam szerepének teljes félreértelmezése zajlik itt, ebben a kormányzati periódusban; több példát is lehetne erre most említeni, nem teszem. Nem a tulajdonos szerepe, nem a tulajdonos személye a lényeg, hanem a pontos és végrehajtható szabályozás. Ez eddig nem volt, és reméljük, hogy ezután lesz.

Nagyon fontos az ösztönzés, az elvonások és a támogatások rendszere. Ez is teljesen rossz volt eddig, ebben is igaza van államtitkár úrnak. Nagyon fontos lenne az ellenőrzés. De ez ügyben mit látunk? A hatóságok teljes leépítését és ellehetetlenítését. És nagyon fontos lenne a szankcionálás, természetesen.

Ez a négy szerepe van az államnak és az önkormányzatoknak, és nem a tulajdonlás, azt gondolom. A tulajdonlással csak egy olyan feladatot vesznek a nyakukba, ami nagyon komoly problémákat fog hozni.

Mi fog itt történni? Lehet, hogy lesz egy ilyen einstand, mint a pécsi vízművek esetében? Vagy majd vásárolnak az önkormányzatok tulajdonrészt? Mi a csudából? És ha nem eladó? Mi van azokkal a lerakókkal, amelyek százszázalékosan magántulajdonban vannak most? Ha nem adja el a tulajdonos, mi lesz akkor? Kisajátítjuk? Az állam magához vonja? Új cégek fognak alakulni, ha nem történik meg a tulajdonosi átruházás? Miből lesz ezeknek az új cégeknek eszköze, autója, lerakója, munkaerő-állománya, szakértelme? Elképesztő helyzetek alakulhatnak ki, és pláne, ha majd az OHÜ mondhatja meg, hogy ki szolgáltathat és ki nem, akkor végképp nem értem, hogy ez a piac hogyan fog működni.

Azt gondolom, államtitkár úr, hogy nem az ördögtől való az, sőt, az LMP koncepciójában is benne van az, hogy a közszolgáltatások fölött sokkal komolyabb állami kontrollt kell folytatni, de ez nem a tulajdonláson múlik, nem ez a záloga, hanem a szabályozáson és az ellenőrzésen. Azt gondolom, engedni kellene azt, hogy a most érvényben levő szerződések kifuthassanak, és utána tényleg csak állami vagy önkormányzati többségi tulajdonú cégekkel lehessen szerződni, de ne legyen ez a statáriális, egy év alatt bekövetkező változásokra apelláló helyzet, mert ez nagyon komoly problémákat okozhat.

Nem lesz időm elmondani, de azzal, hogy a szelektív gyűjtés és a hasznosítás piacán azt tette a kormány, amit tett, máris látszik rengeteg olyan negatív jelenség, amiből nem tudom, hogyan fogunk kikeveredni. Lehet, hogy ennek lesznek pozitív oldalai, de egy piacot ez a kormány már szétzilált, és egyelőre úgy néz ki, hogy bedöntött. Ne tegye egy másikkal is. Ne legyen ilyen hirtelen az átmenet, legyen ebben türelmi idő, legyen egy fokozatos átmenet, legyen egy lassabb átalakulás, mert a piac csak lassan tud reagálni az ilyen típusú igényekre és az ilyen típusú törvényi változásokra.

Azt gondolom, önmagában ez a gyorsan lefolytatott államosítás, illetve önkormányzati tulajdonba vonás nagyon-nagyon komoly problémákat fog hozni maga után. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A lerakási járulékot üdvözöljük, de ennek bevezetése módját és mértékét és ennek hirtelen módját (Az elnök ismét csenget.) nem nagyon tudjuk üdvözölni, nagyon komoly problémát fog szerintem ez is a piacon okozni.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.