http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20110629&time1=084...

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A hatékony katasztrófavédelem ott kezdődik, hogy megpróbáljuk megelőzni ezeket az eseményeket, leginkább a másutt jól bevált módszerekkel, az ipari tevékenység folyamatos ellenőrzésével, a kockázataival arányos felelősségbiztosítással és biztosítékadással, és a hatósági engedélyezés és ellenőrzés hatékony működtetésével. A törvényjavaslat ezekről nem szól.

Amiről itt igazából szó van: az állami bevételek növelése, az állami kontroll fokozása az állampolgárok, az önkormányzatok és a vállalkozások fölött, az állam erőforrásainak bővítése az előbbiek kárára, és az állami felelősség áthárítása is tetten érhető ebben a törvényjavaslatban.

Ebben a törvényjavaslatban megtalálható mindaz, ami miatt az Orbán-kormány nem szimpatikus nekünk: egyfajta etatizmus, az állam felsőbbrendűségébe és tévedhetetlenségébe vetett hit, a végrehajtó hatalom abszolutizálása, az állampolgári részvétel, az önkormányzás és a demokrácia lebecsülése és a környezeti értékek semmibe vétele.

Nézzük részleteiben ezt a törvényt! Mire nem terjed ki ez a jogszabály? Azt mondja itt a 4. §, hogy az atomenergiával kapcsolatos katasztrófákról nem lehet itt szó, közúti, vasúti és légi, vízi szállításban bekövetkező problémákról, bányászati tevékenységek kizárva, a hulladéklerakókban bekövetkező katasztrófákról, a katonai célból üzemeltetett létesítményekben bekövetkezett katasztrófákról nincs szó ebben a jogszabályban. Kérdés, hogy mi marad. Alapvetően az lenne a fontos, hogy ezeket végre tudjuk rendesen szabályozni, hiszen a többi ezek mellett már akár el is törpülhet.

Nézzük a feladatok kiosztását! A javaslat állami feladatként említi a katasztrófavédelmet, ugyanakkor rengeteg teendőt zúdít az önkormányzatok nyakába, de ez nem mutatja meg a finanszírozást, az ehhez való források hozzáférését, és úgy zúdítja a feladatokat az önkormányzatok nyakába, hogy közben elveszi tőlük az erőforrásaik és eszközeik gerincét képező tűzoltóságokat. Ezzel a lépéssel az LMP semmiképpen nem tud egyetérteni, szerintünk a rendfenntartáshoz hasonlóan a tűzoltás és a tűzmegelőzés is eredendően közösségi, önkormányzati teendő lenne.

A katasztrófavédelmi törvény tervezete a Fidesztől az elmúlt hónapokban már megszokott "trójai faló" jogalkotás mesterműve, eredendően környezeti, éghajlati, időjárási katasztrófák megelőzéséről és kezeléséről kellene szólnia, valójában azt iktatja törvénybe, hogy hogyan lehet az ország humán és tárgyi erőforrásait állami rendelkezés alá vonni katasztrófavédelemre való hivatkozással.

A törvény érinti és jellemzően korlátozza az adatvédelmet, a mozgásszabadságot, a tulajdonhoz való jogot, a jogalkotás rendjét és a jogorvoslat lehetőségeit; leginkább alapvető jogokat korlátoz, amelyek az európai demokráciákban - és mi Magyarországot is idesoroljuk - nem szokás megkérdőjelezni.

Jogállami nézőpontból elfogadhatatlan, hogy a veszélyhelyzet súlyosbodásának megelőzése céljából a gazdálkodó szervezet állami felügyelet alá vonható. Itt egy bizonyos szakasz szerint bármiben dönthet az állam, ugyanakkor ténylegesen minden döntésért és következményért a vállalati döntéshozó szerv lesz a felelős.

A ténylegesen felmerült kárt megtéríti az állam azokra a bizonyos esetekre és arra az időtartamra, amikor olyan rendelet volt hatályban, amit az Alkotmánybíróság utóbb megsemmisített. Ebből viszont az következik, hogy ha az állam alkotmányosan okozott kárt, ott nem kell térítenie semmit. Ez a joggal való visszaélésre teremthet lehetőséget.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Ház! Az egész tervezeten átüt, hogy itt a kolontári-devecseri vörösiszap-katasztrófa ügye ihlette meg. Természetesen ez egy akkora krízis volt az ország történetében, hogy mindenképpen felveti azt, hogy az ezzel kapcsolatos intézményrendszert felül kell vizsgálni, de nézzük azt, hogy lehet-e az egész, területileg és időben korlátlan hatályú szabályozást egy rendkívüli, Magyarország területén példátlan katasztrófahelyzetből levezetni.

Melyek voltak a kolontári eset nagy tanulságai? Ezt az időközben publikált Kolontár-jelentésünkben bőven kifejtettük, de mindenesetre leszögezhetjük azt, hogy abban a bizonyos krízishelyzetben, azokban az órákban és napokban, mondhatjuk azt, hogy jól vizsgázott a katasztrófavédelem. Már elmentek az egyenruhás urak, de mindenképpen szeretném megköszönni nekik, hogy helytálltak ebben az időszakban.

(12.00)

Viszont egyéb tanulságok is vannak, nevezetesen az, hogy mennyire felkészületlenül ért minket ez a katasztrófa. Bár majdnem minden családnak van valamiféle érintettsége, valamiféle kötődése a MAL Zrt.-hez, hiszen nagyon sok családból dolgoznak ott emberek, mégis az emberek mintha nem tudták volna, hogy milyen potenciális veszélyforrás árnyékában éldegélnek, teljesen felkészületlenül érte őket az, hogy mi zúdult a nyakukba.

A hatósági felügyelet teljes hiánya bontakozott ki a kolontári katasztrófa kapcsán, és ezt nagyon komolyan és mélységében elemeztük, hogy az eddigi kormányoknak milyen mulasztásai voltak abban a tekintetben, hogy folyamatosan építették le a környezetvédelmi és építési hatóságokat, és ezért rengeteg olyan felügyeleti, ellenőrzési esemény elmaradt, amellyel meg lehetett volna előzni ezt a katasztrófát.

Eléggé koordinálatlannak tűnt azokban a napokban és az utána lévő hetekben a civil és önkéntes felajánlások helyzete. Nagyon sokan vittek oda önkéntesen segítséget, akár izomerő, akár összegyűjtött ruha vagy pénz formájában, és az nem mindig került a jó helyre, pusztán szervezetlenségi okokból.

Rávilágított a katasztrófa arra, hogy milyen pszichológiai és mentálhigiénés helyzetek adódhatnak egy ilyen helyzetben, és ez bizony akár évtizedeken keresztül is fennállhat, és egy rendes katasztrófavédelmi apparátusnak bizony erre is kell figyelnie. Ez, én azt gondolom, abban az esetben és azóta is leginkább csak elmaradt, és én ezt nagyon nagy hiányosságnak gondolom. A kártalanítás lassúsága és döcögése is felhozható, ami, én azt gondolom, mindenképpen hozzá kellene hogy tartozzon az egész katasztrófavédelemhez.

Aztán jönnek a hosszú távú feladatok, a tájrehabilitáció, a tájhasználat újragondolása, hogy azon a környéken hogyan lehet majd mezőgazdaságot, erdőgazdálkodást művelni, lehet-e állatokat tartani, és így tovább - ezek még mind-mind eldöntetlen kérdések. És egyáltalán a távlatok, a hosszú évtizedekre nyúló távlatok és a közösen kidolgozott társadalmi jövőkép, én azt gondolom, abszolút hiányzik abban a térségben. Teljesen bizonytalanok az emberek.

Még egy dolog: az információval való ellátása a lakosságnak krízishelyzetben különösen fontos lenne. Én a katasztrófa utáni hetekben többször voltam a helyszínen lakossági fórumokon és egyéb beszélgetéseken, és feltűnt az, hogy mennyire bizonytalanságban élnek ott az emberek, akár a vagyonukat illetően, akár pedig az egészségi kilátásaikat illetően.

Nyilvánvalóan a katasztrófavédelmi apparátusnak erre kiemelten kell figyelnie, hiszen ezekben a helyzetekben az emberek sérültek vagy fizikailag, vagy mentálisan, vagy éppen a vagyonukat tekintve, nyilván érzékenyek, és egyfajta félelemben, szorongásban vannak, amit csak nagyon pontos és lelkiismeretes tájékoztatással lehet valamilyen módon kezelni.

Azért mondom mindezt, tisztelt Ház, mert én azt gondolom, hogy a modern katasztrófavédelemnek elsősorban a békeidőkről kell szólnia. Ez a törvénytervezet jól-rosszul kezeli azt, hogy mi a teendő egy küszöbön álló veszélyhelyzet esetén, és mi a teendő a közvetlen élet-, környezet- és vagyonvédelem körülményei között. Ez a törvénytervezet tehát erre a fázisra szűkíti le a teendők listáját, holott van egy megelőzési fázis, ami, azt gondolom, Magyarországon nagyon gyenge, és nincsen meg ennek a kultúrája se a környezetvédelemben, se mondjuk, az egészségvédelemben, tehát a megelőzés, az infrastrukturális, testi-lelki felkészülés egy esetleges eseményre, egy potenciális katasztrófára. Kérdezem én, vajon tudják-e a Balatonfűzfő környékén lévő települések, hogy mi minden történik ott, és mi minden veszélyes anyag van oda felhalmozva. Tudják-e az odalátogató turisták, hogy mi a teendőjük abban az esetben, hogyha, ne adj' isten, valami történik? És ugyanígy sorolhatnám, tudják-e az emberek, hogy egy nukleáris katasztrófa esetén mi a teendő ebben az országban? Én azt gondolom, hogy nem tudják, ahogy a kolontáriak, devecseriek sem tudták azt, hogy milyen veszély leselkedik rájuk, és mi az ő teendőjük a nagyon nehéz időkben, ugyanúgy nem tudjuk mi sem, hogy mi minden leselkedik ránk. Tehát a megelőzés, a katasztrófákra való felkészülés, én azt gondolom, abszolút hiányzik ebből a törvénytervezetből, és ez a legnagyobb fogyatékossága.

Hiányzik az utánkövetés fázisa, tehát amikor túl vagyunk a közvetlen életvédelmen és környezetvédelmen, akkor még évtizedekig is eltarthatnak a feladatok akár egy nagy árvíz után, akár egy ilyen Kolontár típusú ipari katasztrófa után, nem beszélve az ennél nagyobb ipari katasztrófákról. Itt nagyon sok mindent kell rendezni, és ez nem megy egyik hónapról a másikra. Azt gondolom, éppen a napokban költöznek be Devecserben az új házakba az emberek, de még hónapokon keresztül nagyon komoly problémákkal kell majd szembenézniük a tavaly októberi katasztrófával kapcsolatban.

Tisztelt Ház! Kitűnik a javaslatból, hogy a Fidesz számára az önrendelkezés, a lelkiismereti szabadság üres fogalom, és ezzel az államnak nincsen semmi dolga. A törvénytervezet alapján mindenki polgári védelemre kötelezhető, és bár békeidőben ennek az ideje meghatározott, könnyű visszaélni ezen paragrafusok alapján, hiszen egyszemélyi döntéshozás, a polgármester felelőssége van itt csak megjelölve, és az ez ellen való jogvédelem nincsen biztosítva. Veszélyhelyzet esetén pedig már egyáltalán nincsenek korlátok, egyes személyek bármeddig foglalkoztathatók, és a személy kiválasztása megint csak egy személy önkényétől függhet. Én azt gondolom, nagyon fontos, hogy ez pontosabban legyen szabályozva, hogy ne lehessen ezzel semmilyen módon visszaélni, és pont ezekben a helyzetekben, amikor egy nagyon nagy krízissel kell szembenéznünk, rengeteg akut teendőnk van, akkor nem lehet olyan helyzetbe keveredni helyben, hogy a polgármester esetleg szembekerül és elvi vitákba kerül az állampolgárokkal.

Bárki humán és tárgyi erőforrása használható kártalanítás nélkül, mondja az egyik passzus, majd egy másik mégis belenget valamiféle kárpótlást a vagyoni hátrányokért, úgyhogy ellentmondásos ez a szöveg ilyen tekintetben, ezt mindenképpen fontos lenne módosító indítványokkal korrigálni.

Említettem a bevezetőben, hogy a megelőzés elvének hiánya mennyire fájó ebben a törvénytervezetben, és hogy mennyire ellentmondásos az, hogy hogyan tudunk forrásokat felhalmozni annak érdekében, hogy egy bekövetkező katasztrófa esetén, sőt a katasztrófák megelőzése esetében legyen elegendő költségvetési vagy egyéb forrásunk. Az úgynevezett Katasztrófavédelmi Alapba befizetendő 0,1 százalékos kvázi adó, én azt gondolom, szembemegy a biztosítási és biztosítékadási kötelezettséggel, ennek a céljával és filozófiájával. Mi nem ezt az eszközt javasolnánk, már csak azért sem, mert ezek az összegek egy általános alapba kerülnek, amelyből állami szerveket fogunk finanszírozni, magát a katasztrófavédelem egész masinériáját, pedig ezt a központi költségvetés kellene hogy megtegye, a központi költségvetésnek kell erre a katasztrófavédelmi intézményrendszerre mindig félretennie elegendő pénzt, sőt a vis maior alapokat is mindig kellően fel kell tölteni, hogy a bekövetkezett eseményeknél is legyen mihez nyúlni.

Míg a biztosítás és biztosíték a potenciális károkozó személyéhez kötődik - és én azt gondolnám, hogy ez lenne a helyes út -, az őáltala okozott kár orvoslására szolgál, a mértéke arányos a díjfizető tevékenységének kockázataival, hatékony és ösztönző, és megelőzésre ösztönző eszköz, addig a mindenkitől egyformán behajtott díj senkit semmire nem ösztönöz, és abszolút nem átlátható, hogy aztán mire költjük, és hogyan használjuk fel. Ebben az esetben tehát nincsen szó semmiféle környezetvédelmi célról, az állami feladat magánforrásból való megoldásáról van szó csupán, jobbára az érintett ellentmondási joga nélkül. Ráadásul hasonló elvonás a jelenleg érvényes szabályozásban létezik, és az eddigi tapasztalatok szerint semmilyen módon nem szolgálta a katasztrófák megelőzését. Finanszírozási szempontból nem nyújt megoldást, mivel a tényleges károkat és kockázatokat nem kezelheti - láttuk Kolontárnál, hogy mire elég az, amit a cég félretett a biztosítónál -, és a Kolontár vagy egy valódi vegyi üzemi robbanásnál sokkal nagyobb forrásokat kell megmozdítani.

(12.10)

Egy újabb átláthatatlan pénzköltési rendszert hozna létre ez a bizonyos elvonás, és a biztosítási piacot egészen biztosan fel is borítaná. Tehát egy ilyen elvonást mi nem javasolunk. Egy olyan tevékenységi körről van szó, ahol a kockázatok jól kalkulálhatók és forintosíthatók, még egy atomerőművi balesetnél is meg lehet ezt tenni, be lehet árazni a károkat.

Nem tartjuk helyesnek, sem elfogadhatónak, hogy egy ilyen fűnyírószerű elvonást hozzanak be a jogrendbe. Újabb trükközés ez a kormányzat részéről, mert befizetési hozzájárulásként beszél erről és nem adóként, és nem is lehet nyomon követni, és aránytalanság címen megkérdőjelezni, és az állam nem ad érte konkrét ellenszolgáltatást; nem látjuk, hogy mi lesz ennek a forrása, és hogyan fog működni.

Azt gondolom, hogy ez a 0,1 százalékos elvonás nem is feltétlenül tisztességes, hiszen a gazdasági tevékenységek kockázata nem egyforma, és akinek nagy kockázatú tevékenysége van, annak sokkal nagyobb mértékben kellene viselni a felelősséget.

Tisztelt Ház! Elnagyoltak és pontatlanok a szövegben szereplő definíciók. Különösen itt a katasztrófa fogalmát emelném ki. Ez a törvény a katasztrófa fogalmát valamiféle állapotként vagy helyzetként definiálja, és statikusan értelmezi. Ezzel szemben az angolszász nomenklatúrában a katasztrófa egy veszély vagy kockázat megvalósulása, egy esemény vagy pedig az eseménynek egy közvetlen bekövetkezési lehetősége, és azt gondolom, hogy szemléletében is teljesen más.

A "testi épség" nem szerepel a definícióban, a "környezet" pedig nem szerepel a fenyegetett elemek között. Valójában egy leszűkített vagyonvédelmi szemléletű meghatározást tartalmaz ez a szöveg.

Általánosságban is hibának tartjuk, hogy a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekre van kiélezve a javaslat, a természeti katasztrófák vagy például a szállítás háttérbe szorulnak. Veszélyes anyagok, létesítmények, vészhelyzetek egymásra hatásának problémája nem bukkan fel a tervezetben, például hulladéklerakók árvíz esetén vagy atomerőművek földrengés esetén, vízszennyezés vagy vegyi katasztrófa egymásra hatásai nem jelennek meg a szövegben.

Feltűnően hiányzik a szövegből annak tudatosítása is, hogy a lakosságnak ismerni kell, hogy milyen katasztrófa esetén milyen magatartást kell tanúsítson - ezt jól illusztrálja a kolontári eset -, és az ehhez szükséges ismereteket kinek és milyen módon kell biztosítani. Holott ez - mint Kolontár esetében bebizonyosodott - sokkal hatékonyabban védheti az emberéleteket és a vagyont, mint a lakosság nagyon részletesen szabályozott mozgósíthatósága.

Szintén a definíciók témakörébe tartozik, hogy a védendő adat fogalmának meghatározása nincs összhangban az adatvédelmi törvény előírásaival. Az a lehetőség pedig, hogy az üzemeltető határozza meg az üzleti titkok körét, súlyos kockázati tényező lehet a katasztrófavédelem szempontjából.

A tervezet a polgári védelem szabályozásával is foglalkozik, egy jogállamban meglehetősen furcsának tűnő szemlélettel. A jogszabály katasztrófahelyzetben adatszolgáltatási, megjelenési és szolgálatadási kötelezettséget ír elő az állampolgárok számára, utóbbi kettőt a polgármester határozatban rendeli el. Valójában egy második katasztrófavédelmi hadtest felállításáról, a lakosság mozgósíthatóságának törvénybe foglalásáról van szó, olyan honvédelmi jellegű elemekkel, amelyek semmiképpen nem tartoznak a katasztrófavédelem tárgykörébe, esküvel, egyenruhával és így tovább, ezt nem illusztrálom. De például nem tisztázza a javaslat, ha valaki nem akar tagja lenni ennek a szervezetnek, akkor megteheti-e. Nem tisztázott továbbá, hogy a mozgósításos jellegű polgári védelem és a professzionális katasztrófavédelem feladatmegosztása, szervezeti kapcsolódása milyen.

Tisztelt Ház! Különös problémás pontja a javaslatnak a tűzoltóságok államosítása. Ilyen lépés a magyar tűzoltóság 140 éves múltjában csak a '44-45-ös nyilas és az '52-es éveket követő kommunista időszakokban történt eddig. Az európai uniós normák szerint a szubszidiaritás - a helyi ügyeket helyben kell rendezni - elve súlyosan sérül az önkormányzatok szerepét érintő változtatásokkal. Ráadásul az állam olyan felelősséget vesz magára, aminek a több mint százmilliárd értékű ingó- és ingatlanvagyon átvételével sem lesznek meg az alapjai.

Az államosítás ellen számos racionális és történelmi érv szól. A világban nagyon sok helyen működnek jól önkormányzati szférában a tűzoltóságok, ezeket a mintákat át lehet venni, és a jelenlegi rendszert lehet érdemben csiszolni, sőt szerintem kell is.

Hamis érv a szakmai ellenőrzés hiányára hivatkozni, és arra is, hogy ellehetetlenült a hibák korrigálása, a felelősségre vonás. A hazai tűzvédelem mindennapjait mindig is szigorú szabályok határozták meg, mindig voltak ellenőrzések, és számon is kérték a végrehajtást is. Az állami tűzőrségek felállításával a legdrágábban működtethető, a helyi polgárok önkéntes feladatvállalását nem befogadó szervezeti forma alakul. Felvetődik a kérdés, készült-e költségelemzés erre vonatkozóan.

A javaslat ezen része is gazdag az inkoherens, önellentmondó és logikátlan részletekben. A települések némelyikénél lehetőségként jelenik meg a hivatásos tűzoltóság, míg másoknál mint kötelezettségről beszél a tervezet, lehet önkormányzati tűzoltóság vagy önkéntes tűzoltó-egyesület. És különbséget tesz önkormányzat és önkormányzat között a törvény. Az állami tűzoltósággal rendelkező nagyobb lakosságszámú, gazdagabb települések lakói ingyen kapják meg a tűzoltási és műszaki mentési szolgáltatást, míg a kisebb lakosságszámú és városoktól távolabb lévő településeknek gyakorlatilag "fizetni" kell érte, esetleg önkéntesen részt kell venni a saját védelmében, hogy ugyanolyan ellátást kapjon. Ez súlyosan sérti az esélyegyenlőséget, első- és másodrendű állampolgárokra osztja az országot. Ráadásul semmilyen utalás, érdemi törekvés nincs a törvényben az önkéntességre való hajlandóság ösztönzésére.

Attól, hogy egy szervezetet önkormányzatinak nevezünk, a szervezet még nem lesz valóban önkormányzati. Miért nevezték el pont önkormányzati tűzoltóságnak az eddigi önkéntes tűzoltóságokat? A köztestület számos jellegzetessége hasonlít a társadalmi szervezetre, ezért indokolt a két szervezet közötti elhatárolás. A köztestület és a társadalmi szervezet közötti fő különbség a célban és az önkéntességben, illetve a megalakulás törvényi alapjában van. A társadalmi szervezet céljai meghatározásnál a jogszabály tilalmait kell hogy figyelembe vegye, ami azt jelenti, hogy a társadalmi szervezet bármilyen célra létrehozható, amely célkitűzés nem ütközik jogszabályba. A köztestület ezzel szemben csak közcélok érdekében hozható létre, tehát minden esetben közfeladatot kell ellátnia, amely feladatot korábban az állam vagy önkormányzat látott el, vagy kellett volna ellátnia. A köztestület létrehozásával ez a feladat már nem minősülhet állami, önkormányzati feladatnak, amiből következik, hogy az állami feladatok újraelosztásának is be kell következnie a köztestületek létrehozásával.

Szükséges a tevékenység feltételeinek a megteremtése, azaz a szakmai, gazdasági vagy egyéb tevékenységhez szükséges igazgatás megvalósítása. Ebből az is következik, hogy a köztestületként működő önkormányzati tűzoltóságok működési területtel kell hogy rendelkezzenek.

Az önkéntes tűzoltóságok létrehozásának nincsen egységes elvi formája, hol, mikor, miért hozhatók létre, vagy kinek kell létrehozni. Azt gondolom, hogy ezt szabályozni lenne érdemes.

Az önkormányzati tűzoltóság köztestület, parancsnokának kinevezéséhez a területi katasztrófavédelmi szerv vezetőjének egyetértése szükséges. Ez sérti a szervezet önrendelkezését és autonómiáját, ellentétes a Ptk.-val és az egyesülésről szóló törvénnyel is.

A költségfedezet egységes normarendszere sincsen kidolgozva, és nincsen rá utalás. Ez visszaélési lehetőségekkel jár, hiszen itt az egyéni döntéseknek ad teret.

Az önkormányzati tűzoltóságot a katasztrófavédelmi szervezet területi szerve és az állami hivatásos tűzoltóság is ellenőrzi; a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint az ügyészség is. Ez így, azt gondolom, egy kicsit sok lesz ezeknek a testületeknek a nyakában. Ezt biztosan egyértelműbben kellene szabályozni.

Az önkéntes tűzoltóságoknál nincs rangjelzés, a szakmai hierarchiát beosztási jelzések szemléltetik. Itt is valamiféle kavarodást látunk a törvény szövegében, hogy milyen legyen a hivatásos tűzoltók rangjelzése vagy az önkéntes tűzoltóságokon használt beosztásjelzés. Erre nem térnék ki részletesebben.

Tisztelt Ház! A javaslat érezhetően az önkéntes tűzoltóságok ellenőrizetlen, fegyelmezetlen működésétől való félelemre apellál. Ugyanakkor az önkéntes tűzoltóságok működésében az 1998-as megalakulásuk óta egyetlen ellenőrzés sem tárt fel olyan hiányosságot, amely megkérdőjelezné a tevékenységük szakmaiságát.

(12.20)

A jelenlegi önkéntes tűzoltóságok a működési területükön bekövetkezett káresetek döntő hányadát, nem egy esetben 80-85 százalékát önállóan számolják fel, ennek nagyságrendje nem tér el az eddigi hivatásos önkormányzati tűzoltóságoktól, vagyis a tervezet megszövegezőiben élő félelmet a tények nem indokolják.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, elég sok kifogást fel tudtam sorolni az előttünk fekvő törvénytervezettel kapcsolatban, ezeknek egy része nyilvánvalóan módosító indítványokkal korrigálható, mindenesetre, azt gondolom, elég summás véleményt mondtam, és így talán megértik azt, hogy az LMP-frakció számára ez a törvénytervezet nem támogatható.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az LMP soraiban.)