interjút adtam az elitmed.hu -nak

Sorozatunkban a négy parlamenti párt egészségügyi szakértőit kérdezzük a Semmelweis Terv kapcsán az ágazat aktuális kérdéseiről.

Elsőként a legkisebb parlamenti párt, a Lehet Más a Politika (LMP) egészségügyi bizottsági tagja Szilágyi László. Az eredetileg pedagógus végzettségű politikus leginkább a környezetvédelem kapcsán foglalkozott egészségügyi kérdésekkel korábban.

– Előnye is van, hogy nem orvosként, vagy gyógyszerészként ülök a bizottságban, így felülről tudok rátekinteni erre a terjedelmes, kusza területre, amelyet helyenként megcsontosodott állapotok jellemeznek – mondja Szilágyi László, aki elismeri, hogy még nincsen teljesen otthon egészségügyi kérdésekben, de időnként szerencsésnek tartja, hogy laikus.

(forrás: http://lmpkomarom.blog.hu/)

November 24-én kezdődött a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) egészségügyi államtitkársága által benyújtott, a területet érintő törvények módosításait tartalmazó javaslatcsomag általános vitája a Parlamentben.

– Az LMP-ben általánosságban is úgy véljük, hogy furcsa a magyar jogalkotási kultúra: gyakran rendeleti úton szabályoznak törvényileg szabályozandó kérdéseket, megkerülve a demokratikus vitát, máskor viszont törvényi szintre emelnek rendeletben is intézhető kérdéseket. Sok olyan jogszabály van az egészségügyi módosító javaslatok között is, amit nem kellett volna törvénye foglalni. A pszichotróp szerekkel kapcsolatos szabályozást, amelyet a szakma is sürget, meg lehetett volna oldani kormányzati hatáskörben is. Így most hónapokig húzódik a szavazás, az életbeléptetés, míg egy miniszteri rendelettel ez a probléma gyorsan orvosolható lett volna. A jogalkotási színterek rossz meghatározása az oka szerintem annak is, hogy nem indul el ténylegesen a sokat ígért dereguláció sem.

Míg Szócska Miklós, egészségügyért felelős államtitkár éppen előnynek nevezte, hogy egyszerre került terítékre a Semmelweis Terv, az ágazati költségvetés és a salátatörvény, addig Szilágyi szerint túl sok a párhuzamosan zajló esemény a területen.
– Nincs ágazati szereplő, aki elégedett a jelenlegi helyzettel az egészségügyben. Sem a Semmelweis Terv, sem a költségvetés, sem a salátatörvény nem nyúl lényegi dolgokhoz. Amivel nem értünk egyet a salátatörvényben, az a patikák tulajdonosi szerkezetének átalakítása. Bár államtitkár úr minden bizottsági ülésen hangsúlyozza, hogy folyamatosak az egyeztetések, mégis, itt ez valahogy elmaradt, rögtön a törvényjavaslattal jöttek elő. Az az elmúlt években kiderült, hogy nem lehet egy ágazat ellenére átalakításba belevágni, mert azt a szereplők úgyis elszabotálják. A patikák tulajdonosi szerkezetátalakítását egyébként sem egy salátatörvény részeként kellene módosítgatni, hanem önálló törvényben szabályozni.

Ha az alapvető szándékkal egyet is ért, Szilágyi László úgy véli, a gyógyszerellátásról szóló törvény módosítása több sebből vérzik, kártékony hatása van a gyógyszerpiac funkcióira. Várhatóan ugyanazok a cégek lesznek tulajdonosok mint eddig, csak strómanokon keresztül tesznek majd szert a többségi tulajdonhányadra. Az viszont mindenképpen üdvözlendő, hogy az új szerkezet a gyógyszerészeknek beleszólást ad a patikák működtetésébe, a gyógyszergyártóknak és nagykereskedőknek valóban nincs ott keresnivalójuk. A csomag nem segít a kistelepülések gyógyszerellátási problémáin, ha valahol eddig nem élt meg a patika, ezután sem fog. A politikus egyetért a háziorvosoknál lévő kézipatikák további engedélyezésével, sőt életszerűbb szabályozással ezt könnyíteni is kellene.

A törvénymódosítási javaslatokat egyéb tekintetben elfogadhatónak tartja az LMP, s ha a patikaszabályozáson változtatnak, elképzelhető, hogy meg is szavazzák, nem úgy, mint a nyári módosítási javaslatokat, amelyet elsősorban az Egészségbiztosítási Felügyelet (Ebf) megszüntetése miatt nem támogattak.
– Hiányzik a betegjogi funkció a rendszerből. Egyetlen szervezet van, a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány (BEGYKA), amely valamilyen szinten képviselheti a betegjogokat, de ennek a helyzete törékeny, bár a költségvetésben szerepel, hatósági jogköre viszont csak az Ebf-nek volt. Erős meggyőződésem, hogy a felügyeletet az erős kórházi lobbi miatt szüntették meg. Így az ÁNTSZ-től sem remélhető, hogy hatékony betegjogi képviseletet lát majd el. Államtitkár úr ígért egy betegjogi képviseletet, de erről egyelőre semmit nem tudunk.

Az egy hónapja nyilvánosságra hozott Semmelweis Terv az egészségügyi vezetés elképzeléseinek vázlata, amelyhez várják a szakma javaslatait. Az LMP egészségpolitikusa jónak tartja az irányt, amerre a Terv mutat, ám néhány területen hiányosnak tartja.
– Gyakran kerül szóba a bizottság ülésein is, hogy meg kell erősíteni az alapellátást, erre viszont sem a Semmelweis Tervben, sem a költségvetésben, sem a törvénymódosításban nem találtam konkrét intézkedéseket. A kórházak tehermentesítéséhez például fel kellene szerelni alapvető diagnosztikai eszközökkel is a rendelőket és a háziorvosi praxisokat is, ehhez azonban a doktorok semmiféle támogatást nem kapnak. Nem kínálnak megoldást az ellátási egyenetlenségekre sem, továbbra is ellátatlan körzetek maradnak Heves vagy Borsod megyében.

Szilágyi László azt mondja, nem türelmetlen az egészségügyi vezetéssel szemben, nagy teher volt átvenni a folyó ügyeket. Bár a mostani egészségügyi vezetést emberileg nagyon szimpatikusnak találja, elvárta volna, hogy több pénzt lobbizzanak ki az ágazat számára a jövő évi költségvetésből.
– Javasoltunk egy öko-adó csomagot, amely nem a munkát terhelő adók és járulékok módosítását helyezte volna előtérbe, mégis 350-400 milliárd forint plusz bevételt jelentett volna, amiből 60 milliárdot az egészségügyre lehetett volna fordítani. A jövő évi költségvetés semmit sem enyhít az egészségügy legnagyobb problémáján, a humánerőforrás krízisen. Az adócsomag pozitív lehet egy idősebb, három gyermeket nevelő főorvos számára, de a rezidenseket semmi sem motiválja, hogy ne hagyják el az országot. A gyereket már vagy még nem nevelő egészségügyi dolgozók bérei nominálisan csökkenni fognak.

Szilágyi szerint az egyetlen út az egészségügy számára az előremenekülés.
– Abba kellene a lehető legtöbbet invesztálni, hogy az embereket testileg-lelkileg megőrizzék egészségüket az egészséges táplálkozással, mozgással, a színvonalas kultúrával, a fogyasztás színvonalának emelkedésével. Hiába invesztálnak rengeteg pénzt és energiát a gyógyturizmusba, ha azt éppen a magyar emberek nem tudják igénybe venni. Fel kell ismerni, hogy az egészséges környezet megteremtése is van olyan fontos, mint az anyagi fogyasztás, a biztonságos megélhetés pedig azt segíthetné, hogy a magyarok ne őrlődjenek fel idő előtt a napi megélhetésért folytatott harcban. Erre most meglenne a lehetőség az új struktúrájú Nefmi-ben, ám az integrációs törekvéseket egyelőre nem látjuk.

Ahogyan megígérte, az egészségügyi vezetés továbbra is tervezi, hogy helyreállítja kötelező kamarai tagságot, ennek érdekében önálló törvényjavaslatot nyújtanak majd be. Szilágyi László erről így vélekedik:
– A korporatista megoldásokkal szemben az LMP általában gyanakvó, de nem elvi, hanem gyakorlati alapon közelítünk a kérdéshez. Ha például az Orvoskamara a kötelező tagságnak köszönhetően olyan hivatásrendi szervezetté alakul, mely hatékony szakmai érdekképviseltként, átláthatóan, az orvostársadalom egészét képviseli, nem pártpreferenciák alapján, akkor támogatni tudjuk a megerősítését.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya