Az elmúlt évtizedek során paradigma-váltás történt a fogyatékos emberekről való intézményes gondoskodásban, amelyet a szakirodalom intézménytelenítésnek vagy kitagolásnak nevez. Ennek lényege, hogy a nagy bentlakásos intézeteket fölváltották a fogyatékos emberek eredeti lakóhelye közelében, normál lakókörnyezetben megszervezett kis létszámú bentlakásos ellátási formák. Ezzel összhangban az országgyűlés 1998-ban döntött: 2010-ig minden nagy intézetet ki kell váltani kisebbekkel. Az 1998 és 2010 közötti kormányok azonban nemhogy nem váltották ki az intézményeket, de sok milliárd forinttal támogatták az önkormányzatokat a meglévők férőhelybővítésében.

Magyarországon még ma is közel 25 ezren élnek ilyen intézetekben, távoli zsákfalvak leromlott állagú kastélyépületeiben, ahol a lakók száma szobánként 5-7 fő között is mozoghat, a szakképzett dolgozók aránya viszont 10% alatt van. Az ilyen, ún. “totális” intézményekben a bentlakók jogai még ma is naponta sérülnek. Csak idén 4 olyan esetre derült fény, ahol autista vagy értelmi sérült embereket kikötöztek, megerőszakoltak, sőt haláleset is történt. Vélhetően sokkal több ilyen eset van, mint amennyi kikerül az intézetek falai közül.

Az Országgyűlés 2010. februárban elfogadta a Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló 1998. évi XXVI. tv módosítását, amellyel lemondott a fogyatékos emberek nagy létszámú bentlakásos intézményeinek 2011 előtt kitagolásáról, a nagy intézmények kisebb, lakóotthoni és egyéb lakhatási formákkal való kiváltásáról. A módosításban azonban egyúttal vállalta, hogy 2013-ig EU-s források felhasználásával a nagy intézetekben élő 1500 lakó kitagolását megoldja, és azt is, 2010. december végéig ütemtervet készít a kitagolásról.

Mégis, az elmúlt hónapokban több olyan EU-s támogatásról kaptunk hírt, amelyek nagy létszámú intézetek felújítását támogatják. Győr-Sopron megyében Táplánypusztán például 210 M Ft-tal támogatták az intézet energetikai rendszerének fejlesztését, de hasonló esetek történtek máshol is. Szakértői becslések szerint a Táplánypusztán elköltött összegből 60-80 lakót lehetett volna környékbeli települések házaiban emberjogi és rehabilitációs szempontból is európai módon elhelyezni.

Ennek fényében kérdezem a Nemzetgazdasági Minisztert,

1. Hogyan kívánja biztosítani a minisztérium, hogy ne történhessen meg a meglévő intézmények folyamatos felújítása EU-s forrásokból? Mi a biztosítéka annak, hogy a pályázatokat nem teszik elérhetővé nagy intézmények számára?

2. Az 1998. évi XXVI. törvény 2010-es módosítása szerint 2013-ra 1500 nagy intézményi férőhelyet kell felszámolniuk a Strukturális Alapok forrásaiból. Most, 2010. végén még a pályázati kiírás sem jelent meg. Mikorra várható ez a kiírás?

Szabó Tímea
LMP