Tisztelt Államtitkár Úr!

A honlapom számlálója szerint 19 nap, 6 óra, 50 perc, 7 másodperc van hátra a Magyar Köztársaságból. Ez önmagában is szomorú, de ekkor élesedik a rezidensek közjegyzőnél letett felmondólevele is. Mi lesz, ha elmennek a fiatal orvosok? „Ha mindig csak megértek, hol maradok én?” Tehetik fel a kérdést joggal a hazai egészségügyi dolgozók, Szabó Lőrinc versét idézve.

Az átkosban azt hangoztatták, hogy az egészségügy nem termelő ágazat, ezért kap kevesebbet a költségvetésből. A rendszerváltást követően a nehéz gazdasági helyzetre hivatkoztak (és a 2002-es 50%-os béremeléssel is csak épphogy fellélegezhettek az egészségügyiek). Most a Fidesz-kormány is a válságra hivatkozva halogat, az államtitkár úr pedig még egy generációtól kér, még egy kis áldozatot.

Az orvosok, szakdolgozók nem tudnak több áldozatot hozni! Havi 230-250 órát dolgoznak, nettó 90-100-120 ezer forintért! Nem tudnak tovább várni! Megérteni sem tudnak!

2009 volt a fordulópont, ekkor annyian mentek el az országból, ahányan friss diplomát szereztek. 2010-ben már 25 százalékkal többen. Az ellátás biztonsága már most is sok helyen a kritikus szint alatt van: szaporodnak a betöltetlen háziorvosi praxisok, a kórházakban csak a szabályok megszegésével biztosítható az ellátás folyamatossága. Ha a Kormány nem tesz intézkedéseket, félő, hogy a szlovákiai helyzet hamarosan nálunk is megismétlődik: a 2500-3000 felmondólevél néhány hét múlva aktiválódik! Az orvosok eddig vártak, „megértettek”, de nincs tovább! Milyen forgatókönyvük van, ha bekövetkezik a szlovák helyzet?

A magyar orvosok nem kérnek extrém összegeket. Nem várnak nyugati szintű béreket. A szlovák orvosok tiltakozó akciójuk kezdetekor kerestek annyit, mint amennyiért magyar kollégáik már itthon maradnának! Biztos vagyok benne, hogy a magyar orvosok kezdetnek megelégednének annyival, amennyit a szlovák kormány ajánlott az ottani gyógyítóknak: havi 300 euró plusszal. És az még mindig nem egy komoly bér.

A hazai egészségügyi bérek az utolsó három között vannak Európában, és ugyanez vonatkozik a GDP-ből való részesedésre is, ami 2012-ben példátlanul alacsony szintre, 4% alá esik.

Egészségügyi mentőcsomag kell – és most kell!

Ehelyett mit kap a krízishelyzetben levő egészségügy? Halogatást, látszatintézkedéseket és jövőre további megszorításokat!

Tisztelt Államtitkár Úr!
Ön többször említette, hogy a 2012-es egészségpolitikát a „Mindent a bérekre!”- mottó jellemzi majd, miközben az államtitkárság két hónapja nem egyeztetett a Rezidens Szövetséggel, illetve a 2012-es költségvetési sarokszámok alapján nincs fedezet a bérnövelésre.

Sokszor hallhattuk Öntől azt is, hogy „van még a tarsolyunkban néhány meglepetés”. Hol vannak ezek??? Önt idézem: „tudom, hogy az emberi erőforrás krízis az egészségügy sorsfordító kérdése.” Mindezek fényében szeretném megismételni a néhány hónappal ezelőtt már feltett kérdésemet: várhatóak-e érdemi intézkedések a bérek rendezése terén? Mire számíthatnak az egészségügyi dolgozók januártól?

Várom válaszát!