A Péterfi Sándor Utcai Kórház toxikológiáján éjszakázott, élményeit "Lószart, mama" című blogjában rögzítette Szilágyi László, az LMP országgyűlési képviselője. A politikus szerint a kormány egy év alatt semmit nem tett a szenvedélybetegek és öngyilkosjelöltek segítéséért.

"Senkinek nem kívánom, hogy olyan helyzetbe keveredjen, amilyennel szembesültem" - kezdte beszámolóját az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának tagja, aki megfigyelőként töltött egy éjszakát a kórház toxikológiai osztályán, hogy úgymond alulnézetből ismerje meg az egészségügyi ellátórendszer speciális területét.

Szilágyi László több tanulságot szűrt le a toxikológiai éjszaka után. Elöljáróban leszögezte, hogy jól felkészült, összeszokott csapat végez komoly munkát az osztályon, amibe alkalmilag maga is besegített: rettenetes élmény volt például számára a magatehetetlen emberek mosdatása. Aztán megállapította, hogy több hasonló részlegre lenne szükség az egészségügyben, lehetőség szerint minden kistérségben kellene sürgősségi osztályt felállítani, amelyek munkáját össze kéne hangolni a mentőszolgálattal, ami vidéken nem megoldott.

Másik észrevétele, hogy ugyan sokak életét mentik meg a toxikológián, reggelre a páciensek jó részét olyan állapotba hozzák, hogy elhagyhatják a kórházat, csakhogy többségüknek nincs hová mennie. Mint mondja, hiányzik az egészségügyi ellátás azon eleme, amit krónikus vagy szociális ellátásnak nevezünk. Hiányzik a megfelelő addiktológiai, pszichiátriai gondozás, a szociális háló több helyen lyukas. "A drogfüggők, alkoholisták, öngyilkosjelöltek és skizofrén betegek abba a közegbe kénytelenek visszatérni, ahonnan a toxikológiára kerültek. A partit nem követi afterparti" - frappírozott a politikus, hozzátéve: a legtöbben visszatérnek az osztályra.

Szilágyi szerint nem engedhető meg, hogy sok olyan emberről lemondjunk, akik még hasznos tagjai lehetnének a társadalomnak. Erre kívánja felhívni a figyelmet vállaltan provokatív, "Lószart, mama" című blogjában a politikus, ahol számos elborzasztó, egyetlen toxikológián töltött éjszaka alatt gyűjtött történet olvasható.

A megoldáshoz az államnak a zsebébe kellene nyúlni, hogy támogassa azokat a civil és egyházi szervezeteket, amelyek már régóta hatékonyan segítik a perifériára került emberek rehabilitációját. Szilágyi úgy véli, sok úgynevezett hatékonysági tartalék van az egészségügyben, rengeteg pénz herdálódik el szükségtelenül az akut ellátásban, amit a krónikus ellátásra lehetne fordítani. Csakhogy "a szenvedélybetegek ellátása és a hatékony megelőzés megteremtése terén még semmit nem láttunk a kétharmados kormánytöbbségtől" - összegezte tapasztalatait az egészségpolitikus.

Szerző: Bencsik Gyula