Vezérszónoki felszólalásom <a href="http://www.parlament.hu/irom39/01668/01668.pdf" target="_blank">'Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról'</a> szóló törvényjavaslat általános vitájában (a jegyzőkönyvből). <a href="http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20101124&time1=075... target="_blank">video</a>

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ambivalens érzésekkel tekintek erre a paragrafustömegre.

Úgy kezdődik az indoklása ennek a törvénytervezetnek, hogy az egészség a nemzeti együttműködés rendszerének egyik szilárd pillére. Ez rendkívül biztatóan hangzik, és ha a Semmelweis-terv olvastán ezt igazoltatva látjuk is, tehát elhisszük is, a költségvetési törvényből és ebből a salátából nem derül ki. Úgy folytatódik az indoklás, hogy közös bennünk, hogy a fizikai fájdalomtól és a kiszolgáltatottságtól mindannyian félünk. Ez is egy nagyon jól csengő mondat, de mondjuk ki, hogy az ágazati dolgozók és az ellátandó betegek kiszolgáltatottsága sok tekintetben olyan mértékű, ami hatalmas demoralizációhoz vezet, és nagyon kínzó az ellátórendszer fogyatékossága.

Kőszeg Ferenc megrázó dolgozatára utalnék, ami néhány hónappal ezelőtt jelent meg az ÉS-ben, és egy nagyon komoly egészségpolitikai vitát is kavart. Nagyon komolyan rámutatott erre a kínzó kiszolgáltatottságra mind az ellátottak, mind pedig az ellátók részéről.

Azt mondja a törvénytervezet indoklása, hogy az egészség éppen ezért minden embernek drága kincse. Ez egy nagyon szép kitétel, nagyon jól hangzik, de úgy tűnik, hogy a magyar ember ezt nem így gondolja. Itt utalnék Gerő András civilizációs kiáltványára, amely nem tudom pontosan, mikor került nyilvánosságra, de méltatlanul elhallgatja a politikai elit, és abszolút hiányzik a diskurzusból az a gondolatfolyam, amely ebben található. Tehát az oktatásunk, az ellátórendszerünk, a kommunikációnk nem azt erősíti, hogy az egészség a legdrágább kincsünk, és ez nagyon szépen meg is látszik az emberek egészségtudatosságán. Az egészség megőrzésével nem foglalkozik senki, sem az emberek, sem pedig az ellátórendszer, a betegségek kezelésének rendszere pedig több ezer sebből vérzik.

Tisztelt Ház! Mi sem szeretjük a salátatörvényeket, ahogy Mikola elnök úr említette. Elképesztően kusza az egészségüggyel foglalkozó joganyag, és ez a jogalkotási kultúránknak egy nagyon tanulságos lenyomata, és abszolút támogatnánk az államtitkár úr abbéli szándékát, hogy valamiféle dereguláció történjen ezen a területen. Nem biztos, hogy ez a saláta még ezt szolgálja, hiszen tovább növeli a paragrafustengert és az átláthatatlan törvények és alacsonyabb rendű jogszabályok hálózatát. Sokszor az az érzésünk, hogy bizonyos dolgok talán nem is az Országgyűlés elé tartoznak, hanem kormányrendeletben vagy alacsonyabb szintű jogszabályban kellene szabályozni, bizonyos esetekben pedig azt gondoljuk, hogy a kormány ott gondol magának felhatalmazást kapni, ahol a parlamentnek lenne létjogosultsága. Ebben nagyon jó lenne egyszer és mindenkorra rendet tenni.

Van nekünk már jogalkotási törvényünk, hétfőn fogadta el az Országgyűlés, van törvényünk a jogalkotás társadalmi ellenőrzéséről is, mégis azt látjuk, hogy a társadalmi egyeztetés meglehetősen döcögős még ebben az esetben is. Itt van előttünk egy ilyen kodifikált csomag, egy hatalmas paragrafustenger, és akkor a sajtóból értesülünk arról, hogy zajlik bizonyos egyeztetési folyamat a piac különböző szereplői és a szaktárca között. Mire innen felállunk és az általános vitának vége lesz, könnyen lehet, hogy kiderül, hogy már nem is ez a kormány szándéka, ami le van írva, hanem a háttérbeszélgetések és alkudozások révén már teljesen már érvényes, mint amiről mi itt vitatkozunk. Nyilvánvalóan borzasztóan fontos lenne, hogy koncepcionális szakaszban elkezdődjön a vita az ágazati szereplőkkel, és ha nem is születik konszenzus, ha nincs is megegyezés a szereplők között, hiszen nagyon komoly gazdasági érdekekről van szó, akkor is valamiféle lenyomata legyen a politikai döntésnek és a kormány által idehozott törvénytervezetnek a háttérbeszélgetések és alkudozások kapcsán.

Azt is el kell hogy mondjam, tisztelt Országgyűlés, hogy ami az egészségügyben működik, nagyon szépen mutatja a politikai elitünk, nem a mostani, hanem az elmúlt húsz évben regnáló politikai elitünk gyakorlatát és stílusát. Azt láttuk, hogy minden egyes jogalkotási aktusban erőteljesen lehet látni bizonyos lobbiszervezetek patáját, akik beteszik a lábukat a döntéshozók ajtaján, és megpróbálják befolyásolni a jogelőkészítőt és a jogalkotót is. A kormánynak nem a dolga, azt gondolom, hogy bizonyos gazdasági szereplőket kiszolgáljon és a szájuk íze szerint alakítsa ki az ágazati szabályokat, hanem egy választási ciklusokon átívelő stabil szabályozást kellene végre kialakítani, amelyben minden egyes stakeholder szereplő megtalálja a maga szerepét, és bizonyos fokig el tudja fogadni e szabályozás irányát.

Mit látunk? Azt látjuk, hogy az előző kormányzat szinte puccsszerűen bevezetett egy patikaliberalizációs rendelkezéscsomagot, az akkori gyógyszerpiaci szereplők ellenére és akarata ellen, s egy radikális fordulatot hajtott végre, és nagyon gyorsan úgymond végigverte a társadalmon ezt az intézkedéscsomagot. És akkor jön az új adminisztráció, amelynek képviselői akkor kijelentették, hogy ezt vissza fogják csinálni. Most tényleg vissza is csinálják, egy másik lobbi, egy másik társadalmi csoport akaratának való megfelelés kényszerében, vagy pedig éppen jól felfogott érdekében természetesen, és egy újabb nagyon radikális fordulatot hajt végre, és újra néhány hónap alatt megpróbálja az ágazati szereplőkkel végrehajtatni ezt. Azt gondolom, hogy ezt nem lehet. Itt nem lehet egyik pillanatról a másikra ilyen nagy horderejű változást végigverni a társadalmon, kedves képviselőtársaim, hanem hosszabb egyeztetéseket kíván ez az egész, és sokkal komolyabb társadalmi egyeztetési folyamatra van szükség, hiszen nagyon sokféle társadalmi szereplő van, és nagyon különbözőek az érdekek.

Ha egy komoly szereplő vagy egy komoly gazdasági érdekcsoport ellenében hajtunk végre valamit, akkor nagyon komolyan befeszülnek a viszonyok, betartanak ezek a szereplők, és elkezdődik az a játék, ami Magyarországon egyáltalán nem idegen, hogy nem hajtanak végre bizonyos jogszabályokat, hanem várják, amíg jön egy következő kormány, és ezt visszacsinálja. Ez megy itt húsz éve ebben az országban. Az egészségügy területére nekem még nincs nagy rálátásom, de a társadalom nagyon sok szegmensében ezt játsszuk már a rendszerváltás óta. Itt egy hosszú távú megegyezésre van szükség, ahol minden egyes politikai erőnek nagyon oda kell tennie magát, hogy megszülessen valamiféle konszenzus, és ami mentén végre el lehet kezdeni egy tartalmas egészségpolitikát.

Tisztelt Ház! Nyilvánvalóan a legnagyobb formátumú és hatású változtatások a gyógyszerellátást érintik, de a deklaráció, amely mindannyiunk deklarációja, azt gondolom, ebben egyetértünk, hogy színvonalas, egyenletes és biztonságos gyógyszerellátás legyen ebben az országban, ezt pusztán ezzel a csomaggal még nem lehet elérni. Ha elhisszük azt, hogy ez a törvény-előkészítés előkészítése, akkor nyilván valamiféle önmegtartóztatást és türelmet kell gyakorolnunk, és megvárnunk, amíg ezek a jogalkotási lépések is megtörténnek, de önmagában ezzel még, ami előttünk van, nem fogjuk elérni a biztonságos ellátást. A kis patikák sorsa ettől nem lesz könnyebb, sajnos. Remélem, hogy lesz alkalmam kifejteni, mi mit gondolnánk segítségnek a kistelepülések kispatikái számára, de most csak azt tesszük, hogy a nagyvárosokban korlátozzuk a versenyt, amely nem feltétlenül indokolt és nem feltétlenül ilyen mértékben.

A tulajdoni szerkezetet, a tulajdonosi szerkezetet ilyen gyorsan és ilyen brutálisan átrendezni nagyon kockázatos. Ez torz piaci viszonyokat fog eredményezni, és valószínűleg alkotmányossági és közösségi szempontok is sérülnek ezáltal. Nemcsak elvi, hanem technikai probléma is, hogy hogyan lehet három év alatt ilyen nagy tulajdonosváltást végrehajtani ebben az ágazatban. Azt gondolom, hogy biztonságosabb kiutat kell biztosítani a korábbi befektetők számára, ha egyetértünk ennek az irányával, különben jönnek a strómanok, jönnek a zsebszerződések, és igyekeznek majd átmenteni ezeket a javakat, és egy sokkal kaotikusabb környezet alakul ki, ha túl gyorsan akarjuk végrehajtani ezt a változtatást.

Ahogy itt többen elmondták előttem, főleg az ellenzéki oldalról, ez a törvénymódosítás még nem menti meg az egészségügyet, hiszen rengeteg minden hiányzik ebből a törvényből. Akkora saláta kellene ide, hogy szerintem el se férne ebben a szobában, ha hirtelen egy törvényjavaslattal meg akarnánk menteni az egészségügyet; de igazából még a fenntartható átrendeződés jelei sem látszanak, bármennyire is tetszetős az államtitkár úr jelszava.

Azt elmondtuk, hogy érdemes egyben kezelni az előttünk fekvő költségvetési törvényt és az adójogszabályok változásait, tehát a költségvetést követő salátát és ezt a bizonyos egészségügyi salátát. Ebből az jön ki, hogy az egészségügyre fordítható keret reálértékben csökkenni fog, és ez az LMP szerint elfogadhatatlan, és nincsenek még itt kodifikálva és kódolva a rendszerszintű változtatások, amelyek kivezetnek minket ebből az áldatlan helyzetből.

A kórházak finanszírozásában és a gyógyszerkasszában továbbra is komoly feszültségek lesznek, a szolgáltatók tovább fogják termelni a deficitet és az adósságokat. És bizony ez a törvénycsomag semmiféle megoldást nem nyújt a humánerőforrás-krízisre, különösen nem, hogyha megint megnézzük az adójogszabályok változásait. A szakdolgozók fizetése bizony nominálisan is csökkenni fog bizonyos esetekben, és a nővérhiány már így is alapvetően veszélyezteti az ágazat működését.

Az alapellátás fejlesztésére kell nagyon nagy figyelmet fordítani. Ebben a csomagban ez még nem szerepel, de nagyon várjuk, hogy legyen. Sok apróságban egyetértünk ezzel a csomaggal, de így voltunk tavasszal is, és nagyon szívesen megszavaztuk volna az előző parlamenti időszakban az egészségügyi salátát, de nem volt rá alkalmunk, hiszen alapvetően nem értettünk egyet egy elemével. Most is lehet, hogy így fogunk járni. Hogyha nem sikerül módosító indítványokkal megszelídíteni a patikaalapítást érintő szabályokat, akkor könnyen lehet, hogy nem fogunk tudni a törvényjavaslat mögé állni.

Nem sorolom az apróságokat, lesz alkalmunk szerintem az általános vitában, meg majd a részletesben is a módosítók kapcsán beszélni az apróbb módosításokról. Beszéljünk a legnagyobb formátumú dologról, a patikák helyzetéről!

Tisztelt Államtitkár Úr! Általában támogatjuk azt a törekvést, hogy a kistelepülések gyógyszerellátást javítani kell. Azt említettem, hogy szerintem ez alapján ez nem fog bekövetkezni. Általában támogatjuk azt is, hogy a gyógyszertárak inkább valamiféle közfeladatot ellátó intézmények legyenek, ne pedig kereskedelmi egységek, se pedig olyan profitot termelő üzletek, mint egy normál butik. Tehát én érzek egyfajta tendenciát és egyfajta jogalkotói szándékot, és ezt mi szellemiségében alapvetően támogatjuk.

Támogatjuk azt, hogy a tulajdonosi szerkezet eltolódjon a szakmai szereplők, a kisvállalkozók és középvállalkozók irányába. Ezt mindenképpen szeretnénk deklarálni. Támogatjuk azt is, hogy a gyógyszertárak irányításában a szakmai szempontok érvényesüljenek elsősorban, bár a szakmai szempontok érvényesülését, gondolom, erősebben kellene definiálni. Tehát benne van a törvényjavaslatban, hogy a menedzsment szakmai kérdésekben nem utasíthatja a gyógyszertárost, a szakmai vezetőt. De hogy erre hogyan tudunk törvényi garanciákat teremteni, azt még nem látjuk pontosan. Tehát ezt biztosan finomítani és pontosítani kell.

Tiszta szívünkből támogatjuk azt, hogy a vertikális integrációt és a versenytorzító összefonódásokat megszüntessük. Ezt nagyon sok ország megtette előttünk, és mindenki jól járt vele, tehát ezzel javult az ellátásbiztonság, és jobb helyzet állt elő. Biztos, hogy támogatjuk azt, hogy erősebb versenyhivatali kontroll legyen a fúziók esetében, tehát ne lehessen megtenni azt, amit eddig megtettek bizonyos szereplők.

Nem tudjuk ilyen formában támogatni azt, hogy a gyógyszerészek mindenáron többségi tulajdont szerezzenek ezekben a gyógyszertárakban, legalábbis ilyen módon nem. Lehet, hogy az újonnan alakuló gyógyszertáraknál ilyet elő lehet írni, ezt meg kell vizsgálni. Nekünk van már a rendszerben egy módosító javaslatunk, ami arról szól, hogy elővásárlási jogot kell biztosítani a gyógyszerészeknek ezekben az üzletekben, és így, szépen lassan kellene ezt a tulajdonosi szerkezetváltást megvalósítani, de nem ilyen gyorsan és nem ilyen brutális eszközökkel.

Nagy vitánk volt abban, hogy a menedzsmentfunkciókat kötelezően a gyógyszerészekre kell-e tenni. Ők alapvetően nem ezt tanulták, nem ehhez értenek. A képzésükben, én azt gondolom, nem hangsúlyos elem az, hogy ők jó menedzserek és jó üzletvezetők legyenek. Ők gyógyszerészek, és nagyon jól tudnak gyógyszert készíteni, vagy pedig nagyon jól meg tudják azt ítélni, hogy a betegnek mire van szüksége, hogyha az orvosi vényből esetleg nem pontosan derül ki. Tehát ezzel én óvatosan bánnék.

Mindenképpen meg kell fontolni azt a passzust, hogy maximum négy gyógyszertárat lehessen-e egy vállalkozónak birtokolni, hiszen egy másik helyen már kiküszöböltük azt, hogy bizonyos összefonódások és nemkívánatos szereplők legyenek a gyógyszertárak tulajdonosai között, így erre a passzusra talán nincsen szükség. Tehát ha van egy tisztességes, rendes gyógyszerész, miért ne lehetne neki öt-hat vagy hét üzlete? Tehát én azt gondolom, önmagában nem a lánccal van itt a probléma, hanem az összefonódásokkal és a gyógyszergyártói és a gyógyszer-nagykereskedői piaccal.

Mi segítene valóban a kispatikákon? Erre talán még van időm kitérni. Az árrés növelése mindenekelőtt. Mindenekelőtt! Ez nem sértene költségvetési érdeket, ha jól ítélem meg a helyzetet. Nyilvánvalóan eredményezne bizonyos gyógyszerár-növekedést, amit a fogyasztóknak kell megfizetni, de hogy ha komolyan gondoljuk azt - és ez kormányhatáskörben megoldható, amennyiben jól ismerem ezt a szabályozást -, hogy előnybe akarjuk hozni a patikusokat ezen a piacon, akkor az árrés növelését kell eszközölni.

A külön támogatású kispatikák, mert látjuk, hogy van ilyen, a költségvetés is tartalmaz egy bizonyos soron 110 millió forintot: ez valószínűleg kevés ahhoz, hogy a kispatikákat helyzetbe hozzuk és a túlélésüket valamilyen módon elősegítsük. Biztos, hogy ezt a szolidaritási elvet kell nekünk érvényesíteni, ahol a nagy szereplők fizetnek a kicsik javára, és így tudjuk őket valamilyen módon, ha nem is előnyös helyzetbe hozni, de legalább a túlélésüket biztosítani.

A kézi gyógyszertárak szabályozásában is látunk egy lehetőséget, hiszen kistelepülésen nem biztos, hogy megél egy gyógyszertár, bármilyen állami külön támogatással sem képes fennmaradni. De hogy ha a háziorvosok anyagilag és adminisztratíve érdekeltek abban, hogy kézi gyógyszertárakat tartsanak fenn, sőt fejlesszenek, akkor a gyógyszerellátás talán nem sérül, és a betegnek nem kell még egy szereplőhöz elmennie, megkapja a gyógyszerét a körzeti orvosnál közvetlenül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Úr! Nagyon sok apróság lenne még ezzel a csomaggal kapcsolatban. Én azt remélem, hogy a következő hetekben, amíg eljutunk a végszavazásig, nagyon sok alkalmunk lesz még a módosító javaslatok kapcsán és az illetékes társadalmi szervezetek véleménye kapcsán beszélni erről. Ez a törvénytervezet fordítható olyan irányba, hogy az LMP is mögé tud állni.

Ennyit kívántam ebben a körben elmondani. Köszönöm a szót, elnök úr.

További felszólalásaim a vitában:

http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20101124&time1=075...

http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20101124&time1=075...

http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20101124&time1=075...