SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): (A kivetítőn először Szilágyi Péter neve jelenik meg.)

Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Michl Képviselő Úr!

Mi lenne az a napirend, amit mostanra terveztek volna kitűzni erre a reggeli időpontra, ha nem úgy alakul az éjszakai program, ahogy alakult? Egy kőkemény politikai napirend, ami a múltban vájkál, és ami a múlt felelősségét próbálja felvetni, és itt megpróbálja rátolni a mostani gyalázatos gazdasági helyzetet a múlt politikai szereplőire. Ennyit arról, hogy lehet-e most politizálni vagy nem lehet. Én azt gondolom, hogy egy általános vitában lehet.

Az a nagy kérdés, kedves képviselőtársak, hogy hogyan jutottunk idáig, mert az nem kétséges, hogy Esztergom bajban van, és Esztergomon segíteni kell. Esztergom segítségre szorul, méghozzá nagyon gyors segítségre. De miért kell ilyen gyorsan, néhány nap alatt átverni a törvényhozáson egy ilyen típusú szabályozást? Ennek az alaki, formai és tartalmai vonatkozásairól Szilágyi képviselőtársam bőven fog majd beszélni, eredetileg úgy terveztük, hogy az ő felszólalása hangzik el először.

Én inkább arra térnék ki, hogy biztosan emlékeznek azért arra, hogy az elmúlt évben rengeteget beszéltünk mi itt Esztergomról. Próbáltuk ezt a problémát felhozni, én magam is, nem tudom, hány napirend előttiben, azonnali kérdésben tettem fel a kérdést, hogy mikor lesz valamiféle politikai megoldás az Esztergomban kialakult helyzetre. Tállai államtitkár szokott ezekre válaszolni, és általában azzal csapta le a dolgot, hogy miért hozzuk mi ide ezt a problémát, amikor ez egy helyi ügy, és helyben kell megoldani, ennek nincsen politikai jelentősége, nincsen országos jelentősége, felejtsük el mi itt az Országgyűlésben Esztergomot, mert majd ott helyben mindent szépen megoldanak. Hát nem sikerült megoldani, eltelt egy év, és most önök hoztak ide egy olyan törvényjavaslatot, ami talán jószándékúan segíteni próbál Esztergomon.

A kérdés az, hogy ez hogyan fog elsülni. De továbbra is az a kérdés, hogy hogyan jutottunk idáig. Hogyan lett országunk egyik büszkesége botrányvárossá? Hogyan állhatott elő az a helyzet, hogy hol arról olvasunk, hogy nincs közvilágítás, hol arról olvasunk, hogy nincsen buszközlekedés? A Tesco biztosítja a városban a tömegközlekedést. Hát ide jutottunk egy év alatt! Hogyan juthattunk olyan helyzetbe, hogy nincsen közétkeztetés a közintézményekben, és hogyan állhatott elő az a helyzet, hogy ilyen brutálisan eladósították a várost? Ez nem az elmúlt egy évnek a terméke, gondolom, ebben egyetértünk. Hogy juthatott ilyen helyzetbe a város? Hogyan fordulhatott elő, hogy nem lehet fenntartani a közszolgáltatásokat, az iskolákat, nem lehet kifizetni a közalkalmazottakat? Ki a felelős azért? - én azt gondolom, hogy egy ilyen politikai vitában fel kell vetni a felelősség kérdését, hiszen önök is a felelősség kérdését akarták felvetni egy teljesen más kontextusban ezen a ma reggelen. Kérem, hogy erre majd válaszoljanak! Hogyan alakulhatott ki ez a totális politikai patthelyzet egy népszerű és nagy többséggel megválasztott polgármester és egy fideszes többségű testület között? Hogyan jutottunk idáig? Kinek a szégyene mindez? Azt gondolom, hogy ez mindannyiunk szégyene, az egész politikai osztály szégyene, hogy idáig jutottunk. De hogy ki a felelős, továbbra is azt kellene szerintem boncolgatni. Mikor lehet és milyen formában felvetni ezt a felelősséget? Mi nemcsak interpelláltunk Esztergom ügyében, hanem levélben fordultunk Budai kormánybiztos úrhoz, aki most valahova kiment, hogy ha már filozófusokat kerget, és egyéb dolgokban vizsgálódik, akkor nézze már meg, hogy mi történik Esztergom háza táján, hiszen egyre-másra értesülünk olyan ügyekről, amelyek közül egy-egy ügy önmagában is szégyenletes és botrányos. (9.10) Akkor azt mondta kormánybiztos úr, hogy az ő mandátuma erre nem terjed ki, az ő statútumába nincs beleírva az, hogy önkormányzatoknál vizsgálódjon. Oké, mondtuk, és írtunk Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy terjessze ki Budai Gyula kormánybiztos úr mandátumát erre, de nem terjesztette ki és nem is válaszolt. Sőt, ha jól tudjuk, Tétényi Éva és a helyiek levelére soha nem válaszolt Orbán Viktor, pedig számtalan esetben fordultak hozzá. Volt itt már minden, Budapestre gyaloglás, mindenféle demonstráció, számtalan módon felhívták magukra a figyelmet a helyiek, hogy itt magas szintű beavatkozás kell, Fideszen belüli beavatkozás kell, mert önmagában ez a helyzet nem fog megoldódni. Az a kérdés immár, hogy tönkre lehet-e tenni egy komplett várost mindenféle konzekvenciák nélkül. Kérem szépen, hogy erre válaszoljanak a vita folyamán. Az van ráírva a pólónkra, és aláírjuk, hogy ennek vannak marketingfunkciói, hogy "mindannyian esztergomiak vagyunk". Az a kérdésem, hogy hány Esztergom van ebben az országban. Melyik lesz a következő település, amelyről a törvényhozásban hozni kell egy ilyen jogszabályt? Melyik település fog legközelebb erre a sorsra jutni, hogy szégyenszemre egy ilyen típusú jogszabályt kell hoznia a parlamentnek? Melyik lesz az a település, ahol önök konszolidáció címén államosítanak? A megyei vagyon konszolidációjának csúfolt törvényjavaslattal kapcsolatos vitában elmondtuk, hogy mi ezt nem tartjuk jó megoldásnak. Az államnak nem az a szerepe, hogy magához vonja a tulajdont és az intézmények működtetését, fenntartását. Az államnak az a szerepe, hogy szabályozzon, fenntartsa a finanszírozást, méghozzá elégséges finanszírozást, és ellenőrizzen. Ez a dolga az államnak. Ezt az állam - nemcsak az önök által fenntartott állam, hanem az előzőek is - elmulasztotta megtenni és kielégítően véghezvinni. Azt gondolom, és ez elég dehonesztálóan hangzik, hogy Esztergom a Fidesz-politika állatorvosi lova. Nagyon sok település jár hasonló cipőben, és könnyen lehet, hogy a következő hónapokban újabb és újabb törvényjavaslatokat kell majd ide behozni. Mi történt az elmúlt ciklusokban? Nyakló nélkül vették föl a hitelt, bocsátottak ki kötvényeket a települések, a pártközpontból még biztatták is őket, hiszen azt mondták, hogy majd úgy is elrendezzük, ha mi leszünk hatalmon. Ez történik most. Ez az önök rendezési javaslata a nyakló nélküli kötvénykibocsátásra és hitelfelvételre. Az érem másik fele - ezt hozzá kell tenni -, hogy az eddigi kormányok nem biztosították megfelelően a települések működését és a közszolgáltatások működtetését, sőt ahogy az időben haladunk a mai pillanatig, egyre rosszabb minőségben teljesítette az állam ezt a feladatát. Ezt mindenképpen le kell szögezni. De azt is szögezzük le, hogy ezek a városok - például Esztergom - nem működtetésre vették fel ezeket a hiteleket, és nem működtetés miatt adósodtak el. Mit láttunk az elmúlt években? Sorra épültek a látványos, népszerű és szavazatszerző térburkolatok és intelligens szökőkutak, épültek-szépültek a városházák, emelkedtek ki a stadionok és az élményfürdők, de senki nem merte megkérdezni, senki nem vetette föl azt a kérdést, hogy miből lehet majd ezeket fenntartani. Ez a nagy probléma, kedves képviselőtársaim, ezért jutottunk ilyen helyzetbe, ha egy szélesebb kontextusban vizsgáljuk Esztergom ügyét. Azt gondolom, komoly a veszély, hogy amilyen helyzet Esztergomban előállt, az vár az egész országra. Mi történt? A helyi kiskirály - nagyon sajnálom, hogy nincs itt ez a bizonyos Meggyes Tamás nevű képviselő úr, halaszthatatlan közfeladatainak ellátása biztosan máshova szólítja; eddig nem sokat láttuk itt az épületben tevékenykedni, sőt talán ő az egyetlen képviselő, aki másfél év alatt érdemben még nem szólt hozzá a törvényhozás munkájához, egyetlen hozzászólása volt, s az úgy szólt, hogy "nem", és ez a nem teljesen emblematikus az ő szerepét tekintve, hiszen másfél éve semmi mást nem hallottunk tőle és a csapatától, mint hogy "nem, nem, nem, nem", igeneket nem hallottunk egyet se, előrevivő megoldást nem tudtak eddig hozni - bebetonozta hatalmát, saját médiabirodalmat épített ki - nem tudom, ismerős-e -, saját megfigyelési rendszert működtet, minden közszolgát megfélemlített, presztízsberuházásokat erőltetett a városra, miközben tönkretette a közszolgáltatásokat. Így jutottunk el a máig, és leváltotta őt az istenadta nép. Demokratikus választáson egy másik személyt választottak meg kétharmados többséggel. Azt gondolom, ez a kétharmad is ismerős kell legyen önöknek. S én azt gondolom, már ne is haragudjanak, önöket is le fogják váltani egyszer, lehet, hogy hamarabb, mint gondolnák. És az a kérdés, hogy az utánuk jövő garnitúrának - legyen az bárki - mekkora mozgástere lesz. Önök úgy bebetonozzák a hatalmukat, mint ahogy Meggyes Tamás tette meg ott helyben, és az a kérdés, milyen erőfeszítésekre lesz szükség, hogy normalizálják majd az önök után jövők a helyzetet és konszolidálják az állapotokat. Társadalmi és gazdasági értelemben is konszolidációra lesz majd szükség, és óriási erőfeszítésekre, hogy ez a helyzet megforduljon. A vitának ebben a szakaszában ennyit kívántam elmondani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)