Napirend előtti felszólalás, amire a kormányból nem válaszolt senki. "A kormány senkit sem fog magára hagyni. Télre mindenkinek fedél lesz a feje fölött, mindenki megfelelő ellátást kap, és mindenki bízhat benne, hogy a kára meg lesz térítve." Pintér Sándor ígérte meg mindezt 2010 októberében, egy nappal a vörösiszap-katasztrófa után. Ma 2012 áprilisát írjuk, és bár a lakóparkok szépen elkészültek, még mindig legalább egy tucatnyi család él egyik napról a másikra, alkalmi albérletben vagy rokonoknál meghúzódva úgy, hogy bármelyik nap az utcára kerülhetnek - miközben eddig semmilyen állami vagy önkormányzati lakhatási segítségben nem részesültek. A devecseri Burka-család példája jól mutatja, hogy milyen élethelyzetekben lenne szükség a valódi kormányzati segítségre. A családfő nem sokkal a gátszakadás előtt megbetegedett, nem tudták fizetni a részleteket, a bank élt a jelzálogjoggal és elvette a házukat, bár továbbra is az ingatlanban maradhattak. Az iszapömlés lerombolta a házat, Burkáék földönfutókká lettek. Az állam azonban nem a Burka-családot, hanem az osztrák bankot kártalanította, méghozzá sajátos módon. A bank - papíron - 6 millió forintért, azaz hatmilliós tartozásért cserébe vette vissza az ingatlant, a költségvetés viszont 17 millió forintot fizetett kárpótlásként a banknak a lebontott házért. A katasztrófában egyébként a család kocsija is odalett, ám azzal az indokkal, hogy csak kifizetve volt, átiratva még nem, ezért senki nem akar kártalanítást fizetni nekik. De nem kaptak kártérítést az odaveszett ingóságaik után sem. Talán az ő helyzetük a legkilátástalanabb, de korántsem az egyedüli: ugyanígy járt mindenki, aki a katasztrófa idején albérletben, szülőknél, rokonoknál lakott. Úgy tűnik, a belügyminiszter számára ők nem tartoznak bele a "mindenkibe".

Az állam kiosztott egy csomó kitüntetést, majd levonult a terepről. Pedig rengeteg lenne a teendő a térségben. Az elmúlt napokban a sajtót körbejárták azok a műholdfelvételek, amelyek egy nagyjából három megyényi porfelhőt mutatnak a Dunántúlon - a böjti szelek felkavarták a vörösiszap porát. Másfél évvel a baleset után, és fél évvel a külterületek kármentesítésének hivatalosan bejelentett befejezését követően a helyi és a környékbeli lakosság továbbra is ki van téve a káros környezetegészségügyi hatásoknak. A vörösiszap pora irritálja, gyulladásba hozza a légutakat, vagyis korántsem apró kényelmetlenségről, hanem komoly környezeti kockázatról van szó. Meg kell akadályozni a kiporzást, méghozzá sürgősen! És másfél éve hiába követelünk egy középtávú egészségmonitoring és cselekvési tervet. Akik továbbra is hiába várják a segítséget, a panaszaikra rendre azt a választ kapják, hogy nincs pénz, szűkös a költségvetés. Ám mégis van egy olyan csoport, amelynek a kármentesítés kapcsán láthatóan nincs oka panaszra: a kormány alaposan kitömte pénzzel azokat a részben Fidesz-közeli vállalkozásokat, amelyekre egy egyszereplős közbeszerzés során a helyreállítást rábízták. Az immár 40 milliárd forintnyi közpénzt felemésztő műveletben sajtóértesülések szerint a Simicska-, a Nyerges- és az Orbán-család érdekeltségei is jól fizető megbízásokhoz jutottak. A munkák és a kifizetések átláthatatlanok: a számlákat, teljesítési igazolásokat firtató kérdéseinkre rendre semmitmondó, tételes elszámolást nem tartalmazó összefoglalókat kapunk. Bőven lenne mit vizsgálni itt: például azt, hogy • miért távoli bányákból hozták a gátépítéshez az anyagot, • hogy hogyan kerülnek az Orbán-kormány deklarált szándékai ellenére offshore-cégek a legzsírosabb megrendeléseket kapó alvállalkozók közé, • vagy hogy miért távoli országrészekből, esetleg külföldről ideszállított munkások dolgoznak a helyreállításon, miközben helyben is bőven lenne rá jelentkező. Hasonlóképpen ellenőrizhetetlen a közadakozásból összegyűjtött segélyalapok felhasználása - nem működik semmilyen civil kontroll, mert nem engedik működni. Azt szeretnénk, • ha a kormánynak nem csak addig lenne fontos a kolontári, devecseri és környékbeli lakosság, amíg a kamerák kereszttüzében lehet villogni. • Ha a kormánynak fontosabb lenne, hogy senki ne maradjon fedél nélkül, mint az, hogy egyetlen baráti cég se maradjon ki a negyvenmilliárdos üzletből. • Ha nem meteorológiai műholdképekből kellene megtudnunk, hogy lassan az egész Dunántúlt beteríti a porszennyezés, hanem működő környezeti monitoring jelezné előre a bajt, hogy szükség esetén értesíteni lehessen az asztmásokat vagy a gyermeket várókat. • Hogy másfél évvel a katasztrófa után ne az egyszerű eszközökkel kezelhető porfelhőkkel kelljen még mindig hadakozni. Egyszóval azt szeretnénk, ha a kormány betartaná, amit az iszapkatasztrófa után ígért, az egész ország füle hallatára.