Barcikán születtem

  • Beküldve: 2012. június 25.

Én pont nem, de 42 ezer ember elmondhatja magáról, hogy a kazincbarcikai kórházban született. 1969-ben építették, nemrég milliárdokból felújították, most pedig épphogy be nem zárják. Csütörtökön részt vettem egy nagy demonstráción, ami a kórház megmentéséért szerveződött.

Akkor úgy állt a helyzet, hogy megszűnik a sebészet, megszűnik a szülészet, megszűnik a gyerekgyógyászat, felére vágják a belgyógyászatot. Ígérnek egynapos sebészetet, krónikus osztályokat (a helyiek szerint elfekvőt) és pszichiátriát telepítenek oda. Azóta azt mondják, hogy marad a szülészet 15 ággyal, a maradék belgyógyászati ágyak terhére. Erre még inkább igaz, hogy az átalakítás után „marad egy torzó”, ahogy egy helybeli orvos fogalmazott.

120 ezer ember ellátásáról van szó. A legközelebbi kórház Miskolcon van, de már lehet tudni, hogy bizonyos akut eseteket (pl. gyomorvérzés…) Ózdra kell majd irányítani. Miközben BAZ megyében a legrosszabb a helyzet az alapellátás tekintetében (tartósan betöltetlen 16 körzet!), miközben a mentők így is komoly kapacitásproblémákkal küszködnek, elvonják az aktív ágyak többségét. „Húsz kilométer a mentőnek is sok, ha lázgörcse van a gyereknek vagy fullad.” Két esetkocsi van Barcikán mindössze… „Mire az intenzívre ér a beteg, meg fog halni…” – és nem ez volt a legkeményebb mondás a demonstráción.

És megszűnik az intenzív ellátás egy olyan településen, ahol az ország egyik legnagyobb vegyi üzeme tevékenykedik. Eközben Edelényben intenzív osztályt akarnak építeni, ahol eddig tüdőgyógyászat működött. Hiába, ott egy erős fideszes orvos van, itt meg egy mszp-s polgármester.

„Mi egy visszér-műtétet a jövő héten el tudunk végezni, ugyanerre Miskolcon fél évet kell várni”, mondta a főorvos a demonstráción, ahol legalább kétezer ember gyűlt össze. Annak dacára, hogy a kormánypárti képviselők reggelre beszórták a várost, hogy nincs értelme tüntetni, mert marad a szülészet, sőt a szomszéd településeken plakátokat tettek ki, hogy elmarad a rendezvény, sokan gyűltek össze. Jó dolog az egynapos sebészet – mondták -, „de nem jön majd ide egy rezidens se, mert itt nem tud szakvizsgázni.”

Jól felkészült stáb, jól felszerelt osztályon évi 750 szülést segített. Viszonylag alacsony császározási aránnyal működtek, Miskolcon ez jóval nagyobb. „Kétszer választottak meg minket bababarát kórháznak.” – mondta keserűen a demonstráción felszólaló főorvos. „A struktúraváltás lélekmentesen zajlik” – mondja Bernáth Anett, a miskolci Holdam Egyesület aktivistája. „Nem akarunk tömegkórházba menni, ahol nincsenek alternatívák. Szakértelem, türelem, emberség – ezért jöttünk ide szülni sokan Miskolcról is!”

A belgyógyászaton eddig 80 ágyon láttak el 105 ezres körzetet, ezután 40 (-15!) ágyon 90 ezrest, társszakmák nélkül. Ez a funkcióváltás matematikája. „Miközben az állam 20 milliárdot akar megtakarítani a teljes kórházi rendszer átalakításán, simán bukunk 70-100 milliárdot, amiért nincs megállapodás az IMF-fel.” – hangzik el, és itt már nagypolitikai dimenziókban járunk.

Pszichiátria eddig Izsófalván működött egy szép parkkal körülvett intézetben. Most idehozzák a betegeket. „Hová tegyük őket, a nyolcadik vagy a kilencedik emeletre?” Vajon ki szeretne az izsófalvi ingatlanban berendezkedni?

„Levelet írtunk, fel Budapestre” – kezdi Szitka Péter polgármester, - „semmiféle válasz nem érkezett. Tragédiaként élem meg, ami a kórházzal történik.” A térség kormánypárti képviselője szerint viszont a „szakma felülírta a politikai szempontot”. Nem fordítva szokott ez történni?

A belgyógyász-kardiológus főorvos már felmondta az állását, de még nem tudja, mi lesz vele két hét múlva. „Ezzel álmodunk” – mondja.

***

Több megyében jártam már, és még megyek is néhányba. Sok esetet megnéztem a funkcióváltó kórházak közül, és találtam olyanokat, ahol az átszervezés racionális és szakmailag elfogadható, még ha a betegeknek kényelmetlenségeket is okoz. Értem én, hogy nem fenntartható ez a kórházi rendszer, és általában elfogadom, hogy csökkenteni kell az aktív ágyak számát. Azt is értem, hogy sok vidéki kórház nem tud megfelelni jó néhány követelménynek, ezért rehabilitációra és az ápolásra kell átalakítani.

De a kazincbarcikai kórház nem ilyen.

Szilágyi László