http://sgis1.parlament.hu/cgi-bin/mkogy/playseq?date1=20120918&time1=075...

SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt akadémiai Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Az innovációról szóló elméletek szerint az embereknek csupán néhány százaléka született innovátor, de megfelelő képzési és stimuláló környezet révén akár 25-30 százalékra is növelhető egy populációban az innovációs készség. Ennél nekünk jóval kevesebb is elég lenne ahhoz, hogy gyorsabb fejlődési pályára álljunk, ami a jelenlegi helyzetünket tekintve igencsak szükséges lenne. Nemcsak a mostani válságos helyzetből való kilábaláshoz, de ezzel összefüggésben az LMP számára kulcsfontosságú területekhez, a fenntarthatósághoz, a fenntartható gazdasághoz, környezethez és a társadalom biztosításához is rengeteg innovációra lenne szükségünk.

Milyen tudománypolitikai környezetet vázol az előttünk fekvő jelentés, ami egy 2009-2010-es időszakról készült? A Tudományos Akadémia saját munkájáról és a magyar tudomány helyzetéről ad egy átfogó és nagyon fontos képet. Itt az utóbbira szeretnék fókuszálni. 2009-2010 egy meglehetősen bonyolult időszak volt a magyar társadalom életében. Nem elég az, hogy a tudomány helyzetének majdnem minden területén kedvezőtlen állapotról, sokféle hátrányról és sokféle problémáról lehet beszámolni, ez az időszak még gazdasági válság is volt a javában, és a kormányváltás időszaka is volt. Ezek a folyamatok nagyon változatos hatással voltak a tudomány és a K+F feltételrendszerére, az eredményekre és a tudományos tendenciákra egyaránt. Ezt a jelentés egészen pontosan elemzi. A változó tudománypolitikai irányítási környezet pedig hagyományosan nem kedvez a tudományok művelésének.

Ezek után nem csoda, hogy a jelentés abból indul ki, hogy megújulásra, változásra, reformra van szükség a magyar tudománypolitikában, a tudományos területeken. Ennek egyik oka, hogy Magyarország nem tudja elég hatékonyan felhasználni a kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordítható összegeket. Ha megnézzük a kutatási szféra intézményi strukturális feltételrendszerét, akkor azt látjuk, ahogy a jelentés is leszögezi, hogy halaszthatatlan a megújulási folyamatok elindítása, halaszthatatlan a változtatás. Az OECD-értékelés és az EU-s értékelések is azt mutatják, hogy hazánk a legtöbb tudományos területen átlagon alul teljesít. Nem jó hír az sem, hogy Magyarország a mérsékelten innovatív országok közé tartozik: csupán hat országot tudunk megelőzni az Unióban.

A jelentés több mutatót is idéz még, amely alapján szintén levonja azt a következtetést, hogy az EU-s támogatási programokat nézve Magyarország nem volt túl sikeres az elmúlt pár évben a tudományos területen. Mindez persze összességében és általánosságban igaz, hiszen látjuk, hogy van egy-egy kiemelkedő és figyelemre méltó tudományos munka, és vannak figyelemre méltó teljesítmények a magyar tudományos közéletben. Olyan ez, tisztelt Ház - és itt Pálinkás elnök úr is sporthasonlatot hozott az expozéjában -, mint ahogy most a Korona-csarnokban jeles sportolókat tüntetünk ki, és örülünk annak, hogy kiemelkedő, nemzetközileg is jegyzett sikereik vannak a sportban, ugyanakkor a sport középmezőnye nagyon elmarad a nemzetközi színvonaltól, az utánpótlás is meglehetősen gyenge, és még rosszabb az, hogy az emberek mindennapi életében mennyire szerepel hangsúlyosan a sport. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes hasonlat a tudományos közéletre nézve is. Vannak kiemelkedő tudósok, kiemelkedő tudományos események, ugyanakkor a tudományos szférának a középmezőnnyel és a társadalommal való kapcsolata nagyon gyenge.

Tisztelt Ház! A K+F kutatói kapacitás csak mennyiségi értelemben nőtt, minőségileg nem a jelzett időszakban. Hiába emelkedett kismértékben a ráfordítás GDP-hez viszonyított aránya, a 2008-as 1 százalékról 2010-re 1,14 százalékra, ebből még mindig a vállalkozási ráfordítások teszik ki a legnagyobb hányadot. Az lenne ugyanakkor az üdvözlendő szerintünk, ha nemcsak a vállalati szféra tudományos aktivitása erősödött volna, hanem a hazai felsőoktatás, a közszféra teljesítménye és hozzáadott értéke is. A vállalati szféra mellett összességében a külföldi ráfordítások bővültek a legnagyobb mértékben. Ennek alapján sajnos nem érezzük úgy, hogy a hazai tudományos élet és innováció továbblendítője, fő motorja a hazai tudománypolitika erőfeszítéseinek lenne köszönhető.

Azt olvassuk ki az adatokból, hogy romlott a publikációs aktivitásunk régiós összehasonlításban a jelzett időszakban. Hiába mutat Magyarország némi javulást, a többiek elléptek mellettünk, és összehasonlításban inkább rosszabb a kép, másrészt a velünk hasonló fejlettségű országok publikációs aktivitása nem csak néhány nagyobb intézményre koncentrálódik, ahogy ez Magyarországra jellemző. Jelentősen lehagytak minket azok az országok is, akikkel néhány éve még viszonylag egy szinten álltunk. A publikációs teljesítményünk mellett kevésbé ad büszkeségre okot a hazai szabadalmi bejelentések számának alakulása is. Nem túl perspektivikus itthon a kutatói életpálya sem, a kutatói bérezés EU-s szinten alacsony, ne csodálkozzunk hát, hogy a legkiválóbbak egyszerűen elhagyják a pályát, vagy külföldi megélhetési és kutatási lehetőségek után néznek. A kutató-utánpótlást illetően sem lehetünk elégedettek - mondja az MTA-beszámoló -, bár itt sem a felsőoktatást érintő negatív változásokra gondol, igaz, ezek csak az utóbbi időben erősödtek fel.

Összességében a jelentés megállapítja, de mi is ezt szűrjük le a tudományos közélet szereplőivel, fiatal és tapasztaltabb kutatókkal való tanácskozás után, hogy a hazai tudomány problémái sajnos tovább súlyosodtak az elmúlt időszakban a korábbiakhoz képest is. Nemcsak a hatékonyság, vagyis a források felhasználása kapcsán merülnek fel problémák, problémák vannak magával a forrásteremtéssel is, ahogy a jelentés ezt el sem titkolja. Ahogy írják, többek között az egyre romló kutatási feltételek, az alapkutatások finanszírozásának folyamatos csökkenése miatt megint csak meg kell ismételni: hazánk már a régión belül is lemaradóban van. Ezeket a folyamatokat minél hamarabb meg kellene állítani, vissza kellene fordítani, de csak átszervezésekkel meg kisebb mintaprogramokkal mindez nem lehetséges és nem elégséges. Vagy komolyan vesszük ezt a területet, amelynek a jövő gazdasága és társadalma számára kulcsfontosságúnak kellene lennie, vagy tudomásul kell venni, hogy a negatív folyamatok erősödni fognak a jövőben is.

(12.00)

Szót érdemel a tudomány és az innováció tágabb környezete, az oktatási rendszer egésze, és hát itt nem nagyon tudunk eltekinteni attól, ami a közelmúltban történt ebben a tekintetben. A jelentés azt mondja, hogy az oktatás és a nevelés hanyatlása nagy probléma. Ez igaz volt 2010-ben, igaz sajnos ma is. A kormány intézkedései pontosan ezt a hanyatlást segítik elő, akármilyen fájó is ezt kimondani. Egyeztetések nélkül, erővel átnyomott átalakítások, a folyamatos és a Széll Kálmán-terv szerint a jövőben is folytatódó forráskivonások mind-mind a hanyatlás irányába mutatnak.

A kormányváltás óta sikerült az oktatásból a GDP-arányos ráfordítást tekintve a források több mint 10 százalékát kivonni, és jövőre is folytatódik sajnos ez a tendencia, megszorítások, kivonások elsősorban a felsőoktatás területén lesznek. Különösen fájó a felsőoktatás hanyatlása - ha már ezt a kifejezést használjuk -, a tavalyihoz képest 40 százalékkal kevesebb állami férőhely egyértelműen negatív következménnyel jár, és ez még csak a rövid távú hatás. A drasztikus férőhelycsökkentés és a jelentkezés majdnem utolsó pillanatáig lebegtetett részletek, feltételek miatt 2012-ben 30 ezerrel kevesebb felvételiző jelentkezett a felsőoktatásba. A beszűkülő lehetőségek pedig egészen biztosan nem kedveznek a tudomány későbbi talpra állításának, megerősödésének, fejlődésének. Amikor az MTA az utánpótlás miatt aggódik a beszámolóban, mi mindenképpen szükségesnek tartjuk az oktatási rendszert, közelebbről a felsőoktatást érintő káros kormányzati lépéseket kiemelni és elemezni, mint ahogy megettük ezt korábban is már a parlamentben.

Az LMP két évvel ezelőtt az előző MTA-beszámoló kapcsán elmondta, hogyan is képzeli el a magyar tudományos intézményrendszer és tudománypolitika átalakítását. Most is azt gondoljuk ezzel kapcsolatban, hogy az átalakítás - amely tehát szükséges, és a jelentés több kisebb-nagyobb lépést és jövőbeli tervet is említ - nem jelenthet mást, mint demokratizálni kell a hazai tudományos rendszert és működését. A demokratizálás nem más, mint az átláthatóság további növelése, az utánpótlás biztosításának kiterjesztése, valamint a tudomány és a társadalom szereplői közötti kapcsolat megteremtése és erősítése. Tehát átláthatóság, utánpótlás és kapcsolat; legyen ez a három legfontosabb szempontja a tudománypolitika változásának.

Tisztelt Ház! Az LMP saját alternatív költségvetési javaslatot készít, ami hamarosan füzet formájában meg fog jelenni, egyik fejezete a magyar tudomány és az innováció felemelésének, felszállópályára állításának érdekében fogalmaz majd meg javaslatokat.

Magyarország relatív erőssége az emberi erőforrásokban van, relatív gyengesége, hogy nyitott, és nagyon könnyű elvonzani innen a kutatóinkat. Gyengeség van a pénzügyi támogatásokban, az innovációs kapcsolatokban és a vállalkozási készségekben, a szellemi tőkében és az innovátor vállalkozások számában. Az országot jelentős területi aránytalanság jellemzi, ahogyan GDP-termelés nagyobb része, úgy a K+F kapacitás többsége is a közép-magyarországi régióra összpontosul, a vállalati K+F kapacitás és ráfordítás többsége az itt megtelepedett nemzetközi vállalatokhoz köthető.

A felsőoktatási kapacitásszűkítéssel hosszabb távon a tudomány utánpótlása is elapadhat. Ugyanezzel a hatással jár az Orbán-kormány rövidlátó, munkavállalói jogokat gyengítő, kis hozzáadott értéket termelő feldolgozóiparra alapozott gazdasági stratégiája is, mert egy ilyen gazdaság kevésbé tudásintenzív, éppen ellentétes az akadémiai elvárásokkal. Európa és benne hazánk versenyképessége, tartós munkahelyteremtő képessége és általában a jövőbeli életszínvonalunk attól függ tehát, hogy képesek vagyunk-e a termékek, szolgáltatások, a gazdasági és társadalmi folyamatok megújítására, innovációra. Ezekben egyrészt a gazdasági versenyképességet kell növelni, másrészt a humán erőforrások fejlesztését kell biztosítani, harmadrészt környezettudatos gazdaságfejlesztésre van szükség.

Tisztelt Ház! A jelenlegi válságos, zsákutcás helyzetből kivezető út, a társadalmi béke és felemelkedés alapja csakis az oktatás, a kutatás és az innováció lehet. Ezért ezeket a területeket még recesszió idején is kiemelten és növekvő mértékben kell forrásokkal ellátni, pluszforrások nélkül - legyen szó bármilyen átszervezésekről, hatékonyságjavító lépésekről - nem érhetünk el átütő eredményt.

Tisztelt Ház! A 2009-2010-es időszakról szóló akadémiai jelentés rengeteg értékkel bír, és nagyon fontos megállapításokat tartalmaz. Ezzel együtt nem tekinthetünk el attól, hogy azóta két év eltelt, és rengeteg olyan kormányzati intézkedés történt, ami nem feltétlenül afelé mutat, hogy a tudományos közéletünk megújuljon és javuljon.

Köszönöm szépen a figyelmüket.