Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Önök azt ígérték, hogy megmentik az egészségügyet, ehhez képest sorban hoznak olyan döntéseket, amelyek hátrányosak az ágazatban dolgozókra, és végső soron a betegekre nézve. A nyugdíjas korú közalkalmazottak kényszernyugdíjazásával kapcsolatos kormányhatározat súlyos károkat fog okozni az egészségügyi ellátás terén!

Ezt Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár is elismerte, mikor úgy fogalmazott: „az egészségügyi ágazatban lévő humánerőforrás-krízishelyzetre való tekintettel ez az intézkedés nem megvalósítható”. A 1700/2012. számú kormányhatározat mégsem ad mentességet az egészségügyi ágazat számára: itt is érvényesítik a 62 évesnél idősebb közszolgák kötelező nyugdíjazását. Régóta köztudott, hogy az egészségügy súlyos létszámgondokkal küzd, mi az oka annak, hogy mégsem mentesül a szabályozás alól? Korábban hároméves felkészülési időszakról beszéltek, most mi indokolja az ágazat érdekeivel egyértelműen szembemenő, azonnali intézkedést?

A határozat értelmében a megüresedett álláshelyeket sem lehet majd betölteni, azaz a kötelező nyugdíjazás egyben létszámcsökkentést jelent. A rövid távú fiskális szempontokon túl, milyen célt szolgál a létszámstop bevezetése?

Egyéni elbírálás alapján a kormány döntést hozhat a kérelmezők továbbfoglalkoztatásáról. Milyen objektív szempontok alapján bírálja el a kabinet az egyedi kérelmeket? Hogyan képzelik, hogy közel tízezer ember életéről és az ágazat működőképességéről egyénileg döntenek?!

Miniszterelnök Úr, a nyugdíj jár mindenkinek, aki betöltötte a nyugdíjkorhatárt és az ahhoz szükséges időt ledolgozta. Emellett mindenkinek joga van úgy dönteni, hogy a nyugdíj mellett továbbra is dolgozik. Vagy azért, mert szüksége van kiegészítő jövedelemre, vagy azért, mert szereti a munkáját és elkötelezett. Ha nyugdíjba kényszerítik a legtöbb tapasztalattal rendelkező gyógyítókat, akkor mi lesz az ágazattal? Ki lép a helyükbe?

Az egészségügy legnagyobb gondja eddig is az emberi erőforrások lehetetlen helyzete volt, pedig így hívják az Ön kormányának egyik minisztériumát! Már most is több ezer orvos és több ezer nővér hiányzik a rendszerből, az állomány egyre idősebb, utánpótlás alig van. Az elvándorlás, pályaelhagyás kritikus mértékű, a még dolgozó orvosok és nővérek fáradtak és demoralizáltak. A járóbeteg szakrendelésen dolgozók hetven százalékát érinti az Önök átgondolatlan intézkedése!

Tudja Ön, hogy mennyiből él egy diplomás nővér? Tudja Ön, mennyi nyugdíjat kap egy szakdolgozó negyven év munkaviszony után?

Miniszterelnök Úr! Ez lesz a kegyelemdöfés a közfinanszírozott egészségügynek! Ha már az Ön kormánya képtelen megállítani a szakemberek elvándorlását, és képtelen segíteni az egészségügyi dolgozók helyzetén, legalább ne akadályozza őket a munkában!

Várom megtisztelő válaszát!

Budapest, 2013. január 6.

Szilágyi László

országgyűlési képviselő, LMP