<b>Legyenek-e új blokkok Pakson? IV.</b> Ebben a részben a politikai felhatalmazás hiányáról és az előkészületek átláthatatlanságáról írunk. Ahogyan sorozatunk korábbi részeiben utaltunk rá, a paksi bővítés előkészítése már azelőtt megkezdődött, hogy a politika hivatalosan döntött volna róla. Az ún. Teller-projekt megvalósítása - a nyilvánosság kizárásával, pártközeli alvállalkozókkal, a klientúra kifizetésének összes jellegzetes kelet-európai tünetét produkálva - már évek óta zajlik. Ha közelebbről megfigyeljük, kiderül, mire számíthatunk, ha ugyanez a csapat (az általuk remélt és szorgalmazott paksi atomerőmű-bővítés kapcsán) az igazán nagy közpénz-adagok közelébe kerül.
<img src="https://fbcdn-sphotos-g-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash2/c0.0.851.315/p851... width="550">

I. rész - Jávor Benedek: <a href="http://javorbenedek.blog.hu/2013/07/12/kinek_surgos_a_paksi_bovites" target="_blank">Kinek sürgős a paksi bővítés?</a>
II. rész – Szilágyi László: <a href="http://szilagyilaszlo.hu/content/m%C3%ADtoszrombol%C3%A1s-nincs-biztons%... target="_blank">Mítoszrombolás: nincs biztonságos atomenergia</a>
III. rész - Jávor Benedek: <a href="http://javorbenedek.blog.hu/2013/08/05/paksi_bovites_van_az_a_penz" target="_blank">Paksi bővítés - van az a pénz...?</a>

Ki emlékszik már arra, mit ígértek a politikusok, amikor a bővítés ötlete 2007 táján először felmerült? Segítünk: népszavazást, társadalmi vitát, a legszélesebb politikai és médianyilvánosságot. A fentiekből (természetesen?) semmi sem lett: a gőzerővel zajló előkészületek egy olyan 2009-es parlamenti határozat alapján zajlik, amely kizárólag a beruházás lehetőségeinek és feltételeinek megvizsgálására adott felhatalmazást (igaz, azt viszont mindenféle vita nélkül, a Fidesz és az MSZP teljes egyetértésével fogadta el a parlament). Azt viszont még kevesebben tudják, hogy amikor az említett ígéretek - Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő és Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter szájából - elhangzottak, nemhogy az érdemi döntésen (a pártokon átívelő atomlobbi és az atomerőmű-építésben érdekeltek megállapodásán), hanem már a munkakezdésen is túl voltunk: a Magyar Villamos Művek berkein belül javában készült a már akkoriban is Teller-projektnek nevezett, a bővítés technikai és pénzügyi megalapozását szolgáló dokumentáció.

Hogy mindez mennyire volt törvényes, arról megoszlanak a vélemények (a hatályos atomtörvény úgy fogalmaz: "új nukleáris létesítmény és radioaktívhulladék-tároló létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez, illetőleg meglévő atomerőmű további atomreaktort tartalmazó egységgel való bővítéséhez az Országgyűlés előzetes, elvi hozzájárulása szükséges" - ennek ellenére a parlament először (és utoljára) 2009-ben próbálkozott vele, hogy valamiféle jogi hátteret fabrikáljon a már 2007-ben elindított előfutamokhoz. Az viszont bizonyos, hogy a furcsa start erősen rányomta a bélyegét a folytatásra: a Teller-projekttel kapcsolatban azóta is kerülnek mindenféle nyilvánosságot - lehetőség szerint a politikait is -, az információknak még a törvényben előírt minimumát sem osztják meg a közvéleménnyel illetve a parlamenti képviselőkkel (bár az előkészületeket vezénylő MVM emiatt sorra veszti a pereket), miközben immár tízmilliárdos nagyságrendű összegeket költenek el a projekten belül, mindenféle érdemi ellenőrzés nélkül.

Magának a bővítésnek egyes vélemények szerint valójában egy másik, 2008-as parlamenti határozat ágyazott meg, amelyben a kormány energiapolitikai koncepcióját fogadták el a honatyák. A szöveg első verziója még arra szólította fel a kormányt: kezdje meg az esetlegesen szükségessé váló, a jelenlegieket kiváltó új atomerőművi kapacitások előkészítését, és biztosítson megfelelő előkészítési időt a döntéshez, illetve a beruházás alternatíváinak megvizsgálásához. Az eredeti változat melléklet formájában tartalmazta magát az energiapolitikai koncepciót, a második kiadás viszont (az Origo tényfeltáró riportjában közöltek szerint) már csak háttéranyagként hivatkozott rá, a parlament pedig végül - Podolák György, Józsa István, Magda Sándor, Szanyi Tibor, Tóbiás József, Kárpáti Tibor, Orosz Sándor és Mesterházy Attila MSZP-s képviselők indítványa nyomán, a Fidesz részleges átszavazásával - egy kilúgozott és lerövidített határozatot fogadott el, amelyben a feltételes mód (az "esetlegesen szükségessé váló, a jelenlegieket kiváltó" erőművi blokkokra vonatkozó utalás) már nem szerepelt. Ugyanakkor a határozattal szentesített, ma is érvényben lévő energiapolitikai koncepció tartalmaz egy kitételt, amely felszólítja a (mindenkori) kormányt: "a szakmai, környezetvédelmi és társadalmi megalapozást követően a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó javaslatait kellő időben terjessze az Országgyűlés elé" - mindebből máig egyetlen betű sem valósult meg, az Orbán-kormány gyakorlatilag szabotálja a parlament határozatát.

Ami a nyilvánosságot illeti: legutóbb idén júniusban kötelezte a bíróság jogerősen a Paksi Atomerőmű Zrt.-t, hogy 15 napon belül adja át az Energiaklubnak (a tulajdonos MVM és az erőmű titkolózása miatt pereket indító) a tervezett bővítéssel összefüggő Teller-projekt tanulmányainak egy részét - egészen pontosan hatból öt tanulmányt -, de a beruházással kapcsolatban kért összes adatnak és információnak még mindig csak a töredéke van a civilek birtokában. Előrelépés viszont, hogy a Teller-projekttel kapcsolatos szerződések (kitakarások és titkosított oldalak nélkül - immár hiánytalanul rendelkezésre állnak. Az Energiaklub honlapján folyamatosan nyilvánosságra hozott anyag izgalmas olvasmány: kiderül belőle például, hogy az egyetlen dokumentum, amelyre hivatkozva a kormányzat időnként megkockáztat egy becslést a tervezett bővítés költségeiről, egy olyan kontraktus keretében készült, amelyek miatt a rendőrség nyomozást folytat, és már az atomerőmű több volt vezetőjét kihallgatta. (Amúgy a bíróság már 2011. április 27-én kimondta, hogy a MVM-en keresztül a közvetett állami tulajdonban álló Paksi Atomerőmű „közvagyonnal gazdálkodik, ezért köteles tűrni az állampolgárok ellenőrzését”).

Bár a bővítésről ma sincs érvényes politikai döntés, az Energiaklub által kiperelt adatok szerint 2013 júniusáig immár több mint 13 milliárd forintnyi közpénzt költöttek rá. A jól fizető megbízásokat valahogyan mindig azok kapják, akik az egyéb kormányzati (köz)beszerzéseken is nagyokat kaszálnak. Nemrég például - egyetlen indulóként - az IMG reklámcég nyert 220 millió forintot a beruházás népszerűsítésére. (Az IMG azé a Patonai Péteré, aki közvetlenül Simicska Lajos és Németh Lászlóné kapcsolati köréhez köthető - a cég olyan bizalmi üzleteket nyert el eddig, mint az anti IMF-kampány vagy a "nemzeti konzultációk" kommunikálása, médiavásárlási szokásaira pedig jellemző, hogy négy elköltött forintból hármat a jóbarátok, leginkább Simicska vállalkozásai kapnak.) Szintén befutó lett az ugyancsak jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező (a Fidesz korábbi sportkabinet-vezetője által irányított) és a nem nyilvános kormánypályázaton rendre nagyokat kaszáló Young and Partners - ők szintén egyedüli indulóként szokták elhozni a százmilliós megbízásokat, ha valamelyik kormányszerv a kiíró. Kommunikációs fronton a legnagyobb nyertes azonban kétségkívül az echte Simicska-cég, a Mahir. Ugyanez a kör más csatornákon is szivattyúzza a pénzt Paksról: a Közgép építi újjá például az erőmű gépházi csurgalékvíz-elvezető rendszerét. A Teller-projekt reklámpénzei (összesen 420 millió forint értékben) pedig azon a Vivakin keresztül érnek célba, amely szintén feltűnő módon szereti Simicska Lajos reklám- és médiavállalkozásait minden olyan alkalommal, amikor közpénzek felett diszponálhat.

Ahogy fentebb jeleztük, egyelőre tízmilliárdos nagyságrendű pénzköltésről beszélünk. Az atomerőmű bővítése azonban a legszerényebb becslések szerint is legalább 3000 milliárd forintba fog kerülni - és az üzletet máris szorosan körbevették azok a szereplők, akik tágra nyitott zsebekkel és biztos pártháttérrel várják, hogy az igazi pénz(f)osztás elkezdődjön.

Szilágyi László