A kormányfő szemmel láthatóan tobzódott az árvízi helyzetben. Napokig pörgött, mindenhol ott volt. Lejátszott mindenkit a színpadról, háttérbe szorított mindenkit, akinek valóban dolga lett volna. Persze a kormány a március 15-i totális fiaskója után bele kellett tenni apait, anyait. Akkor hamar kiderült ugyanis, hogy a Pintér-Bakondi vonal tökéletesen alkalmatlan a feladatára, most az ellenkezőjét kellett bizonyítani.

Az Emberarcú Vezető mindenhol ott volt, minden szál az ő kezében futott össze, mindent saját maga intézett. És mindenhova követte a lakájmédia, amely szorgosan és hűségesen közvetítette minden megmozdulását. A konvojban utazó videóstáb megint maradandót alkotott. Ahogy a hóhelyzet esetében, most is szándékosan sutára vágott, erőltetetten spontán, látszólag szerkesztetlen opuszokat adtak közre. „Egyenek”, mondta a kormányfő katonáknak, akik éppen „a vacsorát hajtották végre”. Fesztelenül beszélgetett mindenkivel, de csak őt mutatta a kamera. A videóban egyetlen pillanatra sem lehetett látni az épülő gátat, amin éppen százak dolgoztak. Aztán felkapaszkodott Orbán a mobilgátra, hogy megtekintse országának túlsó felét, és azt mondta: Aha!

Egy totális one man show-vá szerkesztették az árvizet: sztorizgat a Vezér a volán mögött a piros lámpánál, megnézzük kapcacseréjét, még a sebtiben elfogyasztott ebédjének kolbászmaradékát is megcsodálhatjuk. Talán még a gumicsizmáját kellene közszemlére állítani vagy elárverezni az árvák javára. Erős legenda, amit gyengén cáfolnak, hogy hajóval akarta megközelíteni Visegrádot, amely már közúton nem volt elérhető, és ennek érdekében arra akarta rávenni a helyi védelmi erőket, hogy gyorsan építsenek ki neki valami ideiglenes művet, ami ezt lehetővé teszi. Máshol egy helyi lakos szerint így zajlott a vizit: " Miután megjelent Orbán Viktor a munka leállt. Fel kellett sorakozni szépen a gátra. A rendőrök kijelentették, hogy csak akkor lehet a miniszterelnököt megközelíteni, ha ő engedélyt ad rá. Ha valakinek nem tetszik az, hogy ő idejön, akkor ellehet addig menni pihenni, enni, inni, de még egyszer mondom, nem akarunk problémát. Próbáljatok mosolyogni, mert sok minden múlik ezen. Később nem mindegy, hogy ez a település vagy egy másik kapja a legtöbb pénzt... "

Mégis az a leginkább ízléstelen, ahogy „átnézett” az esztergomi polgármesteren, Tétényi Éván. Hivatalból is kellett volna vele kapcsolatot tartani, hiszen Ő a helyi védelmi felelős, ehelyett kerülte, nem hívta meg a helyi sajtótájékoztatóra. Véletlenül futottak össze, és Orbán kényszeredetten kezet nyújtott. „Bizonyára a nemzeti együttműködés jegyében - engem a részletekről nem tájékoztatnak, nem hívnak meg sehová, nem vonnak be a döntési folyamatokba az állami szervek” – nyilatkozta Tétényi Éva. Máshol mindenhol ott loholt Orbán uszályaként a helyi polgármester és a megyei kormánymegbízott. Egy kegyelmi pillanat volt az árvízi védekezés, amennyiben a közös ügyért összefogott mindenki, egyedül Orbán nem volt képes felülemelkedni a kicsinyes politikai gyűlölködésein. ***

Derekasan kivette a részét az árvízi védekezésből a kormányfő, mondhatnánk. De ez lenne ebben a helyzetben a dolga? Nyilván bátorító és mobilizáló szerepe van egy közjogi méltóságnak, ha személyesen megjelenik a védekező emberek között, de Orbán ezt túljátszotta. A koordináció és a személyesen meghozott döntések sem a miniszterelnökhöz vannak telepítve, vannak erre pontosan meghatározott hatáskörök. Nagy baj van abban az országban, ahol egyetlen emberen múlik minden, ahol a Legfelső Vezető nélkül összeomlik minden. Nagy baj van akkor is, ha nincs így, de a teljes médiaapparátus ezt próbálja elhitetni az emberekkel. Ugyanis az emberek maguktól pontosan tudják, mi ilyenkor a feladatuk, ezt tanúsíthatom.