A mai Magyarországon a korrupció rendezőelvvé vált.

Szilaj államosító kedvében akart egy nagyot ütni a „külföldieken”, meg hogy majd rezsicsökkentés, de ez is visszafelé sült el: pont azok vannak most a legnagyobb bajban, aki non-profit módon, önkormányzati társulásban végezték a hulladékgazdálkodást. Folytatás a blogomon

Nem kavarta fel különösebben a „magyar embereket” a hír, miszerint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kitüntette Orbán Viktort a dohányzás visszaszorításáért tett erőfeszítéséért. De engem igen.

 Részletek a blogomon.

A kormányfő szemmel láthatóan tobzódott az árvízi helyzetben. Napokig pörgött, mindenhol ott volt. Lejátszott mindenkit a színpadról, háttérbe szorított mindenkit, akinek valóban dolga lett volna. Persze a kormány a március 15-i totális fiaskója után bele kellett tenni apait, anyait. Akkor hamar kiderült ugyanis, hogy a Pintér-Bakondi vonal tökéletesen alkalmatlan a feladatára, most az ellenkezőjét kellett bizonyítani.

azonnali kérdés a miniszterelnökhöz

A zelmúltnyolcévben az elhibázott kormányzati politika teljesen a tönk szélére juttatta a fogászati turizmust.
De ennek az időszaknak vége, mostantól magánvállalkozás fejlesztheti a magyarországi fogászati turizmust. Maga a miniszterelnök is a program mögé állt, a kormány egymilliárd forintot utal át e célra a költségvetési tartalékból. A magánvállalkozás tulajdonosa Bátorfi Béla, Orbán Viktor udvari fogásza.

A „nemzeti együttműködés” hantája után Orbán Viktor most meghirdette a nemzetek közötti versengés politikáját. Kijelentette, hogy „Egy pont van, ahol az irány sem stimmel, ahol mi más irányba haladunk, mint ami a [versenyképességi] paktumban van rögzítve, ez pedig az adó kérdése. Mi nem adóharmonizációban, nem adókoordinációban, hanem adóversenyben vagyunk érdekeltek. Ez az igazi kérdés”. Létezik olyan politika, amely befelé együttműködik, kifelé pedig versenyez?