Az utolsó mélyművelésű szénbányában jártunk, Márkushegyen. Régen nem olyan már egy bánya, ahogy a romantikus filmek alapján elképzeljük: szurtos emberek csákánnyal bontják a falat és vak lovak húzzák a csillét. Ehelyett több százmilliós frontfejtő gép dolgozik odalent, amit computer vezérel. 10-15 ember segíti a frontfejtést. De még meddig? És mi lesz a bányászokkal utána?
- Sziasztok, Norbi* vagyok. Függő - kezdte a fiatal srác az asztal mögött. – Böbe* vagyok, felépülő függő – vette át a szót a lány. Egymásnak adják a mikrofont. Nem nagyon tudom visszaadni azt a drámát, ami a beszédükből kirajzolódik.
- 3 éve, 3 hónapja és 12 napja józanodok. Végigjártam minden fázist, a rock’nroll-tól a totálgázig. Faterom állandóan odavolt, dolgozott. Mikor hazajött, már aludtam, mikor elment, még aludtam. Anyával függő kapcsolatom alakult ki, később cinkosommá lett, amikor anyagozni kezdtem.
A Kórházszövetség szerint a fizetős betegek soron kívül mehetnének a műtőbe, így a többiek is hamarabb juthatnának előre a várólistákon. Ez nagyon káros folyamatokat indíthatna el. Már a Semmelweis Tervben is meglebegtették ennek lehetőségét, mégis reméljük, hogy ezt a gondolatot a kormány nem teszi magáévá.
A 48 éves férfi kórházi mosodában dolgozott, évekkel ezelőtt megszúrta az ujját egy fecskendő és TBC-vel fertőződött meg. Akkor elvesztette az állását, rokkantnyugdíjazták. Mára kipurgálták belőle a kórt, de a kezeléstől mindenféle más betegsége lett. A nyugdíjbiztosító most jogerősen elperelte tőle rendszeres szociális járadékát, azt a 27 (huszonhétezer) ezer forintot, és visszalökte a „munka világába”.
Egy helyi képviselő az iszapkatasztrófa évfordulóján rendezett ünnepség alatt Devecseren ezt mondta: „Remélem, a mai nappal a vörös iszapnak vége!”. - írásom a Népszabadságban.
Bár környezeti szempontból nagy baj nincs az elfogadott új alkotmánnyal, teljesen nem nyugodhatunk meg.
Nem páciensként mentem. Amíg a parlamentben alkotmányozgattak, addig mi a Nagy Magyar Valóságot próbáltuk megélni mindenféle színtéren. Az én első állomásom a Péterfy kórház volt, ahová egy péntek éjszakai ügyeletre jelentkeztem be önkéntes segítőként. Elképesztő kalandjaim voltak.
http://loszart-mama.blog.hu/2011/04/20/egy_ejszakam_a_toxikologian
A napokban tüntetés tüntetés hátán, de ezt nem akaszthatja meg a zárószavazást, a parlamenti többség szolgalelkűen meg fogja nyomni az ’igent’ az Orbán-alkotmányra. Jószerével alkotmányjogászok nélkül, sőt azok ellenében, a szakma és a társadalom teljes kihagyásával cikkelyezgette a szöveget Szájer József az i-Padján. A társadalmi vita kimerült a Szájer-totóban, ez és ennyi volt a ’nemzeti együttműködés’. Kész a Viktormány, mehetnek a történelemkönyvek a nyomdába.
A „nemzeti együttműködés” hantája után Orbán Viktor most meghirdette a nemzetek közötti versengés politikáját. Kijelentette, hogy „Egy pont van, ahol az irány sem stimmel, ahol mi más irányba haladunk, mint ami a [versenyképességi] paktumban van rögzítve, ez pedig az adó kérdése. Mi nem adóharmonizációban, nem adókoordinációban, hanem adóversenyben vagyunk érdekeltek. Ez az igazi kérdés”. Létezik olyan politika, amely befelé együttműködik, kifelé pedig versenyez?
